Január 13-án, szombaton Tajvan új elnököt és törvényhozást választ. A kampány középpontjában értelemszerűen a Kínához fűződő viszony áll. Az urnákhoz járuló tajvaniak lényegében arról döntenek, hogy a szigetország folytassa-e a leköszönő Caj Jing-ven elnök függetlenségpárti politikáját.

„Az anyaállam újraegyesülése történelmi szükségszerűség” – jelentette ki Hszi Csin-pin kínai elnök az állami televízióban közvetített újévi beszédében. Peking – amely sajátjának tekinti a 130 kilométer széles tengerszoros túloldalán fekvő Tajvant -, évek növekvő nyomást gyakorol az újraegyesítés érdekében. A szombati parlamenti és elnökválasztás közeledtével azzal fenyegetőzött, hogy megszünteti a kereskedelmet könnyítő engedményeket. Tajvan Kereskedelmi Tárgyalási Hivatala felszólította Kínát, hogy „hagyja abba a gazdasági kényszer alkalmazását”, amellyel megpróbál beavatkozni a január 13-i választásba.

Tajvan az 1927-ben kezdődött polgárháború nyomán szakadt el a szárazföldi Kínától. A kommunisták 1949-es győzelme után a nacionalisták a szigetre vonultak vissza emigrációs kormányként. Ilyenként ismerte el a nemzetközi közösség is a tajpeji székhelyű Kínai Köztársaságot, amely alapító tagja volt az ENSZ-nek, és állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1971-ig, amikor a Kínai Népköztársaság átvette a helyét.

A 24 millió lakosú Tajvan ma virágzó demokrácia és a világ 26. legnagyobb gazdasága – például világelső a számítógépes chipek gyártásában –, de mindössze tucatnyi állammal vannak hivatalos diplomáciai kapcsolatai. Kína minden eszközzel – főleg gazdasági befolyását latba vetve – igyekszik elérni, hogy az „egyetlen Kína” politikáját tiszteletben tartsák nemcsak harmadik országok, hanem vállalatok, egyetemek, sőt egyének is.

Az urnákhoz járuló tajvaniak szombaton lényegében arról döntenek, hogy a szigetország folytassa-e a leköszönő Caj Jing-ven elnök függetlenségpárti politikáját. Az először 2016-ban megválasztott Caj és Demokrata Haladó Pártja (DPP) vezetése alatt Tajvan készséges partnernek mutatkozott a Kína „kordában tartását” célzó amerikai erőfeszítésekben. Válaszként Peking mindenféle kapcsolatot megszakított Tajpejjel, és fokozta a katonai nyomást a szigeten. A feszültség 2022 augusztusában hágott a tetőfokára, miután Nancy Pelosi amerikai képviselőházi elnök Peking határozott tiltakozása ellenére a szigetre látogatott.

Az alkotmány értelmében Caj nem indulhat harmadik elnöki mandátumért, de helyettese és reménybeli utódja folytatni kívánja politikáját.

Az elnökválasztás egyetlen fordulóban dől el, a posztot a legtöbb voksot megszerző jelölt kapja meg. A felmérések szerint a DPP jelöltje a legesélyesebb. A 36 százalékon álló Laj Csing-tö 5 százalékponttal megelőzi a fő ellenzéki párt, a kínai nacionalista Kuomintang (KMT) színeiben induló Hou Jüiht.

Mindazonáltal a választás mégsem tekinthető lefutottnak. Egyrészt a tajvani törvények tiltják közvélemény-kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalát a választásokat megelőző tíz napban, tehát a fenti adatok nem feltétlenül tükrözik az aktuális helyzetet, előfordulhat, hogy időközben Hou behozta lemaradását. Másrészt a függetlenségpárti DPP és a Kínával szorosabb kapcsolatra törekvő Kuomintang mellett kinőtte magát egy új, balközép-populista Tajvani Néppárt (TPP), amely a kampányban földhözragadt kérdésekre, elsősorban megélhetési és lakhatási gondokra fókuszál, felülemelkedve a szárazföldi Kínával való kapcsolatok kérdéskörén. Nem kevés sikerrel. A TPP alapítója és elnökjelöltje, az eredetileg orvos Ko Ven-je 2014-ben lépett be a politikába, amikor függetlenként indult a főváros polgármesterségéért, és politikai zöldfülűként megalázó vereséget mért a KMT jelöltjére. A TPP megerősödésével új trend kristályosodott ki a tajvani belpolitikában, amelyben a törésvonalak hagyományosan az identitás mentén húzódtak. A szuverenitáspártiak Caj elnökasszony DPP-jét támogatták, míg a magukat kínainak vallók és a szárazfölddel szorosabb kapcsolatot akarók a KMT-re szavaztak. Ha ez a „szabály” érvényesülne a soron következő voksoláson is, a DPP elsöprő győzelmet aratna, ugyanis a lakosság közel kétharmada tajvaninak vallja magát. Ez főleg a második-harmadik generációs tajvaniakra érvényes, akik nem rendelkeznek közvetlen kapcsolattal a szárazföldi Kínával. Csakhogy sok fiatal politikai döntéseiben az identitás már nem meghatározó, annál inkább a hétköznapi problémák. Lehet, hogy Caj elnöksége idején nőtt a sziget önállósága, de a bérek emelkedése lassú volt, a lakhatás drágult, és gyakoriak voltak az áramkimaradások.

Ko a voksok 24 százalékára számíthat az elnökválasztáson, tehát elvileg nem veszélyezteti az első két helyezett pozícióját. Viszont a pártok támogatottsága nagyjából megegyezik az elnökjelöltekével, és a törvényhozási választáson a TPP által elvitt voksok a DPP nyolcéves uralmának végét hozhatják.

Az elmúlt években a kínai kommunista rezsim fokozta a nyomást a szigeten. A pekingi vezetés nem egyszer fenyegetett azzal, hogy ha kell, erővel gondoskodik az újraegyesítésről. Amerikai hírszerzési források szerint Hszi Csin-pin elnök még az évtized vége előtt ki akarja terjeszteni uralmát Tajpejre, habár Oroszország ukrajnai tapasztalatai alapján akár arra a következtetésre juthat, hogy a katonai megoldás túlságosan költséges lenne, a pozitív végkifejlet pedig egyáltalán nem biztos.

Mindenesetre a kínai hadsereg fokozta a tevékenységét Tajvan közelében, harci gépei százával repülnek be a szigetország légterébe. Ezek részben Tajvant, részben pedig az Egyesült Államokat tesztelik. Washington ugyanis – miközben fegyvereket szállít és kiképzést biztosít a tajvani hadseregnek – nyitva hagyta a kérdést, hogy megvédi-e szövetségesét egy kínai támadás esetén.

Noha az elszólásairól híres Joe Biden elnök az utóbbi egy évben nem kevesebb, mint négy alkalommal is kijelentette, hogy egy kínai invázió esetén az USA megvédi Tajvant, a Pentagon illetékesei a kongresszus előtt tisztázták, hogy az amerikai kormány Tajvan-politikája nem változott, továbbra is érvényes a „stratégiai kétértelműség”. Vagyis Washington nem ismeri el Tajvant független államként, de alkalomadtán megvédi, bár nem árulja el, hogy ez pontosan mit feltételez. A gyakorlatban azt látni, hogy a kínai erőfitogtatásra az amerikai haditengerészet saját hadgyakorlatokkal válaszolgat. Bárki lesz is tehát Tajvan következő elnöke, mandátumára mindenképpen rányomja majd a bélyegét a nagyhatalmi rivalizálás.

Nyugati elemzők szerint csak az biztos, hogy Laj győzelme a feszültségek további fokozódását hozná, viszont enyhülésre nincs garancia a Hou vagy Ko sikere esetén sem. A Kuomintag vezetője az „1992-es konszenzus” mentén képzeli el a feszültségek csökkentését. Eszerint „egyetlen Kína” létezik, de a felek eltérően értelmezhetik, hogy ez pontosan mit jelent. Ez működött a múltban, a jelenlegi tajvani elnök hivatali elődje, a szintén KMT-s Ma Jing-csiu idején. Ezúttal azonban Kína nem biztos, hogy olyan rugalmas lesz, mint korábban.