Rendhagyónak nevezhető könyvbemutató helyszíne volt szombaton Kézdivásárhely, ahol ismertették a kiadványt, amely Csuri, a beszélő varjú és kis társainak kalandjai címet viseli. Az Erzsébet-teremben megtartott eseményen a főszereplő, Csuri is jelen volt. A könyvbemutató megkezdése előtt a hangulatfokozónak feltett karácsonyi éneket is megpróbálta utánozni, ami valljuk be: eléggé szokatlan egy madártól.

Amint arról korábban beszámoltunk, Lemhényben él Csurika, a beszélő varjú. A Bíró Erika és férje, Attila vendégszeretetét immár öt éve élvező madár az elmúlt időszakban annyi érdekes galibát okozott, hogy a református lelkész asszony úgy gondolta: érdemes azt olvasmányos stílusban megírni és egy kis kiadványban megjelentetni.

Csurika, aki az utóbbi években csak egy másik sorstársával, a gazdáihoz szintén sérülten került másik varjúval tud csak eszmét cserélni, nemcsak a csínytevései miatt érdekes tagja a varjútársadalomnak. Érdekessége, hogy autodidakta módon pár szót megtanult, azokat érthetően kiejti, és mi több, a könyvbemutató megkezdése előtt a hangulatteremtőként szóló karácsonyi éneket is megpróbálta utánozni, ami valljuk be: eléggé szokatlan egy olyan madártól, amely elsősorban arról híres, hogy közutálatnak örvend, miután mértéktelenül elszaporodott.

A könyvbemutató elején Sántha Attila költő köszöntötte az elsőkötetes szerzőt, aki egyébként Szörcsén szolgál református lelkészként, de nevéhez kötődik a Poszkár-tetőn megvalósított emlékhely építése is. Sántha Attilát követően dr. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi adjunktus olvasott fel egy rövid ízelítőt a kiadványból, majd a szerző, Bíró Erika ismertette a közönséggel, hogy miként is került hozzájuk a fészkéből kiesett, több sérülést szenvedett varjúfióka, amelynek sebeit csak hosszas unszolás után volt hajlandó ellátni egy, a varjúkkal nem épp szimpatizáló állatorvos.

Csurika lassan meggyógyult, összebarátkozott a családdal, mi több nagyon kedveli a befogadóit, hízeleg nekik, és ha nem kap kellő figyelmet, akkor bizony még meg is tud sértődni. Az est másik beszélgetőpartnere, Iochom István újságíró is faggatta a könyv íróját, aki a továbbiakban elmondta: Csurika megissza a kávét, ha úgy van kedve, akkor a pálinkát is, és imádja ecettel kenegetni magát, ez vélhetően védekezés számára a betegségek megelőzésére. A kedvenc étele egyébként a sajt. A másik társa, egy később a családhoz került varjúfióka már korántsem olyan barátságos, mint Csuri, vadságát az emberek közelsége ellenére sem vetkőzte le. Csurika azonban nagy haverságban van a többi háziállattal, így Tigrissel, a cicával is, és imád a család kutyáinak a hátán, elsősorban a Morcijén „taxizni”, Tapival pedig a labda fölött marakodnak.

Elviszik gyerektáborokba is a madarat, a legkisebbek – akik a könyvbemutatón is jelen voltak – imádják a gügyögő, barátságos és mindenre nagyon kíváncsi varjú társaságát. A madár azonban csínytevésekre is kapható, így nem ritka, hogy az autószereléssel foglalkozó Attila műhelyéből el-elcsen neki megtetsző tárgyakat, ahogy az a könyvből is kiderül: „Csuri imád a műhelyben téblábolni…. Lehet, hogy gyerekkorára emlékezteti, mert amikor a törött lábával lábadozott, a dobozkájában, még nem volt annyira úri dolga, mint később, amikor ő az úr a házban…  Szóval akkoriban a garázs volt az otthona. Azóta is, ha csak teheti és épp unatkozik, bemegy, mert nagyon szereti a csillogó csavarokat, a nagy kulcsokat, s mindent, amit el lehet csenni…. Mert Csuri bizony lop. Leginkább jó nehéz tízes kulcsot, amiről azt hinné az ember, hogy meg sem tudja emelni… De neem… Csuri simán felkapja, s aztán kifelééé. Hol a kulcs, te tekergő??? Hova tetted? Csuri meg a kis ártatlan képével csak nézett. Ha szidták, hát felháborodottan borzolta fel a tollát, méltatlankodva, hogy hát már szórakozni sem szabad?”

Bíró Erika a könyvbemutatón elmondta, amit a könyv előszavában is megfogalmazott: „Kedvenc gyerekkori könyvem hosszú ideig a Családom és egyéb állatfajták című volt. Mindig összeszedtem a beteg, úton talált kis állatokat, s beloptam őket a tizedik emeleti lakásba, szüleim nagy örömére. Volt ott bagoly, sündisznó, kígyó, gyík, sőt, egyszer meg szinte ötven kisbéka mászkált szanaszét… alig lehetett összegyűjteni. Most, sok év után végre házban lakunk, és az állatok mindig részesei valahogy a történetünknek, leginkább akkor, amikor segítségre szorulnak.”

A kiadvány illusztrációit a Bíró család egy délvidéki, szabadkai ismerőse, Nagy Perge László készítette, a könyv – amelyet nem csak gyerekeknek, hanem gyerekeknek is ajánlanak – pedig a Tortoma Kiadónál jelent meg. Az eseményen közreműködött Albu Erika előadóművész a könyvbemutató végén a szerző dedikált.

Kapcsolódó

Lemhényben él Csurika, a beszélő varjú: most könyv is készül róla (VIDEÓ)

Egy véletlen folytán került a lemhényi Biró házaspárhoz egy vetési varjú: a szárnya megsérült, megsajnálták és meggyógyították.

Kovászna megye madár varjú beszélgetés Lemhény