Egy jó pirostarka tehén gazdaságos tartásának, tenyésztésének sikere azon is múlik, hogy a gazda tudja, mit akar elérni a fajtával, és céljai megvalósításában mennyire következetes. Kovács-Mesterházy Zoltán, a magyarországi Magyartarka Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója szerint a tudatos tenyésztés legfontosabb lépése a megfelelő irány kijelölése: tejet, húst vagy a kettős hasznosítást kívánjuk-e előtérbe helyezni.

A döntést a helyi adottságok, a takarmánybázis és a piaci kereslet határozza meg, a magyartarka pedig mindhárom irányban bizonyított. „Ez a fajta igazi kettős hasznosítású marha: egyszerre őrzi az elődök értékeit, és képes megfelelni a modern gazdálkodás kihívásainak” – hangsúlyozta.

A szakember felhívta a figyelmet, hogy a tenyésztést meg kell tervezni. A gazdának először azt kell eldöntenie, milyen irányba kívánja fejleszteni az állományt: tej-, hús-, vagy a kettős hasznosításra épít-e. Ehhez figyelembe kell vennie a rendelkezésére álló takarmánybázist, az infrastruktúrát, a tartási technológiát és a piaci igényeket is.

Minden évben egy borjú

„A mindennapi munka azzal kezdődik, hogy meghatározzuk a célt. Csak ezután lehet a technológiát és a tartási körülményeket ehhez igazítani. A kettős hasznosítás filozófiája egyszerű: a teheneknek jól tejelőknek kell lenniük, hogy elegendő tejet biztosítsanak a borjúneveléshez, ugyanakkor a testfelépítésük, izomzatuk is alkalmas kell legyen a hústermelésre. Ez az egyensúly a magyartarka egyik legnagyobb értéke” – fogalmazott Kovács-Mesterházy.

Megtudtuk: a pirostarka tenyésztésének alapszabálya, hogy a tehén minden évben egy egészséges borjút adjon. Ez a gazdaságos tartás kulcsa. Az ikerellés a gyakorlatban nem előnyös, mert a borjak gyakran gyengébbek, a tehén pedig nehezebben regenerálódik.

A megfelelő takarmányozás, a mozgás és az állat jó kondícióban tartása mind elengedhetetlen feltétele annak, hogy a tehén rendszeresen és könnyen elljen. Gyakran hallani, hogy a magyartarkánál sok a nehézellés, de a szakember szerint ez nem a fajta hibája.

„A nehézellés nem genetikai probléma, hanem technológiai. A jól takarmányozott, rendszeresen mozgatott teheneknél ritkán fordul elő komplikáció” – mondta. A magyartarka tehén nagy testű, mégis harmonikus felépítésű állat, amely jól izmolt, mégis elegendő tejet termel. A piaci elvárások ma már a hosszú, izmos, jó húsformájú állatokat keresik, ugyanakkor a szelíd természet, a könnyű kezelhetőség és a szarvatlanság is egyre nagyobb előnynek számít. A szarvatalan tenyészetekben kevesebb a sérülés, nyugodtabbak az állatok, és a kezelések is biztonságosabbak.

A modern állattenyésztés már régen nem a „megérzésre” épül. Aki komolyan veszi a tenyésztést, annak adatokat kell gyűjtenie. Aki tenyészt, annak adatmániásnak kell lennie” – részletezi Kovács-Mesterházy Zoltán. Kifejtette: a tejmennyiség, a növekedési adatok, az ellések és a küllemi bírálatok mind olyan mutatók, amelyek alapján hosszú távú, megalapozott döntéseket lehet hozni.

Egy állat értékelése sosem önmagában történik, hanem a felmenők és a leszármazottak teljesítménye alapján. A húshasznú tenyésztésben különösen fontos a több generáción átívelő megfigyelés. Csak így biztosítható, hogy a jó tulajdonságok öröklődjenek. A türelem tehát alapfeltétel – aki gyors sikert akar, az előbb-utóbb csalódik. „A tenyésztés nem a gyors eredmények sportja. Inkább várjuk meg, míg az állat fizikailag és genetikailag is megérik, így lesz belőle hosszú életű, jó örökítő tehén” – részletezte.

A magyartarka növekedési erélye kiemelkedő: napi 1400 gramm súlygyarapodásra is képes – természetesen megfelelő takarmányozás mellett. A fajta takarmányhasznosítása gazdaságos, így a változó piaci körülmények között is megbízhatóan teljesít. A túlzott abrakolás elzsírosodáshoz és emésztési gondokhoz vezethet, míg az alultápláltság a termékenységet veszélyezteti. A jó gazda a kettő között találja meg az arany középutat: egészséges, de nem túletetett állatokat tart.

A fedeztetés módja ás a kettős hasznosítás jövője

A természetes fedeztetés bikával egyszerű és jól bevált módszer, de kockázatosabb: nehezebben ellenőrizhető a genetikai háttér, és a bika fenntartása is költséges.

A mesterséges termékenyítés ezzel szemben pontosabb genetikai kontrollt biztosít. A használt bikák származása, külleme és teljesítménye ismert, így a tenyésztő előre megtervezheti az állomány fejlesztésének irányát. Ráadásul a modern biotechnológiai módszerek lehetővé teszik, hogy már fiatal korban pontos képet kapjunk egy bika örökítő értékéről.

Kapcsolódó

Nemcsak múlt, hanem jövő is: miért versenyképes ma a pirostarka szarvasmarha?

Egykor ez volt Székelyföld és a magyar Alföld meghatározó szarvasmarhája is – tejéért, húsáért és igavonó erejéért egyaránt tartották és szerették.

állattenyésztés szarvasmarha tehén Székelyföld

A magyartarka tenyésztése egyensúlykeresés a múlt értékeinek megőrzése és a jövő kihívásaihoz való alkalmazkodás között. A fajta különlegessége, hogy a tejtermelésben a legtöbb húshasznosítású fajtát felülmúlja, ugyanakkor húsmarhaként is versenyképes.

„A magyartarka olyan, mint egy futballista, aki hátvédként, csatárként és középpályásként is kiválóan játszik” – jellemezte találóan Kovács-Mesterházy Zoltán. Megjegyezve: a pirostarka tehát nemcsak génmegőrzési szimbólum, hanem a Kárpát-medence fenntartható állattenyésztésének egyik legéletképesebb alternatívája. Olyan fajta, amely egyszerre épít a hagyományra és a modern tenyésztési elvekre – és ha a gazda is partner ebben, akkor a magyartarka nemcsak a múlt, hanem a jövő marhája is lesz.