A Maszol #Fórum csütörtök esti adásában Dégi László Csaba egyetemi docenssel, a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság és az Európai Rákszervezet igazgatójával Varga-Mihály Márton az Országos Rákellenes Terv irányelveiről és hiányosságairól beszélgettünk.

A nemrég bemutatott romániai Országos Rákellenes Terv számos kérdést felvetett a daganatos betegségekkel foglalkozó szakemberekben. Elsősorban azt, hogy ez mennyiben igazodik az európai irányelvekhez és azokhoz a stratégiákhoz, amelyek jó példaként előttünk állnak. Egyik ilyen a francia modell, amely az egyik legrégebbi rákellenes program Európában, ám az a verzió, amit Romániában elkészítettek, annak még egy rosszul sikerült fordításának sem tekinthető, továbbá olyan távlati teendőket fogalmaz meg, amelyekre egyszerűen nincs idő, illetve a hosszú távú célok eléréséhez a mind a megelőzési, szűrési és diagnosztikai rendszer, tehát a teljes ellátólánc átszervezésére van szükség.

Dégi László Csaba véleménye szerint az mindenképp jó, hogy van terv, de kérdés, hogy ez valóban segít-e a betegeknek és a hozzátartozóknak. A dokumentumban olyan lényeges kérdéseket nem határoztak meg, hogy mennyivel szeretnék a mortalitást csökkenteni országos viszonylatban. A méhnyakrák által előidézett mortalitás például háromszor magasabb Romániában, mint az Európai Unióban. Itthon nagyjából 100 ezer személy betegszik meg évente, és körülbelül 60 ezerre tehető a daganatos betegségek következtében elhunytak száma. Tehát hozzávetőleg egy év alatt 40 ezer új túlélőre is figyelni kell, akik ugyanolyan fontosak, mint bárki más, csak éppen őket hagyják a leginkább magukra.

„A túléléssel együtt rengeteg kihívás születik. Még az örökbefogadás, biztosítás vagy hitelfelvétel esetében is hátrányt jelent. Ezért is most már az EU öt országában megszavazták a felejtéshez való jogot. Az újrakezdés e nélkül nem jelent túlélést, hanem csupán daganatmentes életet. A cél, hogy a jó életminőség valóban fontos tényező legyen az elejétől a végéig. Idén a rákellenes világnap (február 4.) témája a méltányos kezelés nyújtása, mert nagy eltérések vannak országonként, régiónként. Sok helyen nem a beteg van a történet középpontjában. Külföldön nem azért vannak úgynevezett oncoteamek (onkológiai ellátásban szakosodott csoport – szerk. megj.), mert az jól hangzik, hanem azért, mert hisznek abban, hogy a kezelés középpontjában a beteg és a hozzátartozók állnak” – fejtette ki a szakpszichológus.

Felhívta a figyelmet, hogy az évente 100 ezres új betegszám alapján az átlagos családok létszámát figyelembe véve, a hozzátartozókkal együtt több százezer embert érintenek a daganatos megbetegedések. Becslések szerint az ország negyedének van köze valamilyen formában a rákhoz, tehát a daganatos betegség nem megy ritkaság számba. Romániában jelenleg ez a második leggyakoribb halálozási ok.

Ezen belül kiemelkedik a méhnyakrák, amelyet a HPV-vírus bizonyos fajtái idéznek elő, és amely szexuális úton terjed. Ez pedig visszaköszön az érintett bűntudatában és késői diagnózist eredményez, miközben a fertőzés megelőzhető védőoltással. Szintén problémát jelent a méhnyakrák szűrése. Jó hír, hogy az országos helyreállítási tervben erre és a palliatív kezelésekre is fontos összeget szánnak.

Az erőforrásokat nem arányosan osztják el

Dégi László Csaba arról is tájékoztatott, hogy az EU-ban 2019-ben 100 milliárd eurót költöttek onkológiai kezelésre, és ennek csupán 3 százalékát megelőzésre. Hozzátette, a megelőzés összefügg az „egészségügyi fogyatékossággal” is, ami Romániában a lakosság mintegy 60 százalékát érinti. „A prevenció nem gyógyszer, hanem nevelés kérdése. Fontos, hogy opciókat kínáljunk fel. Ami a kezelés naprakészségét illeti, nincs óriási kilengés az országok között, még a ritka daganatok esetében is nem több az eltérés két-három évnél. Ez annak köszönhető, hogy Románia az Európai Unió tagja. A kezelés szempontjából több téren is jól állunk, el tudunk utazni, és a kezelésünk egy részét a biztosítási pénztár meg is téríti. De problémás a diagnózishoz való eljutás. Ha valakiben felmerül a rákgyanú, akkor elkezdődik a nagyon hosszú úgynevezett onkoturizmus. Sokszor hetekig kell várnia a betegnek, amíg megerősítik a diagnózist, és ez rendkívül nehéz időszak minden érintettnek” – mutatott rá az onkopszichológus.

Az európai rákellenes tervben a vállalások között szerepel, hogy minden 2,5 millió emberre átfogó kezelést nyújtó onkológiai központot hoznak létre. Lakosságarányosan Romániában hat ilyen központra lenne szükség, most csak négy van. Ennek része az is, hogy csak szórványosan elérhető az ingyenes pszichoterápiás kezelés, magyar nyelven beszélő szakembert találni pedig még nehezebb.

Olvasói kérdésre válaszolva elmondta, a pszichoterápiát kereső személynek első körben meg kell néznie, hogy a környéken van-e önsegítő központ, csoport. Ha nincs ilyen, akkor érdemes felvennie a kapcsolatot a kórház pszichológusával. Ha erre sincs lehetősége, akkor az APSCO nevű okostelefonos applikációban elérhető az pszichológusok adatbázisa megyei lebontásban. Elmondta, hogy nem minden szolgáltatás ingyenes, ám vannak pszichológusok, akik időszakosan vállalnak pro bono kezeléseket.

Ezzel együtt is Románia-szerte a daganatos betegek kevesebb mint 5 százaléka kap bárminemű segítséget, támogatást, ami szakemberektől és nem a családjától érkezik. Az igény viszont tízszer nagyobbnak mutatkozik.

A pszichológus és a szociális munkás szerepe

Az oncoteamnek kötelezően a tagja kellene legyen egy pszichológus és egy szociális munkás is. Amikor a beteg kikerül az aktív fázisból, a lelki terheltsége hullámzik, ekkor a háziorvosi rendelőben elérhetőnek kellene lennie egy adatbázisnak, ami alapján pszichológust választhat magának – hívta fel a figyelmet Dégi László Csaba.

A beszélgetésben kitértünk a magánklinikák szolgáltatásaira is. Mint kiderült, ennek is megvannak a hátrányai, azonban a betegek többsége előbb-utóbb elmegy magánonkológiákra. Ezek előnye, hogy úgy működnek, mint az oncoteamek: a szolgáltatási csomagban benne van a pszichológussal és a szociális munkással folytatott konzultáció is. „Ott, ahol kevés pszichológus van az állami onkológián, várólisták vannak. Viszont a magánellátásra jellemző, hogy felkínálják a lehetőséget annak, aki náluk kezelteti magát. Azt gondolom, hogy az országos rákellenes terv következményeképpen pár év múlva megjelenik az innovációs terv is, ezért várható, hogy a magánonkológiák egyre inkább szélesítik a szolgáltatási körüket” – jegyezte meg. 

Végezetül a káros szenvedélyekről szólva kifejtette, hogy a rákos elhalálozások 27 százalékának a dohányzáshoz és az alkoholfogyasztáshoz is köze van. Fontos, hogy ha valaki le akar szokni, akkor dohányosok esetében legyen például társas támogatottsága, nikotinpótló terápiája, valamint támogató szakember is segítse ebben. A három „mankó” alkalmazása együtt is csupán mintegy 50 százalékos sikerrel jár.