Maszol: ezek voltak a legérdekesebb erdélyi hírek 2025-ben
A Maszol tudósítói hálózata idén is megbízhatóan tájékoztatta az erdélyi magyarságot a helyi hírekről. Munkatársainknak köszönhetően minden fontos eseménynél ott voltunk, minden érdekes, a helyi közösségek számára jelentős történésről tudósítottunk. Termékeny év volt 2025, ezért kihívást jelentett számunkra, hogy redukálnunk kellett egy-egy kiemelt anyagra az idei best of gyűjteményünket. Az elvünk végül az volt, hogy a kiválasztott írások maradandó, a tágabb közösség számára is érteket jelentő témát dolgozzanak fel.
Fehér megye – reményteli pillanat a szórvány életében
Basa Emese, nagyenyedi tudósító kollégánk számára idén az egyik legmeghatározóbb pillanat nem is olyan rég történt: december 14-én szobrot avattak Szent Imre herceg tiszteletére, a róla elnevezett Fehér megyei településen, Marosszentimrén. Az eseménynek a szórványmagyarság szempontjából nagy jelentősége van. Marosszentimre történelme során többször is elnéptelenedett: először az 1241-es tatárjáráskor, másodszor az 1658-as török-tatár betöréskor, majd a trianoni döntést követően, végül a kommunizmusban magyarsága alig néhány főre apadt. Viszont a magyar közösségnek mindannyiszor sikerült újjászületnie, ezért a templom a szórványban élő magyarság pusztulásával szembeszegülő, szimbolikus jelképpé alakult. Az utóbbi évtizedekben lepusztult állapotban levő, és 2022-ben teljesen felújított műemléktemplom, amelyben újra istentiszteleteket tartanak, egyszersmind erőt és reményt ad arra, hogy a dél-erdélyi magyar szórványtelepülések nem fognak végérvényesen elnéptelenedni.
Kapcsolódó
Van visszaút a pusztulásból? – Egy kastély és a parkja felújításának első lépései
Czinzel László szatmárnémeti tudósítunk a sárközújlaki Vécsey-kastélyról írt érdekfeszítő riportot idén júniusban. „Mikor körülnézek, ameddig csak ellátok, az mind az enyém” – mondta az anekdota szerint báró Vécsey László, amikor a család sárközújlaki uradalmának ékkövét jelentő barokk kastély emeleti ablakait kitárta. Azét a kastélyét, amely két és fél évszázados történelme során igazán hányattatott sorsú volt: pusztította tűzvész és világháború, német és orosz hadsereg, agrárreform és proletárdiktatúra. Sorsát azonban a nemzeti kommunista rendszer és államosítás pecsételte meg, de a rendszerváltás sem hozott sok jót. Eddig. A cél, hogy az egykori főúri lak a közösségé legyen, az épület tereiben minden korosztály számára lehessen foglalkozásokat szervezni. De, hogy mikor lesz az álomból valóság, az – egyelőre – a jövő titka.
Kapcsolódó
Restaurálják az oltszemi kastély impozáns falfestményeit
Kovács Zsolt sepsiszentgyörgyi kollégánk idén februárban számolt be arról, hogy a Kovászna megyei Oltszemen található Mikó-kastély felújítása egy évvel korábban kezdődött. Az épület belső falait díszítő, értékes festmények restaurálása zajlott ekkor. Közel negyven falképet tártak fel. A kastély központi tengelyében lévő palotaterem két oldalán női és férfi lakosztályok sorakoznak. A reprezentatív nagyterem falképei a társasági élet egyes jeleneteit ábrázolják, a napóleoni háború jeleneteit idéző képek a férfi lakosztályt dekorálják, míg a női lakosztályban egy európai utazás emlékképeit örökítették meg. Ezeknek az értékes falfestményeknek a restaurálásába fogtak.
Emlékek a mezítlábas aratásról és a mindennapi kenyérért végzett munkáról
Kulcsár Mária szilágysági tudósítónk augusztusban Szilágyperecsenben járt, ahol búzaösszeöntő ünnepséget tartottak. Ennek apropóján a helyi idősek – Darabont Anna, Kulcsár József, Józsa János és Fehér Márton – felidézték, hogyan került egykor kenyér az asztalra, és mennyi munka kellett ahhoz, hogy a föld termése mindennapi étellé váljon. Fiatalságuk nyarai nem a szórakozásról, a kirándulásról és bulikról szóltak, hanem a verejtékes munkáról, aratásról – mint mondták, az ifjú házasokat nászút helyett a földekre vitték dolgozni: a férj kaszált, a feleség szedte a markot, az após pedig kötötte a kévét. Ahogy a búzakalászok összefonódnak, úgy fonódnak össze a múlt emlékei és a jelen örömei is. Az idősek üzenete az volt: becsüljük meg, amink van, hiszen elődeink kitartása és áldozatos munkája nélkül ma nem ünnepelhetnénk.
Kapcsolódó
Hogy került a mangalica a kihalás széléről a világpiacra?
Létai Tibor csíkszeredai kollégánk többnyire mezőgazdasági témájú cikkeket ír a Maszolnak. Augusztusban a mangalicáról mint nemzeti kincs írt egy interjút, amelyből kiderült, hogy ez különleges őshonos magyar sertés, amely a világháborút követően a kihalás szélére került, de mára a világ mind a négy égtáján ismerik és kedvelik. Hogyan sikerült elérni, hogy ez a sertésfajta mára a reneszánszát élje, miért különleges, és mit jelent ma ez a „márka” a világpiacon? Kérdéseire Tóth Péter, a magyarországi Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke válaszolt, aki 1991 óta foglalkozik ezzel a Kárpát-medencében létrejött disznófajtával.
Kapcsolódó
Székelyudvarhely: a város, ahol elnémultak a varrógépek
Szász Csaba székelyudvarhelyi kollégánk átfogó, informatív, és egyúttal megindító riportot írt arról, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan szűntek meg sorra a varrodák a városban. A cikk számos visszajelzést kapott, nagyon sok hozzászólásban jelezték olvasóink, hogy milyen fontos iparág eltűnésének vagyunk tanui. Egykor ötezernél is több ember megélhetését adta, ma már csak három, ötven főnél nagyobb munkaerőt foglalkoztató varroda maradt. Székelyudvarhely konfekcióipara hosszú, lassú haldoklás után csendben omlott össze – emberi sorsokat, családokat, egész közösségeket sodorva magával. Nem volt gyűjtés, támogatás, nem rendeztek koncertet, barátságos tenisztornát sem. A székely anyaváros varrógépei elnémultak – és egyelőre nem látszik, mi törhetné meg a csendet.
Kapcsolódó
Lemhényben él Csurika, a beszélő varjú: könyv is készült róla
Egy véletlen folytán került a lemhényi Biró házaspárhoz egy vetési varjú: a szárnya megsérült, megsajnálták és meggyógyították. Miután továbbra sem tud repülni, ott maradt a családnál a nem épp közkedvelt madár, ami azonban különleges: ha úgy tartja a kedve, beszélget is. Azóta már el is készült egy könyv Csurikáról, a beszélő varjúról. Nagy Imre kézdivásárhelyi kollégánk „otthonában” látogatta meg a népszerű madarat, akit mindenki ismer Lemhényben, vagy legalábbis tud róla: a vetési varjú híresebb, mint egy jövendőmondó asszony, mivel a madár olyan szempontból különleges, hogy pár szót, vagy mondatot – ha épp úgy tartja a kedve – érthetően el tud mondani. Csurikával az évek során annyi érdekes és vicces történet összegyűlt, hogy egy kis kötetre való sztorit a Tortoma Kiadónál meg is jelentettek.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
.jpg)
