A tudatos cefrézésnek és a pontos technológiának köszönhetően egyre magasabb színvonalú párlatok készülnek Erdély-szerte, a szakképzettség előretörésével pedig folyamatosan szorulnak vissza a hibás tételek. Ezt a folyamatot hűen tükrözi a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) és partnerei által szervezett Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaverseny is, ahol évről évre színvonalasabb mezőny méretteti meg magát. A rendezvény tanulságairól, a leggyakoribb hibákról, a székelyföldi pálinkakultúra új irányairól János Előddel, a Kárpát-medencét összefogó verseny szakmai elnökével beszélgettünk.

– A megszerzett rutin ellenére milyen nehézségekkel szembesült az Ákovita szakmai zsűrije az idén?

– A felhalmozott tapasztalat kétségkívül nagy segítség az előkészítésben és a lebonyolításban, de váratlan feladatok mindig adódnak. Szerencsére kiváló felkészültségű, profi csapattal dolgozhattam együtt, ennek köszönhetően a bírálat most is gördülékenyen és jó hangulatban telt.

– A számos elismerés – aranyérmek és egyéb díjazott tételek – azt jelzi, hogy a felhozatal minősége évről évre emelkedik. Kijelenthető, hogy lényegében teljesen eltűntek a hibás párlatok a székelyföldi pincékből?

– Nagyon szembetűnő és örömteli az a minőségi szintlépés, amely nemcsak Székelyföldet, hanem egész Erdélyt jellemzi. Ez közvetlenül meglátszik a poharakba kerülő pálinkák színvonalán is. Természetesen időnként még belefutunk hibás tételekbe, ám a klasszikus, elhibázott technológiájú, „kerítésszaggató” italok ma már ritkaságnak számítanak. Egyébként szakmai szempontból ezeknek is megvan a maguk haszna: a Pálinka Akadémia képzésein épp az ilyen mintákon keresztül tudjuk szemléltetni, melyek azok a technológiai hibák, amelyeket mindenképpen el kell kerülni a modern pálinkakészítés során.

– Melyek azok a legjellemzőbb technológiai hibák, amelyekre a gazdáknak még jobban kellene figyeljenek?

– A leggyakoribb probléma továbbra is az utópárlat pontatlan elválasztásából adódik. Kifejezetten bántó látni, hogy egy gondosan kezelt, gyönyörű fajtajelleget mutató cefréből indultak ki, majd a folyamat legvégén rontják el a párlatot. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a főzés végén a nagyobb mennyiség reményében bent hagyják az utolsó deciket is, ám ezzel a kapzsisággal visszafordíthatatlanul lerontják a minőséget. Egy versenyen az ilyen tétel azonnal elvérzik. A baráti asztalnál egy enyhén utópárlatos ital még elmegy – ellentétben a veszélyes előpárlatossal, amit tilos elfogyasztani –, de szakmai bírálaton ez már komoly hibapontnak számít.

– Milyen új tendenciákat lát a székelyföldi pálinkakultúra formálódásában?

– A fejlődés folyamatos. Az idei Ákovitán kifejezetten üdvözlendő volt a fajtatiszta nevezések előretörése. Míg korábban szinte kizárólag az általános szilva-, alma- vagy körtekategória dominált, idén már külön, fajta szerint megnevezve érkeztek a minták: megesett, hogy 20-30-féle különböző szilvapálinkát értékeltünk. Emellett a tudatos házasítások jelenléte is erősödik. Ez egy izgalmas, új terület, amely rengeteg felfedezni valót és fejlődési lehetőséget tartogat még számunkra is.

– Mi adta a legmaradandóbb szakmai élményt a rendezvényen?

– Nem egyetlen különleges gyümölcsfajtát vagy kirívó tételt emelnék ki, hanem az általános színvonalat. Rendkívül pozitív élmény volt tapasztalni, hogy milyen sok kiváló pálinkát kóstolhattunk és értékelhettünk. Amikor ennyire magas minőségű minták kerülnek a zsűri elé, a munka valódi örömmé és szakmai élvezetté válik.