A gyerekek elfenekelését sokan nem is tartják kifejezett bántalmazásnak, de harvardi kutatók most kimutatták, hogy a fenyítésnek ez a formája is komoly hatást gyakorol a gyerekek fejlődésére. A Child Development folyóiratban publikált tanulmány arra jutott, hogy az enyhének gondolt testi büntetés úgy hat a gyerekek agyára, ahogy az erőszak többi formája, írja a qubit.hu portál.

Mint Katie A. McLaughlin, a kutatás rangidős résztvevője, az egyetem tanára, a pszichológia szakon működő Stressz és Fejlődés Laboratórium vezetője elmondta, „az már ismert, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek a családjában a testi fenyítés bevett nevelési eszköz, nagyobb valószínűséggel alakul ki szorongás, depresszió, tudatmódosító szerek használata, viselkedészavarok és egyéb mentális problémák”. Sokan azonban nem gondolják, hogy a fenekelés is erőszak, ezért ebben a tanulmányban kifejezetten azt vizsgálták, hogy a fenyítésnek ez a formája okoz-e neurobiológiai változást az agy fejlődésében.

A harvardi kutatócsoport egy 3 és 11 év közötti gyerekekről szóló nagy tanulmány adatait vizsgálta. Közülük 147 10-11 év körüli gyerekre koncentráltak, akiket korábban elfenekeltek. Azokat a gyerekeket ezúttal kizárták a mintából, akik az erőszak egyéb, súlyosabb formáit is elszenvedték már.

Kapcsolódó

Egy-két pofon, fenékre verés még belefér? Gyermekbántalmazásról kérdeztünk szakembert

Gyakran azok a felnőttek gondolják úgy, hogy a pofon és a fenékre verés jó stratégia, akik gyermekként hasonlókat szenvedtek el.

gyermekbántalmazás pofon szülők gyermeknevelés

A vizsgált gyerekeket MRI-vizsgálatnak vetették alá, miközben egy monitoron képeket mutattak nekik félelmetes és neutrális arcokról. A gép eközben a gyerekek agyi reakcióit pásztázta, majd a kutatók megnézték, hogy a képek különböző válaszokat váltanak-e ki az elfenekelt és a fizikailag nem bántalmazott gyerekek agyából. 

A teljes mintában intenzívebb reakciót váltottak ki az agy több területén a félelmetes arcok, mint a semlegesek. Az elfenekelt gyerekek agyában azonban az MRI-vizsgálat nagyobb aktivitást mért a prefrontális kéreg több részén, összehasonlítva a soha el nem fenekelt gyerekek válaszkészségével – írták a kutatók. A másként is bántalmazott és az elfenekelt gyerekek reakciókészsége között ugyanakkor nem találtak különbséget.

Az eredmények egybeesnek a komoly testi fenyítést elszenvedő gyerekeken végzett hasonló kutatások megállapításaival. Azok is arra utaltak ugyanis, hogy „miközben nem látjuk erőszaknak a testi fenyítést, a gyermeki agy arra adott válasza egyáltalán nem különbözik a bántalmazásra adott reakciótól. A két dolog nem különbözik, inkább csak a mértékük” – fogalmazott McLaughlin.

A most publikált eredmények csak az első lépést jelentik egy nagyobb interdiszciplináris kutatásban, amelynek az a célja, hogy feltérképezze, milyen hatásokkal lehet a fenekelés a gyermek agyfejlődésére és megélt élményeire.

A kutatás első szerzője, Jorge Cuartas doktorandusz oktatáskutató szerint megállapításaik egybeesnek azzal, amit más tudományágak szempontjai vetítenek előre a testi fenyítéssel kapcsolatban. Ugyanezekere a következményekre figyelmeztet például a fejlődéspszichológia, de a szociális munkások megfigyelései is. „Azáltal, hogy meghatároztuk azokat a neurális útvonalakat, amelyek érintettsége megmagyarázza a testi fenyítés agyi következményeit, még erősebben állíthatjuk, hogy a büntetésnek ez a formája is ártalmas a gyerekek fejlődésére, és még többféle módon tanulmányozhatjuk” – tette hozzá.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy megállapításaik nem minden elfenekelt gyerekre érvényesek. A bántalmazásra adott reakció ugyanis nem univerzális, vannak például olyan gyerekek, akik rugalmasabban alkalmazkodnak a velük történtekhez. „De a legfőbb tanulság az, hogy a testi fenyítés kockázatos, mert felerősíthet potenciális problémákat a gyermek fejlődésében, és a szülőknek és a törvényhozóknak egyaránt azon kellene dolgozniuk, hogy csökkentsék az előfordulását.”