Újraindulhat a sótermelés Marosújváron

Közel 8 millió eurót fordítanának a marosújvári sótermelés újraindítására. A SALROM tervei szerint a beruházás mintegy 45 új munkahelyet teremtene, és évente csaknem 50 ezer tonna újrakristályosított só előállítását tenné lehetővé. A projekt a város egyik hagyományos ipari tevékenységének újjáélesztését jelentheti.

Új fordulatot vehet a legendás marosújvári sókitermelés története, miután ismét napirendre került a sótermelés újraindítása a településen. A közel 8 millió euróra becsült beruházásról Corneliu Mureșan, Fehér megye prefektusa számolt be, aki Bukarestben két külön találkozón egyeztetett a Román Országos Sóipari Társaság (SALROM) vezérigazgatójával, Constantin Dan Dobreával, valamint Daniel-Cătălin Zamfir gazdasági, digitalizációs, vállalkozásügyi és turisztikai miniszterrel.

A megbeszélések középpontjában a marosújvári újrakristályosított só előállításának újraindítása és az ehhez szükséges beruházás állt. A tervek szerint a projekt megvalósítása mintegy 45 új munkahelyet eredményezne, az éves termelési kapacitás pedig megközelítené az 50 ezer tonnát.

Termelés korszerű technológiával

A beruházás egyik fontos eleme egy korábban használt fúrólyuk ismételt üzembe helyezése, emellett egy korszerű, új generációs só-újrakristályosító berendezést is beszereznének. A termelési folyamatot teljesen automatizált csomagolósorok egészítenék ki, amelyek lehetővé tennék a só dobozokba és tasakokba történő kiszerelését.

A Fehér Megyei Prefektúra tájékoztatása szerint jelenleg a megvalósíthatósági tanulmány és a műszaki terv kidolgozása zajlik, ezek elkészítésének határideje 2027 eleje. Ezt követően kerülhet sor a szükséges beszerzési eljárás lebonyolítására. A tényleges munkálatok megkezdésének, illetve a termelés újraindításának időpontját egyelőre nem közölték.Nagy érték a só | Fotó: Pixabay

Corneliu Mureșan prefektus hangsúlyozta, hogy különösen fontosnak tartja a projektet, hiszen az nemcsak új munkahelyeket teremthet, hanem a helyi vállalkozások számára is lehetőségeket kínálhat.

A közvetlenül a termelésben létrejövő állások mellett a beruházás a beszállítók, szállítmányozók, karbantartással foglalkozó cégek és más szolgáltatók tevékenységét is fellendítheti. Így a fejlesztés gazdasági hatása a közvetlen alkalmazotti létszámon túl is érezhető lehet.

„A marosújvári sótermelés újraindítása olyan projekt, amely különösen közel áll hozzám, hiszen az egész közösség számára előnyökkel járhat. Új munkahelyekről, a helyi vállalkozások lehetőségeiről és a város fontos hagyományának folytatásáról beszélünk” – fogalmazott a prefektus, hozzátéve, hogy figyelemmel fogja kísérni a beruházás alakulását, és támogatja az önkormányzat, a SALROM és a minisztérium közötti párbeszédet.

A sóbányászat évszázados öröksége

Marosújvár története szinte elválaszthatatlan a sótól. A település környékének sókészletét már az ókorban is ismerték, a római kori jelenlétet pedig régészeti leletek és a régi bányaművelés nyomai is igazolják. A 9. században a dunai ősbolgárok, az Árpád-korban a magyarok folytatták a sómasszívum kitermelését. A későbbi évszázadokban azonban a Maros áradásai és a terület elmocsarasodása miatt a bányászat hosszú időre háttérbe szorult.

A modern, szervezett kitermelés története a 18. század végére nyúlik vissza. Ruszbatzky bányamérnök 1791 és 1793 között végzett kutatásai hívták fel a figyelmet a terület rendkívüli sókincsére. Ezt követően a kincstár megszerezte a szükséges földterületeket, azaz a Mikes család 908 holdas birtokát, majd Mészáros György bányamérnök irányításával megkezdődött a nagyobb léptékű kitermelés.  1792-ben nyílt meg a Ferenc- és a József-, 1813-ban a Ferdinánd-akna, amelyek megalapozták a marosújvári sóbányászat későbbi fejlődését. Később, 1821-ben két újabb akna, a Karolina-aknák nyíltak meg.  A Mikes János grófot kastélyában 1821 júliusában felkereső Széchenyi István naplójában elismerően szólt az újvári sóról.

Orbán Balázs A Székelyföld leírása című, a 19. század második felében megjelent munkájának Marosújvárról szóló fejezetében különösen részletes képet festett a bányákról. Nemcsak a föld alatti járatok méreteit és kialakítását ismertette, hanem a kitermelés módszereit, a sóvágók mindennapjait és a bányászatot veszélyeztető természeti körülményeket is bemutatta.

Leírásából kiderül, hogy a sótömbök leválasztása komoly fizikai munkát igényelt: a bányászok csákányokkal és nagy pörölyökkel dolgoztak, a kitermelt sódarabokat pedig meghatározott méretűre vágták. Minden sóvágónak saját jelzése volt, amellyel megjelölte az általa kitermelt darabokat. A munkaerőigény is jelentős volt: Orbán Balázs szerint a bányákban rendszerint mintegy 600, nagyobb termelési igény esetén akár 1000 sóvágó is dolgozott.

A bánya történetének egyik legnagyobb kihívását a vízbetörések jelentették. A Maros közelsége és a környező területekről beszivárgó vizek folyamatosan veszélyeztették a föld alatti járatokat. A bányászoknak és a mérnököknek ezért hatalmas műszaki munkálatokat kellett elvégezniük a sótömb védelmében. Orbán Balázs külön kitért azokra a vízelvezető és szigetelő megoldásokra, amelyekkel igyekeztek megakadályozni a bánya elárasztását. A leírás jól érzékelteti, milyen jelentős műszaki teljesítményt képviselt a marosújvári bányászat már a 19. században.

A só kitermelése a következő évtizedekben is meghatározta a település fejlődését. A Maros közelsége kedvezett a szállításnak, a folyón tutajokon és hajókon juttatták el a sót a távolabbi piacokra. A vasúti összeköttetés 1872-es megteremtése tovább erősítette a bánya gazdasági jelentőségét. Marosújvár ekkorra Erdély egyik fontos sókitermelő központjává vált.

A 20. században újabb technológiai fordulat következett: 1952-ben Marosújváron vezették be elsőként Romániában a sóoldatos, fúrólyukakon keresztül történő kitermelési módszert. Ez a technológiai újítás a hazai sóbányászat történetében is mérföldkőnek számított.

A só jelenlétével áll összefüggésben Marosújvár másik két nevezetessége, a szódagyár és a sósfürdő. Az első 1896-ban alakult meg, német és belga tőkével, az úgynevezett Solvay-féle szóda- és ammóniagyár. Évi ezer–kétezer vagon szódát termelt, amely majdnem teljesen fedezte az akkori Magyarország szükségletét. Az 1930-as években 458 munkást foglalkoztatott.

 A 19. század végén a sóbányák mellett sósvizes források fakadtak. A víz gyógyhatását kihasználva fürdőtelep alakult ki, melynek bevétele 1884 és 1897 között meghatszorozódott. A medencék vízutánpótlását a bányákból kiemelt sós vízzel is kiegészítették. Az 1910-ben épült fürdőépületet 2011-ben sajnos lebontották, viszont újjáépítették és 2023. május 13-án a modern fürdőkomplexum megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt.

Bizakodó polgármester

A most bejelentett beruházás tehát egy rendkívül gazdag ipari múlt folytatásának lehetőségét hordozza magában. Amennyiben megvalósul, nem a régi föld alatti bányák hagyományos művelésének visszaállításáról, hanem a só korszerű technológiával történő feldolgozásáról és újrakristályosításáról lesz szó. A közel 8 millió eurós fejlesztés így egyszerre jelenthet új gazdasági lehetőséget Marosújvár számára és kapcsolódást ahhoz az ipari örökséghez, amely évszázadokon át meghatározta a település arculatát.

Marosújvár polgármestere, Silviu Vințeler, derűlátó hangnemben nyilatkozott a Maszolnak a nagyszabású tervről. Elmondta: már több évvel ezelőtt körvonalazódott a sókitermelés újraindítása, jelen pillanatban a megvalósíthatósági tanulmányt készíti egy svájci cég.

Az elöljárótól megtudtuk: jelenleg nincs kitermelés, csupán két aktív szonda maradt, ezeket a SALROM alkalmazottai tartják karban. Az új beruházás a mostani teleptől kissé távolabb, Székelyföldvár határában valósulna meg, teljesen biztonságos körülmények között. Míg a hagyományos bányászat a felszín alatt körülbelül kétszáz méteren zajlott, addig az új szondákat ezerötszáz méter mélységben helyeznék el, így veszélytelenek lesznek. A régi bányák sem jelentenek veszélyforrást, hiszen azokat már – többnyire irányítottan – már elárasztották, a só telítődött, így már nem oldódik fel.

Silviu Vințeler a szondák működési elvét is elmagyarázta: édesvizet pumpálnak a mélybe, majd sóoldatot szivattyúznak fel, amelynek sűrűsége 310-360 gramm literenként. „Ráadásul a marosújvári só kilencven százalékos tisztaságú, tehát kiváló minőségű, és biztosan nagy keresete lesz. Minden azon múlik, hogy a SALROM-nak sikerül-e megtalálni a szükséges finanszírozást. Néhány évbe telik még, amig újraindulhat a sókitermelés” – nyilatkozta a polgármester.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?