Nem mindennapi lakodalomnak lehettek részesei azok, akik szeptember 5-én Szilágysámsonban jártak. Nem fiatal pár mondta ki egymásnak az igent, nem valódi házasság köttetett, és a menyasszonyi csokor sem egy valódi esküvő kelléke volt. A Magdi Senior Dance Group tagjai ezúttal egy régi, hagyományos falusi lakodalom világát idézték fel úgy, hogy két tagjuk, a sámsoni Vili tata és a zilahi Ibike eljátszotta a házasulandó pár szerepét.

A különleges rendezvény ötlete egy késő esti beszélgetésből született. Bakó Magdi táncoktató, a csapat vezetője elmondta, hogy az egyik csoportos utazásuk alkalmával Molnár Imre szállítási vállalkozó arról mesélt, hogy kihaltak a régi hagyományos lakodalmak, ahol nem különleges előételek és fényűző fogások sorakoznak az asztalon, hanem a régi idők egyszerű, ízletes ételei: húsleves házi csigatésztával, főtt hús, pörkölt vagy hagymáshús krumplival és házi savanyúság, hiszen a fiatal házasulandók már nem lelkesednek egy ilyen lakodalomért.

„Arra gondoltam, hogy nekem nagyon klassz csapatom van, a senior táncosaim jól tudnak mulatni, mindig megadják a tónust, biztosítják a jókedvet, így megszületett a hagyományos lakodalomnak a felelevenítést” – mesélte Bakó Magdi. Így került képbe Vili tata, a csapat 79 éves, életerős „kabalája”, aki gyakran elkíséri őket a rendezvényekre. Magdi szerint hamar megszületett a gondolat: ha már falusi lakodalom, akkor Vili tata legyen a vőlegény, és már csak egy menyasszonyt kellett találni. A szerepre végül a zilahi Ibikét választották, aki szintén özvegy, és vállalta a játékot. Így lett szeptember 5-re egy „menyasszony” és egy „vőlegény”, akik szombaton este újra átélhették a fiatal házasulandók szerepét.

Disznóvágás, tyúkkopasztás, csigatészta

A szervezők a régi szokások minél hitelesebb felidézésére törekedtek. Már pénteken elkezdődött a készülődés: disznót és tyúkot vágtak, kopasztottak, zöldséget pucoltak, és minden szükséges hozzávalót előkészítettek, hogy szombat reggel a szakácsasszonyok munkához láthassanak. A lakodalomhoz természetesen élő zene is kellett. DJ szóba sem jöhetett, hiszen a szervezők éppen a régi falusi mulatság hangulatát szerették volna visszahozni, így csatlakozott a rendezvényhez Tolnai Gyula mocsolyai származású, Zilahon élő hegedűs, valamint a bogdándi Partium Band, Nagy László vezetésével.

A lakodalomból a vőfély sem hiányozhatott. Egy idős, széri származású vőfély vállalta a szerepet, aki jókedvű mondókákkal szórakoztatta a násznépet. A ceremóniamester szerepét Matyi István vállalta, ő „adta össze” Vili tatát és Ibikét.

Késő estig tartott a mulatság

A szervezők arra törekedtek, hogy a tréfás esküvő ne lépje át a hagyományőrző játék kereteit. Bakó Magdi egy humoros házasságkötési szöveget készített, amelyet a helyi Lukács tiszteletes jóváhagyott, és mivel nem valódi egyházi vagy polgári esküvőről volt szó, a „házasságkötés” Ámor nevében történt.

A legfontosabb kikötés az volt, hogy a házasság este tízig érvényes, így Vili tata és Ibike pontosan tudták: ezen a napon ugyan menyasszony és vőlegény, de csak egy estére. A két „fiatal” azonban olyan hitelesen alakította a szerepét, hogy a jelenlévők hamar megfeledkeztek arról, hogy mindez csupán játék. A történet szerint a pár Montenegróban találkozott, ahol a tánc hozta össze őket, Ámor nyila pedig éppen a tánc közben találta el őket. A menyasszonyi tánc sem maradt el: a történethez illően cigánytáncot jártak a mulatság részeként. A torta felvágása ugyancsak emlékezetesre sikerült. Ibike villára szúrta a tortát, Vili tata pedig nagyokat harapott belőle, ami természetesen újabb nevetést váltott ki a násznépből.

Muzsikaszóval érkezett a násznép

A lakodalom helyszínét a régi idők hangulatához igazították. A kultúrotthont már pénteken feldíszítették, krepp-papírral, ahogy egykor a falusi lakodalmakban volt szokás. A menyasszony a kultúrotthon egyik melléképületében öltözött fel népviseletbe, mert az utazás alatt még nem viselhette a ruháját. Mindeközben a vőlegényért a násznép muzsikaszóval indult el. Az út során énekeltek és nótáztak, majd együtt érkeztek meg a kultúrotthonhoz. A vendégek több településről érkeztek: Szilágysámson, Sarmaság, Szilágysomlyó, Ilosva, Kraszna, Zilah és Zsibó képviseltette magát. A vendégek között 55 év felettiek voltak, a legidősebb résztvevő 82 éves volt.

A muzsikaszó és a szokatlan látvány a helybeliek figyelmét is felkeltette. Hat helybéli pár bekérezkedett a lakodalomba, miután meghallották, mi történik.

„Maguk aztán tudnak mulatni!”

A mulatság végül jóval tovább tartott, mint eredetileg tervezték. Bár a „házasság” este tízig szólt, a táncosok még fél tizenkettőkor sem akarták abbahagyni a mulatozást. A Partium Band vezetője, Nagy László elismerően beszélt a hangulatról, és azt mondta Bakó Magdinak: „Maguk aztán tudnak mulatni!”, hiszen nem túlzás: még asztalon táncolás is volt.

A szervező szerint a senior táncosok bebizonyították, hogy az életkor egyáltalán nem szab határt a jókedvnek. A résztvevők közül többen úgy fogalmaztak, hogy életük egyik legjobb lakodalmán vettek részt. „Egy 82 éves sarmasági bácsika azt mondta, hogy életében nem volt még ilyen jó lakodalomban” – számolt be Bakó Magdi.

Egyszerű étel, közösségi élmény

Házi tyúkokból készült a húsleves, amelybe Selymesilosván készített házi csigatészta került. A főtt hús, a hagyományos fogások és a házi sütemények mellett kilenc darab fatörzstortát készített Magdi, hogy mindenkinek jusson. A konyhai munkát a sámsoni Angéla főszakácsasszony irányította, de az egész rendezvény valóságos csapatmunkává vált. A senior táncosok nemcsak táncoltak: volt, aki felszolgált, más mosogatott, majd amikor éppen akadt egy kis szünet, mindenki visszatért a tánchoz.

A fogások érkezését a régi szokások szerint a kis vőfély, Kürti Lehel konferálta fel. A zöldség, a leves, a sült hús, a sütemény és a torta kis versikével, vőfélyi mondókával érkezett az asztalokra. A menü egyszerűsége nem jelentett szegénységet, éppen ellenkezőleg: a szervezők szerint az esemény egyik üzenete az volt, hogy jó minőségű, hagyományos ételekkel is lehet ünnepelni, túlzott fényűzés és pazarlás nélkül.

Nem esküvő, hanem közös emlékezés

A szervezők és a vendégek átélhették saját fiatalságuk hangulatát, és megmutatták, milyen szerepe volt egykor a közösségnek a lakodalmakban. A régi falusi esküvő ugyanis nem csupán két ember ünnepe volt. A rokonság, a barátok és a közösség együtt dolgozott azon, hogy a fiatal pár nagy napja létrejöhessen. A pénteki disznóvágás, a tyúkkopasztás, a főzés és az előkészületek mind ezt a közösségi összetartozást idézték fel.