A Csíki-medencében a hőmérséklet emelkedése az országos átlagnál is gyorsabb, ami különösen érzékenyen érinti e zárt hegyvidéki térséget. A burgonyatermesztés emiatt, valamint a gazdasági és támogatáspolitikai környezet kedvezőtlen alakulása következtében az elmúlt években egyre nehezebb helyzetbe került – hívta fel a figyelmet megkeresésünkre dr. Szép Róbert, a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) igazgatója.

A szakember szerint a klímaváltozás következtében jelentősen megváltozott a csapadék eloszlása. A tavaszi esők később érkeznek, miközben a gumóképződés időszakában gyakran hosszabb aszályos periódusok jelentkeznek. Emellett a korai őszi fagyok idő előtt leállítják a vegetációt, ami a termés mennyiségét és minőségét egyaránt rontja. Az elmúlt években többször előfordult, hogy a pityóka apró maradt, sőt voltak gazdák, akik vissza is szántották a termést. Az aszályos körülmények a kórokozók és kártevők megjelenésének is kedveznek, tovább rontva a termés minőségét.

Dr. Szép Róbert rámutatott, hogy a klímaváltozás hozott érdekességeket is, hisz vannak olyan területek Európában, amelyek ennek hatására több vizet kapnak és pont akkor kapják azt, amikor a burgonyának a legoptimálisabb.

Nálunk pont az ellenkezője történik: amikor a fejlődnek a gumók, akkor pont aszály van. Akadnak nyugat-európai országok – például Németország, Franciaország vagy Lengyelország – ahol rekordtermések születnek, így a romániai termelők egyre nehezebben tudnak versenyezni az olcsó importtal. A külföldről behozott burgonya 40-50 baniért kerül a piacra, miközben a hazai előállítási költség megközelíti vagy meghaladja az egy lejt kilogrammonként. Gazdaságos termeléshez legalább 1,5–2 lej körüli felvásárlási árra lenne szükség, ami jelenleg nehezen érhető el.

Nem mindegy, hogy mikor és mennyit esik az eső

A termesztési felület is folyamatosan csökken. Míg egy évtizeddel ezelőtt a burgonyatermő területek jóval nagyobbak voltak, az utóbbi években mintegy 5500 hektárra zsugorodtak. A csökkenés hátterében a jövedelmezőség romlása, valamint a termelési kockázatok növekedése áll.

A vízháztartás megváltozása különösen komoly problémát jelent. Bár a csapadék mennyisége összességében nem feltétlenül csökkent, annak eloszlása egyre szélsőségesebb: rövid idő alatt nagy mennyiségű eső hull, majd hosszabb száraz időszakok következnek. A téli hó mennyisége sem elegendő a talajvízkészletek pótlására, sőt egyes helyeken már a sekélyebb vízadó rétegek hozama is jelentősen csökkent.

Az egyik megoldás a saját fajták kifejlesztése lenne

A vetőmagkérdés szintén kulcsfontosságú. A külföldről származó minősített vetőmagok nem mindig alkalmazkodnak a csíki körülményekhez, így kezdetben jó hozamot adhatnak, de gyorsan leromlanak. A hazai kutatás és a helyi, ellenállóbb fajták fejlesztése viszont korlátozott, ezért a piac nagymértékben függ az importtól. Bár a brassói Burgonya- és Cukorrépa Kutató- és Fejlesztőintézet és a kézdivásárhelyi kísérleti állomás foglalkozik vetőmag-előállítással, kapacitásuk nem elegendő a teljes igény kielégítésére.

A lehetőségek között dr. Szép Róbert a biotermesztést és a speciális fajták – például a lilaburgonya – termesztését említette, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a legfontosabb a helyi vetőmagok fejlesztése és az öntözés kérdésének megoldása lenne. Az öntözőrendszerek kiépítése azonban a csökkenő vízkészletek miatt komoly kihívás, ezért a vízvisszatartó megoldások, például polderek létesítése vagy a folyómedrek vízmegtartó képességének növelése is szóba kerülhet.

A szakember úgy látja, hogy a csíki burgonyatermesztés jövője összességében több tényezőn múlik: a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáson, a vízgazdálkodás javításán, a helyi vetőmagkutatás erősítésén, valamint a termelők számára kedvezőbb támogatási rendszer kialakításán. Ezek nélkül a hagyományos csíki burgonyatermesztés további visszaszorulása várható.