Háború a szomszédban, klímaválság, elszálló árak és hónapok óta tartó politikai bizonytalanság. Hogyan óvhatjuk meg a mentális egészségünket anélkül, hogy homokba dugnánk a fejünket? Vitus Bulbuk Emese kolozsvári pszichológussal jártuk körbe a kérdést: miért szorongunk jobban, mint a korábbi generációk, és miként nyerhetjük vissza az irányítást a saját életünk felett.

A nehézségek valósak, a saját bőrünkön és a pénztárcánkon is érezzünk: a világban, az országunkban, de még a szűkebb pátriánkban is megrendült a stabilitás. A hírekből zúdulnak ránk a negatív események, miközben a saját mindennapi kötelezettségeinket – a munkát, a számlák befizetését, a gyereknevelést vagy a párkapcsolati jelenlétet – ugyanúgy teljesítenünk kell.

De miért érezzük úgy, hogy a mostani válságok jobban felőrölik az energiáinkat, mint bármikor korábban?

A határtalan világ és a digitális túlterhelés

„Az embernek véges az energiája, a nap 24 órából áll, ezt jóval tudatosabban kellene kezelnünk, mint bármelyik más generáció előttünk” – mutatott rá a Maszol megkeresésére Vitus Bulbuk Emese kolozsvári pszichológus.

Régebben a rossz hírek lassabban és korlátozottabb csatornákon keresztül értek el hozzánk. Ha reggel vagy délután kézbe vettük a nyomtatott újságot, abban ugyanazok az információk álltak. Ma viszont a digitális eszközök révén a nap 24 órájában, percről percre frissülő ingerek áradatában élünk.

„Még a piros lámpánál is, hogy ne legyen unalmas a várakozás, hozzányúlunk a telefonhoz. Alig nyitjuk ki a szemünket reggel, és máris tudjuk, mi történik a nagyvilágban vagy a politikában. Olyan határtalanságot élünk meg, amihez nem voltunk hozzászokva. Most egy kattintással bent vagyunk az amerikai parlamentben. Hatalmasat tágult a világ, és testi érzettel is nehéz érzékelni, hol érek én véget, és hol kezdődik a másik” – részletezte a pszichológus.

A szakember szerint a szorongás egyik legfőbb oka a gyors elérés és az információk feldolgozatlansága. Nem az történik, hogy elolvasunk egy cikket, félretesszük, és megnyugszunk. Mivel válaszokat és megoldásokat keresünk a szorongató gondolatainkra, de helyette csak újabb szenzációhajhász szalagcímekkel találkozunk, belepördülünk egy negatív spirálba.

Az agyunk pedig – törzsfejlődési okokból – alapvetően a veszélyre és ezért a negatív hírekre jobban ki van élezve, így a pozitív információknak esélyük sincs ugyanakkora hatást kiváltani.

A szűrők hiánya súlyosbítja a szorongást

Természetes igény, hogy képben akarunk lenni a világ dolgaival, például elolvassunk egy hírportált. A pszichológus rámutat: tájékozatlannak lenni sem jó, hiszen a tudatlanság maga is bizonytalanságot szül. A probléma nem a tények megismerésével van, hanem azzal, ahogyan az információkat beengedjük az életünkbe.

„A tények is súlyosak: minden drágul, még mindig tart a háború, az országnak nincs kormánya. A szorongás egy része azonban nem a tények miatt van, hanem mert túl sok információt engedünk be, és nem csak a puszta tényeket, hanem a szenzációhajhász körítést, ami a lájkvadászattal érkezik” – magyarázta a szakértő.

Vitus Bulbuk Emese rámutatott, felnőtt egy olyan generáció, amelynek már nem tudtuk megtanítani az információk szűrését, és a korábbi nemzedékek offline tapasztalatokból építkező szűrői sem elegendőek a mai digitális közegben. A megoldás azonban nem a külvilágról való teljes lekapcsolódás, hanem a tudatos behatárolás.

„Be kell határolni, mi az, amire hatással vagyok, mit tudok kontrollálni. Kereteket kell szabni, különben szétfolyik minden, tehetetlenséget érzünk, ami újabb szorongást eredményez. Trükk: kiválasztok magamnak két hírportált, azt nézem. A harmadikra már nem kattintok rá, magamat dresszírozom erre” – javasolja a pszichológus.

A feszültség beszivároghat a kapcsolatainkba

Ha a külvilág bizonytalanságát nem tudjuk a helyén kezelni, az szinte észrevétlenül válik a belső világunk részévé. A felgyülemlett stresszt és elnyomott szorongást pedig óhatatlanul a környezetünkre vetítjük ki.

„Olyanokra leszünk dühösek, olyanokkal kevésbé empatikusak, akik nem is érdemlik meg ezt, hiszen csak statisztálnak ebben a helyzetben, a szorongásunkat engedjük ki rájuk. Vagy például a gyerekünkre terheljük rá a feszültséget, így ő is szorongani fog” – hívta fel a figyelmet Vitus Bulbuk Emese.

A szakember megjegyezte, hogy a fiatalabb generációk körében már élő, használt fogalmakká váltak a különféle szorongásfajták: a klímaszorongás, a pénzügyi vagy a háborútól való szorongás. Mivel a világ határtalannak tűnik, ezek a félelmek is megfoghatatlanná és óriásivá duzzadnak, mi pedig tehetetlennek érezzük magunkat a leküzdésükben. A kezeletlen szorongás aztán alvásproblémákban, evészavarokban és a személyközi kapcsolatok megromlásában ölthet testet. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni.

Ugyancsak fontos tanulási folyamat a társas határaink kijelölése is. Ha egy ismerősünk folyamatosan ránk zúdítja a maga panaszait és szorongásait, meg kell tanulnunk leállítani őt.

„Elmondom neki, hogy ne haragudj, ezzel nem tudok most foglalkozni. Vállalom annak a feszültségét, hogy ezért esetleg megharagszik, minthogy átvegyem a szorongást, és én vigyem haza. Különösen, ha érzem, hogy úgysem tudok segíteni” – részletezte a pszichológus.

Visszatérés a saját valóságunkba: az apróságok ereje

Amikor úgy érezzük, a világ összes problémája a mi vállunkat nyomja, a legfontosabb lépés a perspektívaváltás. Jó, ha látjuk a „nagy képet”, de a lelki egyensúlyunk védelmében vissza kell szűkülnünk a saját közvetlen világunkra – fogalmazta meg Vitus Bulbuk Emese.

„Meg kell találnunk azt a biztos magot, ahol két lábbal a földön tudunk állni. Nem a mi feladatunk az egész világot megmenteni. Ha akarunk, egész nap virtuálisan a Louvre-ban sétálunk, de hasznosabb, ha visszatérünk a saját valóságunkba, és kimegyünk egy félórára sétálni. Megélni a saját életünket és hatékonyságunkat” – javasolta.

A pszichológus hangsúlyozta, hogy a szorongás ellen a leghatékonyabb védelmet a napi ritmus kialakítása jelenti.

„Az apróságok – hogy odafigyelek az alvásomra, a megfelelő étkezésemre, vagy hogy naponta félórát mozgok – sokaknak mosolyt csalhatnak az arcára. Azt gondolhatják: hogyan jelenthetnének ezek megoldást a világproblémákra? Közben pedig de! A kiszámítható napi ritmus kialakításával visszaszerezzük az irányítást a saját életünk és érzelmeink felett” – szögezte le a szakértő.

A kisközösségek és a pillangó-effektus

A pszichológus felhívta a figyelmet, hogy a szorongás egyik legveszélyesebb velejárója az izoláció. A bezárkózás és a magány viszont tovább rombolja a mentális egészséget. A kiút a pulzáló, élő emberi kapcsolatokban rejlik.

„Sok esetben a megoldás az élő kapcsolatok fenntartása. Felhívom a barátomat, elmegyünk fagyizni, meghívom egy teára, és csak nézünk ki az ablakon, zenét hallgatunk. Ezek jótékony hatását szinte nem merjük megélni, mert azt gondoljuk, a hatalmas problémákhoz képest ez túl kevés. Holott elég, ha félórát dumálunk valakivel, tíz percre megállunk, megéljük a nap melegét, és mindjárt jobb lesz a kedvünk” – mondta Vitus Bulbuk Emese.

A szakértő arra emlékeztet, hogy a változás mindig tőlünk indul ki, és lassan gyűrűzik kifelé. Ezt nevezhetjük a pszichológiai pillangó-effektusnak: ha a saját környezetünkben stabilitást és ritmust alakítunk ki, azzal a családunkra, majd a szűkebb közösségünkre is hatással vagyunk.

„Fantasztikus volt látni például, ahogyan a civil szervezetek hatékonyan segítettek, amikor elkezdődött az ukrajnai háború. Nem igaz, hogy nem tudunk segíteni és hatni a világunkra! A közvetlen környezetemben lévő 50-60 embert átlátom, az biztonságot ad. Abban hatékonyan tudok mozdulni, produktív vagyok, tudom az értékeimet kamatoztatni, tudok adni. Nemcsak a körülöttünk lévő világ lesz ezáltal jobb, de a saját lelki egészségünk is garantáltan helyreáll” – összegzett a pszichológus.