A bronz műalkotást vasárnap, december 14-én, ökumenikus istentisztelet keretében leplezték le a Fehér megyei községben. A település névadójának emléket állító szobrot a Hunyadi János által újjáépíttetett, szórványszimbólumként számontartott templom előtti kertben helyezték el.

A Gyulafehérvártól mintegy 8 kilométerre fekvő Marosszentimre és annak a 13. században épült, ma református temploma – Jékely Zoltán ismert versének köszönhetően – az erdélyi szórványsors szimbólumává vált.

A Hunyadi János győzelmét felidéző, eredetileg római katolikus templom, Gudor Botond lelkipásztor szavaival élve „a pusztulás-fogyás és a megmaradás egyszemélyes hírnöke”, erdélyi magyarságunk kisebbségi létének nagy tanúja. Az Áprily Lajos által „transsylván hősköltemény”-nek nevezett templom sorsszerűségét később Kányádi Sándor, Ferences István, Kovács István, Kozma László, Fenyvesi Félix Ferenc versei méltatták.

Maga a település, amelyik a templom védőszentjéről, Szent Imréről kapta a nevét, történelme során többször is elnéptelenedett: először az 1241-es tatárjáráskor, másodszor az 1658-as török-tatár betöréskor, majd a trianoni döntést követően, végül a kommunizmusban magyarsága alig pár főre apadt. Viszont a magyar közösségnek mindannyiszor sikerült újjászületnie, ezért a templom a szórványban élő magyarság pusztulásával szembeszegülő, szimbolikus jelképpé alakult.

Az utóbbi évtizedekben lepusztult állapotban levő, és 2022-ben teljesen felújított műemléktemplom, amelyben újra istentiszteleteket tartanak, egyszersmind erőt és reményt ad arra, hogy a dél-erdélyi magyar szórványtelepülések nem fognak végérvényesen elnéptelenedni. A demográfiai mutatók pozitív alakulására példákat is találunk néhány Gyulafehérvár környéki, a magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű településeken. Marosszentimrén például, míg 2017-ben egy tagja volt mindössze a református egyháznak, tavaly már hat tagot számláltak. Hasonlóképp, Magyarigenben előbb hárman voltak, majd tizenhétre szaporodott a református gyülekezet, Alvincen pedig tizenketten voltak, ma már huszonnégyenen.

Az ilyen és ezekhez hasonló szórványtelepüléseken az olyan emlékjelhagyások, mint amilyen a vasárnapi Szent Imre-szobor felállítása volt, nemzetmegtartó jelentőséggel bírnak.  

A felemelő esemény Lőrincz Konrád Arthúr, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesének igehirdetésével kezdődött. Malakiás prófétát idézve, az esperes kiemelte: nem véletlen, hogy épp adventre esett a szoboravatás eseménye, hiszen az advent a készülődést jelenti és ilyenkor az Úr nem hagyja bizonytalanságban a hívőket, jeleket küld a Megváltó érkezéséről.

Igei és alkalomhoz kötött beszédet mondott László Szabolcs római katolikus esperes, aki János evangéliuma alapján elmondta: az öröm vasárnapja Szent Imre szobrának felszenteléséhez kiválóan alkalmas pillanat. „Imádkozzunk a magyar ifjúságért, hogy Szent Imre példájára éljen, tisztán és örömtelin!” – hangsúlyozta.

Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, megjegyezte: az ünnepségen felhangzó gregorián ének felidézte a történelmi mélységből azt a kort és embert, akinek a szobrát felszentelik ezen a napon, majd beszédében felelevenítette a herceg életének történetét. A politikus elmondta: Imre herceget élete első hét évében édesanyja, Gizella királyné nevelte, a második hét évben Gellért püspök gondjaira bízták, a harmadik hét évben pedig édesapja, Szent István készítette fel őt az uralkodásra. Huszonegy esztendős korában édesapja Imre hercegre bízta a bihari dukátust, hogy diplomáciai és irányítói készségeit a gyakorlatban is fejleszthesse. Huszonhárom évesen győzelemre vezette seregeinket az országra törő Konrád német császár ellen, majd a béketárgyalásokat is sikeresen vezette. Ekkor határozta el Szent István, hogy az uralkodásra felkészült fia javára lemond a trónról. 1031 nyara végén már a koronázásra készültek Székesfehérváron, amikor megérkezett a szörnyű hír: Imre herceg halálos vadászbaleset áldozata lett. Élete példaértékű volt, ezért is válhatott az ifjúság védőszentjévé. Lezsák hozzátette: húsz évvel ezelőtt járt először Marosszentimrén, ekkor merült fel benne, hogy fel kellene újítani a templomot, ami azóta már valósággá vált.

Marosszentimre polgármestere, Popa Ioan, elmondta: meghatottan hallgatta végig Lezsák Sándor előadását Szent Imréről, aki példa lehet a község lakosai számára. „Polgármesterként, a magam szűkös eszközeivel, azon fogok fáradozni, hogy minél többen megismerjék Szent Imre életét, annál is inkább, mert a település az ő nevét hordozza” – mondta, hozzátéve: támogatta, hogy a község nemrégiben megalkotott címerében szerepeljen a református templom is.   

Gudor Kund Botond gyulafehérvári-marosszentimrei lelkipásztor, az egyházmegye egykori esperese, köszönetet nyilvánított a szobor készítőjének és adományozóinak, majd dióhéjban utalt a település és a templom kiemelkedő eseményeire, hozzátéve: két másik olyan személyiség is kötődik a templomhoz, akik megérdemelnének egy-egy szobrot. Az egyik Hunyadi János, aki az 1442-es kezdetben vesztes, majd győzelemre átfordított csatája után gótikus stílusban átalakíttatta a régi, román kori templomot, a másik pedig Szász Pál politikus, jogász, a templom gondnoka, aki 1927-ben visszaszerezte az államtól a jogtalanul elkobzott templomot.

Gudor Botond kiemelte: „Szórványközösségben vagyunk. Egy olyan helyen, amelynek neve nemcsak földrajzi jel, hanem hitvallás: Marosszentimre. Szent Imre neve itt nem egy mellszobor talapzata, hanem élő örökség (…), ahol a 11 együtt énekli a drága Siont azokkal, akiket az idő kiirtott gazul. Mert itt az idő esett ki a kerékvágásából. És mégis: ma ünneplünk. Ünnepeljük azt, hogy vagyunk, mert önmagában csoda ez. Mi, akiket az idő nem irtott ki gazul. A szent maradék. A néhány és egyszerre sok. A maradék és a nemzet. Emlékezünk fejedelmeinkre, királyainkra és hercegeinkre, akik nevet, hitet és reményt örökítettek nekünk 21. századi magyaroknak, sőt románoknak is!” – fogalmazott Gudor Botond.

A lelkipásztor hozzátette: a keresztény Európa egyik legfontosabb hagyománya a speculum principum, a fejedelmek tükre volt: olyan királyfiaknak írt tanítás, amely nem a hatalom technikáját, hanem az erkölcsi felelősséget állította középpontba. Ebbe a hagyományba illeszkednek Basilios I (Vaszileiosz I) VI. Leóhoz írt intelmei, Dhuoda (9. sz.) fiához, Williamhoz írt Liber manualisa (anyai „tükör”, erősen keresztény-erkölcsi hangsúllyal). Szent István Intelmei, I. Rákóczi György parainesis-e, tanítása II. Rákóczi Györgyhöz, Neagoe Basarab Teodosie fiához írt tanítása, Bethlen Gábor intésszavai, és nyugaton Szent IX. Lajos király Enseignements fiához írt tanítása is. Ezek a szövegek Gudor szerint egy dolgot tanítanak újra és újra: a hatalom szolgálat, a hit felelősség, a nemzet pedig erkölcsi közösség.

„Imre herceg, településünk névadójának, templomunk katolikus korszaka védőszentjének üzenete ma különösen világos számunkra: nem a nagy létszám tesz közösséggé, hanem az erkölcsi minőség” – emelte ki Gudor Botond.

Az ökumenikus istentiszteleten alkalomhoz illő, gondosan kiválasztott repertoárral fellépett a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kórusa, Schneider Antal kántor vezetésével, valamint Boros Erzsébet többszörösen díjazott népdalénekes és lánya, Sára. Kántori szolgálatot teljesített, a Gyulafehérvári Református Egyházközség részéről, Fekete Elvira és Schneider Antal székesegyházi kántor-zenetanár. Az áldást követően felcsendült a magyar himnusz, majd az ünnepség a templomkertben folytatódott.

A Szent Imre herceget ábrázoló, bronz mellszobrot a dombon magasló templom előtt, az udvaron állították fel, egy olyan kiemelt ponton, ahonnan messziről érvényesülhet szépsége. A hódmezővásárhelyi születésű, Csongrádon élő Lantos Györgyi szobrászművész alkotását a Lakiteleki Népfőiskola és a Polgári Magyarországért Alapítvány ajándékozta a községnek.

Szent Imre szobrát Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, Popa Ioan polgármester és Gudor Botond lelkipásztor leplezte le. A szobor felirata: „SZENT IMRE/herceg/SANCTUS EMERICUS/princeps/filius/sancti STEPHANI regis/1007-1031.

Ezt követően Lezsák Sándor elmondta: Szent Imre szobra még tizennyolc Kárpát-medencei településen áll, ahol valamilyen kötődés létezik a tragikus sorsú herceg és az illető helység története között. A politikus hozzátette: a tizenkilencedik, Marosszentimrén felavatott szobor egyben a program utolsó példánya is, majd felolvasta az említett helységneveket. Az országgyűlési képviselő legvégül hangsúlyozta: a református és az út túloldalán álló ortodox templom között álló Szent Imre-szobor összekötő kapocsként szolgálhat a falu két keresztény gyülekezete irányába. „Szent István azt tanította a hercegnek: ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Ez a tanítás napjainkban is érvényes” – hangsúlyozta Lezsák.

A szobrot Lőrincz Konrád református és László Szabolcs római katolikus esperes áldotta meg. Zárószóként Gudor Botond lelkipásztor elmondta: „Marosszentimre nem a pusztulás emlékműve, hanem a megmaradás tanúsága. Nem sokan vagyunk, de királyi sarjak vagyunk, mert hitet, nyelvet, emlékezetet hordozunk. A költők megírták sorsunkat, a történelem megpróbált minket, az idő megfogyatkoztatott – de nem pusztított el. És amíg ünnepelni tudunk, amíg kimondjuk Szent Imre nevét, amíg emlékezünk hőseinkre és mártírjainkra, addig igaz ránk az Írás szava: a szent maradék él – és élni fog”.

Az ünnepség közös énekléssel, koszorúzással, majd szeretetvendégséggel ért véget.