Önmagában a játék nem rossz. Kutatások szerint figyelemfejlesztő hatású, sokszor megadja a vágyott flow érzését is. Hátránya viszont az, hogy függővé teheti az embert – ahogy az alkohol tönkreteheti a kapcsolatainkat, úgy ez a függőség is eltávolodást, féltékenységet és ellenérzéseket eredményezhet.

Ha függőségekről beszélünk, az emberek többségének az az első kérdése, hogy „mennyit kell játszania/ innia/ ennie ahhoz, hogy függőnek számítson?”, pedig ebben a témában nem a mennyiség a legfontosabb információ, sokkal inkább számít a cselekvést kiváltó ok, azaz a „miért használom?” kérdés.

Függőségeink esetében ugyanis gyakran megküzdési céllal nyúlunk bizonyos szerekhez, ebben az esetben a videójátékhoz.  Például ingerültek vagyunk, hazaérünk a munkából vagy az iskolából, és bekapcsoljuk a számítógépet, aminek következtében „megszűnik” a világ. Elénk tárul egy új hely, ahol új barátok vannak, ahol kompetensnek érezzük magunkat, amely sikerélményt ad és elfeledteti a mindennapi bonyodalmakat.

Azonban ennek a tevekénységnek ára van. Ha folyamatosan így kezeljük a konfliktusainkat, azon kívül, hogy a bajok csak szaporodnak és nem oldódnak, újakat fogunk létrehozni. Egy ideig a feleség, a barátnő, az offline barátok megértik, elfogadják ezt a videlkedésformát, de a játékra fordított időt és energiát tőlük vesszük el. Ezért egy idő után a barátok nem hívnak, a párunk pedig dühösen és mérgesen fog reagálni ahányszor elkezdjük foglalatosságunkat. Ezek újabb problémák lesznek, amelyekre szintén válaszolnunk kell egy megoldással. Mi lesz az? Naná, hogy a már jól bevált technika, a videójátékozás. Ezzel egy olyan folyamat indul be, amelyik ördögi körként fenntartja magát, és ahogy haladunk előre, egyre reménytelenebbnek tűnik majd a reális világ.

A másik oldalról nézve a reakció és a negatív érzések teljesen érthetőek. A düh, a játékra irányuló féltékenység, jogosnak tekinthető, mivel a párunk ilyenkor társas magányt él meg, és napról napra távolodik el kedvesétől, miközben azt érzi, nem tehet semmit.

A helyzet megoldása nehéz és nem is bocsátkoznék egységes megoldások javaslatára, hiszen minden egyes eset más és más. Ami biztosan közös, hogy ha időt szánunk a párunkra, akkor a vele való kapcsolatunk épül és nem leépül.  Az együtt megélt idő, a közös percek, a kapcsolatba fektetett idő és energia meghozza a gyümölcsét.

A kapcsolataink jobb mivolta pedig segít a mindennapi problémákkal való megküzdésben, nyílt teret ad a nehézségeink kibeszélésére, megoldására. A közös időtöltés egyénfüggő: mehetünk együtt túrázni, biciklizni, lehet csak egy közös beszélgetős, összebújós este, vagy ha mind a ketten szeretjük, videójátékozhatunk is együtt. A fontos, hogy mindketten élvezzük a tevékenységet, feltöltsön bennünket. Figyeljünk egymásra, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk kijönni a gödörből, kérjünk segítséget!