Szakértők már az ukrajnai háború elindítása előtt úgy vélték, hogy Tajvan Kína általi lerohanásának veszélye nagyobb, mint az elmúlt fél évszázadban bármikor. Kérdés, hogy az orosz invázió felgyorsíthatja-e a „katonai újraegyesítési” terveket. Egy biztos: mind Tajpejben, mind Pekingben tanulnak a fejleményekből.

Ukrajna február végi lerohanása váratlan szimpátiahullámot váltott ki fél világgal keletebbre. Tajvan szigetét a közel tízezer kilométeres távolság mellett rengeteg minden elválasztja Ukrajnától, de egy valami közös bennük: mindkét ország egy katonai nagyhatalom szomszédságában húzódik meg, amely nem ismeri el jogát a létezésre.

Az ukrajnai invázió beindítását követően nyugati politikusok felvetették, hogy ha az orosz invázió sikerrel járna Ukrajnában – területeket foglalna és sikerülne felállítania egy bábkormányt Kijevben, úgy, hogy közben ellenáll a Nyugat gazdasági szankcióinak –, attól vérszemet kapna a pekingi vezetés.

Az igazi Kínai Köztársaság

Tajvan 1949-ben vált külön Kínától. Amikor az 1927-ben elkezdődött polgárháború a kommunisták győzelmével végződött, a nacionalisták a szigetre vonultak vissza emigrációs kormányként. Ilyenként ismerte el a nemzetközi közösség is a tajpeji székhelyű Kínai Köztársaságot, amely alapító tagja volt az ENSZ-nek, és állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1971-ig, amikor a Kínai Népköztársaság átvette a helyét.

A 23,5 milliós Tajvan ma virágzó demokrácia és a világ 26. legnagyobb gazdasága – például világelső a számítógépes chipek gyártásában –, de mindössze tucatnyi állammal vannak hivatalos diplomáciai kapcsolatai. Kína minden eszközzel – főleg gazdasági befolyását latba vetve – igyekszik elérni, hogy az „egyetlen Kína” politikáját tiszteletben tartsák nemcsak harmadik országok, hanem vállalatok, egyetemek, sőt egyének is. Tavaly ősszel a pekingi külügyminisztérium lefokozta ügyvivői szintre a Litvániával való diplomáciai kapcsolattartást, miután Tajvan külképviseletet nyitott Vilniusban a saját nevén. A későbbiekben Kína odáig ment, hogy multinacionális vállalatokat kényszerített arra, hogy megszakítsák kapcsolataikat Litvániával, különben kizárják őket a kínai piacról. De előfordult az is, hogy filmsztár volt kénytelen bocsánatot kérni, miután véletlenül országnak nevezte Tajvant. A kínai filmpiac a legnagyobb a világon, a mozik bevételeiből pedig a színészek is részesülnek.

Minden opció nyitott

A gazdasági, diplomáciai nyomás és az állandó feszültség ellenére az elmúlt hetven évben nem került sor nyílt háborúskodásra Kína és a 130 kilométer széles tengerszoros túloldalán található egykori holland gyarmat között. Peking reménykedett abban, hogy sikerül meggyőznie a tajvaniakat az egyesülés előnyeiről, illetve a nemzetközi elszigetelést célzó erőfeszítésekkel egy időben a szigetország politikusait gazdasági ösztönzőkkel próbálta a maga oldalára állítani.

Újabban Kína nyíltan hirdeti, hogy a „katonai újraegyesítés” sem kizárt. Hszi Csin-ping elnök hivatalba lépése óta, alig egy évtized alatt Kína katonai költségvetése megduplázódott. A kínai hadsereg fokozta a tevékenységét Tajvan közelében, a kínai harci gépek százával repülnek be a szigetország légterébe. Ezek részben Tajvant, részben pedig az Egyesült Államokat tesztelik. Washington ugyanis – miközben fegyvereket szállít és kiképzést biztosít a tajvani hadseregnek – nyitva hagyta a kérdést, hogy megvédi-e szövetségesét egy kínai támadás esetén.

Szakértők már az ukrajnai háború elindítása előtt úgy vélték, hogy a kínai invázió lehetősége nagyobb, mint az elmúlt fél évszázadban bármikor. Philip Davidson tengernagy, az indiai–csendes-óceáni térség egykori főparancsnoka tavaly nyáron azt írta a Foreign Affairs-ben, hogy a következő hat évben a kínai katonai kapacitások kikényszeríthetik a status quo megváltozását Kelet-Ázsiában. Kérdés azonban, hogy az ukrajnai háború felgyorsíthatja-e a pekingi újraegyesítési terveket. Egy biztos: mind Tajpejben, mind Pekingben tanulnak a fejleményekből.

Immanens veszély?

Kína számára több szempontból káros az ukrajnai invázió. Egyrészt a pekingi vezetés kínos – és helyenként költséges – egyensúlyozásra kényszerül Oroszország és a Nyugat között, másfelől a háború már az első naptól kezdve dollár milliárdokban mérhető gazdasági veszteségeket okoz neki, mint arra Kína washingtoni nagykövete rámutatott az amerikai sajtóban közölt cikkében. Az írás egyebek mellett azt hangsúlyozza, hogy nem állítható fel párhuzam „a szuverén Ukrajna” és „a Kína elidegeníthetetlen részét képező Tajvan” között. Ezt azonban Pekingben sem hiszik, legalábbis a tajvani külügyminiszter szerint. Joseph Vu egy minapi interjúban arról beszélt, hogy a kínai vezetés igenis árgus szemekkel figyeli, hogyan reagál a világ az orosz agresszióra. Ha pedig a pekingi vezetés megbizonyosodik arról, hogy az Egyesült Államok vagy más nagy országok nem sietnek Tajvan segítségére, az „nyílt felhívás az agresszióra” – vélte.

Vu arról is beszélt, hogy a tajvani illetékesek is nagy figyelemmel követik Oroszország ukrajnai invázióját olyan tanulságok után kutatva, amelyek alkalmazhatók a szigetország és Kína viszonyára. Főleg azokat az elemeket próbálják azonosítani az ukrán védekezésben, amelyek miatt az orosz invázió váratlanul elakadt.

Az ukránoktól van mit tanulni. A legtöbb elemző arra számított, hogy a nagy fölényben lévő orosz hadsereg pár nap alatt legyűri az ukrán csapatokat, amelyek a későbbiekben gerillaháborút folytatnak majd a megszállók ellen. Mindenkit meglepett, hogy Ukrajnának egy konvencionális háborúban sikerült megállítania az inváziót.

Az ukrajnai háború egyik tanulsága az, hogy a haderők aszimmetriájának a fegyverválasztásban is tükröződnie kell. „Nézzük meg az ukránokat, ők kis, személyes fegyverekkel mennek a nagy ellenség ellen. És szerintem ez olyasmi, amiből mi is tanulhatunk” – vonta le a következtetést a tajvani külügyminiszter. Egy másik tanulságként azt említette, hogy „miként Ukrajnának, Tajvannak is barátokra és szövetségesekre lesz szüksége egy invázió esetén”.

Washingtonban komolyan számolnak egy kínai támadással. Erre utal, hogy a Financial Times vasárnapi beszámolója szerint az eddigi legmagasabb szintű egyeztetések zajlottak Tajvan kapcsán amerikai és brit illetékesek között. Az egyik forrás szerint a találkozó mindenre kiterjedt, kezdve az elrettentés fokozásának módozataitól, egészen addig, hogy milyen szerepet játszana az Egyesült Királyság, ha az USA háborúba keveredne Kínával Tajvan miatt.