A klímaváltozás következtében az évről évre tapasztalható szélsőséges időjárás, valamint az egyre kevesebb és egyenlőtlenül eloszló csapadék miatt a növénytermesztő gazdák, így a burgonyatermesztők is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Hosszú távon, az öntözőrendszerek kiépítése, a víztározók, polderek kialakítása jelenthet megoldást – hívta fel a figyelmet a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) igazgatója.

Dr. Szép Róbert szerint az utóbbi években a klímaváltozás hatásai Székelyföldön is egyre erőteljesebben érezhetők, és ez alapvetően meghatározza a burgonyatermesztést.

Az idei évet elemezve, mint mondta, a májusi rendkívüli mennyiségű csapadék – helyenként közel 300 liter esett négyzetméterenként – után hirtelen szárazság következett. A vegetáció emiatt késve indult, a növények fejlődési ciklusa lerövidült, és nem jutott elegendő idő a gumók kifejlődésére.

A délről feltörő ciklonok elzárják az északnyugat felől érkező, csapadékot és hűvös levegőt hozó frontokat, emiatt a tavaszi esők később, sokszor csak májusban érkeznek. Ez visszaveti a növények indulását, és lerövidíti a fejlődési idejüket. Amikor végül beköszönt az optimális időszak, a krumpli gyorsan a föld feletti részek növekedésébe – biomasszába – fekteti energiáját, viszont így kevesebb ideje marad a gumók kifejlesztésére. Ezért fordul elő, hogy a termés mennyisége elmarad a várttól.

A nyári szélsőséges hőingadozások pedig tovább súlyosbították a helyzetet: éjszakánként hideg, nappal pedig akár 30 °C feletti hőmérsékletek nehezítették a burgonya fejlődését. „A burgonya számára az ideális az, ha éjjel 6-8 fok körül van, nappal pedig 24-26 fokot ér el a hőmérséklet. Ennél hidegebb vagy melegebb körülmények között a növény szenved” – magyarázta Szép Róbert.

A szakember szerint az egyik kulcs a fajtakiválasztás: vannak fajták, amelyek 90 nap alatt beérnek, mások 140 napot igényelnek. A termesztőknek ehhez kell igazítaniuk az ültetési időpontot, hogy a vegetációs időszak egybeessen a lehető legtöbb optimális napos periódussal. Ugyanakkor hangsúlyozta: teljesen öntözés nélkül nem lehet manapság hatékonyan burgonyát termeszteni, hiszen a gumó több mint 90 százalékban vízből áll, tehát rendkívül vízigényes növényről beszélünk. Az öntözés biztosítása azonban komoly gondot jelent Hargita megyében.

Kapcsolódó

Hargita megye: pótolhatatlan brand a pityóka

Rossz évet tudhatnak maguk mögött a csíkszéki burgonyatermesztők, akik szerint az idei esztendő szélsőséges időjárása – hosszú hideg tavasz, majd a szokatlanul korai szárazság miatt aprók maradtak a gumók – komoly terméskiesést okozott, ugyanakkor a piaci kereslet is átalakult.  

mezőgazdaság krumplitermesztés krumpliszedés pityóka burgonya

Sok helyen a talajvízszint jelentősen süllyedt, egyes térségekben már teljesen eltűnt. A rétegvizek kitermelése egyre nagyobb terhet ró a készletekre, miközben a talajvíz gyakran szennyezett nitrittel, nitrátokkal vagy ammóniával.

„Az egyetlen hosszú távú megoldás a vízvisszatartás” – emelte ki a kutató. Európában több helyen is alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy mezőgazdasági területek feláldozásával víztározókat, úgynevezett poldereket alakítanak ki, amelyek kizárólag öntözési célokat szolgálnak. Ha ezeket a poldereket Székelyföldön is jól kialakítanánk, az bőven fedezné a Csíki-medence mezőgazdaságának vízigényét is.

Szép Róbert arra is rámutatott, hogy az Olt szabályozása miatt – a folyó 64 százalékát elvesztettük, a kanyarulatokat levágtuk – a Csíki-medencében a parti szűrésű vízrendszer ma már inkább lecsapolja a vizet, ahelyett hogy megtartaná azt, így a vízhiány tovább súlyosbodik. Ez a rendszer normális esetben úgy működik, hogy amikor a folyók és patakok vízszintje magas, a víz átszivárog a kavicsos, homokos talajrétegeken, és így táplálja, utánpótlással látja el a talajvizet. Ma viszont ennek az ellenkezője történik, a víz elszivárog a földből a folyó felé, vagyis ahelyett, hogy táplálná a talajt, inkább kiszívja belőle a vizet.

A víz visszatartását azonban nehezíti, hogy sok település túl közel épült az árterülethez. Ha a vízszintet megemelnék – például zsiliprendszerekkel –, több pince is beázna. Ez is mutatja, hogy bár a megoldás iránya egyértelmű, a kivitelezés komoly kihívások elé állítja a térség gazdálkodását és vízgazdálkodását – mutatott rá a kutató.