Mi lehet az oka, ha sírós, letehetetlen a kisbaba? Miért lehet az, hogy felnőttként gyomorideggel ébredsz, már az első gondolatod a félelemé, hogy „valami baj fog történni”, pedig semmi okod rá? A válasz nem mindig a jelenben keresendő. A felnőttkori szorongás, túlvállalás, megfelelési kényszer gyökere sokszor a méhen belüli időszakig nyúlik vissza – hívta fel a figyelmet Mészáros Andrea pszichoterapeuta. A szorongás mélyebb gyökere lehet a magzati élet során átélt anyai stressz, szorongás. Hogy a magzati időszakból fakadó traumáknak életre szóló hatásuk van, azt kutatások is bizonyítják, de a tapasztalat már korábban – kutatások nélkül – is bizonyította, mondta Mészáros Andrea pszichoterapeuta a Maszolnak. A szakember szerint nemcsak a nagy traumák, hanem a folyamatos aggódás, tehetetlenséggel párosuló szorongás hatása az igazán súlyos a gyermekre. Erről és a kilépési lehetőségekről kérdeztük a terapeutát.

„A magzati időszakból fakadó traumák hatását gyakran látjuk szakemberként, főleg, amikor felnőtt embereket kezelünk különböző tünetekkel, amelyeknek nem találjuk a forrását. Általában akkor lelünk rá a gondok forrására, amikor a páciens családfájának felállításával elkezdjük látni a családi rendszert. Ilyenkor nem emlékeket idéz elő a páciens, hanem fel tudja mérni, mit élhetett át a család, amikor az édesanyja vele terhes volt. Sokszor felfedezzük az édesanya terhesség alatt történt traumáit a családtörténetben – magyarázta a Maszolnak Mészáros Andrea, akivel arról beszélgettünk, mennyire lehet hatással a magzatra, ami a terhessége alatt történik az édesanyával.

Az egyszeri megrázó esemény is nyomot hagy, mondta a szakember, viszont a nagyobb baj, amikor tehetetlenségérzéssel társult szorongás kíséri a várandósság időszakát, és nemcsak azt, hisz valószínűtlen, hogy csak a terhesség alatt álljon fenn egy helyzet.

„Több olyan esetem volt, amikor pár nappal szülés előtt meghalt egy közeli családtagja a kismamának, és olyan is történt, hogy a szülei temetésére nem tudott elmenni, mert pont akkor szült. Vannak ilyen drámák, amiket fel sem tud fogni, aki nem élte át. Ilyen helyzetben nyilván nem tud jól lenni az anyuka, de ezek egyszeri események, és tőlünk független tényezők alakították. Pszichológiai szempontból sokkal súlyosabb helyzet, amikor tehetetlenségérzettel társul a baj: például nincs pénze a családnak, nincs jövedelme a férjnek, de nem is keres állást. Az anya tagadhatja maga előtt a tényt, de ilyen a férje, ez nem fog megváltozni. Folyamatosan aggódik, tehetetlenségérzete van, mert nem is tőle függ a megoldás. A pszichológia azt mondja, hogy a saját traumáink miatt ilyen traumatikus embereket szoktunk bevonzani, és egészen addig, amíg az anya magában az önbecsülését nem gyógyítja meg, nem jut el oda, hogy azt tudja mondani, hogy nem vagyok tehetetlen, igenis elhagyhatlak, ha nem tartasz el, addig a szorongás nem nyugszik meg a testében” – mutatott rá.

A gyerek próbálja „megoldani” a felnőttek gondját

Mint Mészáros Andrea kifejtette, az állandó szorongás „az anya testében megváltoztatja a biokémiai egyensúlyt, és ez az, ami direkt módon hat a fejlődő magzatra”. Elmagyarázta, ilyenkor aránytalan a hormontermelés: túl sok kortizol, azaz stresszhormon, és túl kevés – az önnyugtatáshoz is szükséges – oxitocin éri a magzatot.

Kutatási eredmények is alátámasztják az elméletet, hogy az anyai szorongás összefüggésbe hozható a kiterjedt magzati agyhálózat változásaival, azaz hogy a szorongással küzdő anyák magzatainál megerősödés figyelhető meg az éberség és jutalmazó központ agyi területei között – számol be egy, az anyai szorongás hatásáról szóló cikk egy amerikai tanulmányra hivatkozva.

Mészáros Andrea ennek kapcsán elmagyarázta, a tanulmány következtetése azt jelenti, hogy „olyan, mintha lenne az emberben egy veszélyradar”, azaz a rengeteg stresszhormon miatt folyamatos erős figyelem jellemző az érintettre, aki azt keresi „mi történhet, mi fog történni, hogy miattam történik-e, én okoztam-e?”, és a megoldást keresi. „Ez átadódik a gyermeknek: a szorongó anyák szorongó gyerekei felnőve ugyanezt a mechanizmust követik, ezért jelenik meg a szorongás, amint reggel kinyitja a szemét” – magyarázta.

Mint kifejtette, az említett megerősödés az éberség és a jutalmazóközpont között az önnyugtatás keresése miatt van. „Mit tudok tenni, hogy csökkentsem ezt a szorongást, stresszt? Eszembe jut egy példa: a szorongó anyuka veszekedik a férjével, ilyenkor a gyerekek kivétel nélkül, társadalmi osztálytól függetlenül világszerte úgy szoktak reagálni, hogy »hogy oldjam meg«. A jutalmazás itt jön be, hisz önnyugtatás csak akkor lesz, amikor megoldotta a problémát. A példát folytatva: a gyermek azt érzi, hogy »ha elég jó gyerek lennék, akkor nem veszekednének a szüleim«. A jutalom az lesz, hogy meg tudja nyugtatni magát, ha anya meg apa kibékül: »elég jó voltam, hogy kibékültek miattam vagy az én segítségemmel«. A gyermek többnyire úgy próbálja megoldani a helyzetet, hogy elkezd rosszalkodni, hogy elvonja a szülők figyelmét a veszekedés témájáról” – magyarázta el.

Kapcsolódó

Ellopott gyermekkor, ellopott felnőttkor – Bibók Bea előadása Kolozsváron

Kuncogás, hangosan nevetés, gyakori bólogatás és elgondolkodott tekintetek – többek között ezeket a reakciókat váltotta ki kolozsvári közönségéből Bibók Bea pszichológus.

pszichológus előadás Kolozsvár gyermekek szülők

Azonban ez az fajta éberség megmarad az érintett felnőtt korában is – mutatott rá a terapeuta.  „Megmarad az éberség, erős felelősségérzettel társul, az illető nem tud nemet mondani, túlterheli magát, túlórázik, ha kell, többek között. Mindezeket társadalmi szinten normalizáltuk, úgy van tekintve, hogy »milyen jó ember, biztos a családjáért csinálja«, miközben szakmai szemmel ezek intő jelek, tünetek” – fejtette ki Mészáros Andrea.

Jelek csecsemőkorban

A következmények már csecsemőkorban jelentkeznek a szakember tapasztalata szerint.

„Általában a szülés után is tapasztalható a hatás, hogy sírós a gyermek, nehezebben nyugszik meg, kötődési problémái vannak. Az anya azt tapasztalja, hogy nem lehet tíz percre sem letenni a babáját. Ezek sem ok nélkül történnek, összefüggésben szoktuk nézni a magzati periódussal” – magyarázta. Kiemelte, nemcsak a magzati korban hatnak negatívan ezek a tehetetlenséggel társuló szorongásos állapotok, utána is fogja érezni a gyermek, hisz megjelenik a neveltetésben is, de a kisbaba is átveszi az anya érzelmi állapotát.

„Főleg a szülés utáni első hat hónapot szoktuk kiemelni, hogy nagyon fontos, mert akkor még a gyerek kognitív képességei nem fejlettek, és annyit fog fel a világból, amennyit érzelmileg, együtt az anyával egy ilyen szimbiotikus állapotban érzékel” – mutatott rá.

Mikor túl sok a „mi lesz, ha”?

Van, hogy maga a terhesség veti fel az aggodalmakat, főként amiatt, hogy rendben fejlődik-e a baba – ez vezethet akár hetekig tartó szorongásos állapothoz, érzelmi hullámzáshoz, hisz testileg-lelkileg nagy változásokon megy át az anya, nagy változás a pár életében, hogy gyermekük születik.

A szakember szerint amennyiben „nem társul tehetetlenségérzettel, nem kerül alárendelt pozícióba a kismama hónapokig, évekig”, többféle kapaszkodója is van, hogy túllépjen az aggodalmain. „Van, akivel átbeszélje, vannak a témában podcastek, amelyek segíthetnek másképp látni, és már a férfiak is támogatóbban állnak a nők mellett, mint a régi klasszikus szerepükben” – sorolta a lehetőségeket.

Mindemellett, a szakember szerint, sokszor nem egyszerű megítélni a szorongást, például, hogy mikor mondható, hogy huzamosabb ideje fennáll egy állapot, de vannak felkiáltójelek, amelyek irányadóak – derült ki a szakembertől. Mészáros Andrea kifejtette, a kismama gondolati, érzelmi, testi és viselkedésbeli szinten megjelenő tüneteiből lehet következtetni, hogy baj van.

Ilyen jel például gondolati szinten a túl sok „mi van, ha” vagy „mi lesz, ha” aggódás: „mi van, ha valami baj lesz a babával?” vagy „nem fogom tudni jól gondozni, miután megszületik”, és az is, ha nehezen tud kikapcsolni, folyamatosan a problémákon rágódik az anya.

Az érzelmi jelek lehetnek: az irritáltság, türelmetlenség, hogy apróságok is könnyen kibillentik a terhes kismamát. Tünet a feszültség érzése: mintha „állandóan ott lenne valami nyomás a mellkasban” vagy a „valami rossz fog történni” érzése, vagy az is, ha könnyen elsírja magát, és esetleg is nem tudja megmondani, miért – magyarázta a szakember.

A szorongás testi jelei az alvászavarok, azaz nehezen alszik el a kismama, vagy hajnalban felébred, és nem tud visszaaludni, ugyanakkor jellemző még a gyors szívverés, izzadás, akár pánikszerű érzések. Ezenkívül a sokszor szinte észrevétlenül befeszülő izmok – főleg nyakban, vállban, állkapocsban – jelzik a szorongást.

Viselkedésbeli jelek: a túlzott információkeresés, amikor folyamatosan olvas cikkeket, fórumokat a várandós anya, de ezek nem megnyugtatják, hanem még több aggódáshoz vezetnek. Jellemző még a visszahúzódás, hogy kevesebbet beszélget, nem keresi a társaságot, valamint, hogy hajlamos a túltervezésre, kontrollálási kényszere van, azaz mindent előre meg akar tervezni, nehezen viseli a bizonytalanságot.

„Ha ezek közül valaki többet is tapasztal huzamosabb ideig, az már jelezheti, hogy a szorongás erősebb annál, mint amit a »normál terhességi aggodalomnak« tekinthetünk” – hívta fel a figyelmet a szakember, aki szerint gond, hogy bagatellizáljuk a szorongást, természetesnek tartunk „egy kis” aggódást.

„Nem kell napi szinten tűrni az aggódást. Rosszul értelmezi a világ: nem természetes, ha annyira aggódsz, hogy, amint kinyitottad reggel a szemed, már összeszorul a gyomrod” – hangsúlyozta Mészáros Andrea, aki szerint önszorgalomból is rengeteget tudnak tenni magukért a várandós nők, és nemcsak, és azt is javasolja, hogy „aki nem tudja önerőből felbecsülni a helyzetet, az forduljon terapuetához”.

Tudatosan állni hozzá: „ne blamáljuk magunkat”

Elmondta, első szülése a Covid idején trauma volt számára, ezért tudatosan foglalkozott azzal, hogy felismerje, ha esetleg ez nyomot hagyott. „Ez a tudatosítás a legnehezebb, hogy ne megijedjünk, ne leblamáljuk magunkat, ne arra jusson az anyuka, hogy elrontott valamit, hanem éljünk együtt azzal, hogy ezek megtörténtek. Ezek a tőlünk függetlenül történések, mint a járvány, egy családi helyzet, gazdasági válság, haláleset bármikor elfordulhatnak, nemcsak terhességünk idején. Az az egészségtelen pszichológiailag, ha olyan gondokban maradunk benne hosszú ideig, ami ellen tehetnénk” – magyarázta a pszichoterapueta.

Bevált a sématerápia

Mészáros Andrea elmondta, édesanyákat is sikeresen kezelt, és kezelhetőek a magzati, gyerekkori traumák is. „Ezek feldolgozására Romániában az egyik leghasznosabb a sématerápia. Kevesen használják, pont annál a 20 százaléknál, akiknél más kezelés nem volt eredményes, vagy visszatért a gond egy idő után, azok mélységét a séma terápia oldja meg legjobban. Ez a terápia mélyre tud vinni, a gyerekkorba, örökletes érzelmi problémákig: a »szeretem magam, nem szeretem magam« kérdés mélységéig, gyógyulást hozva. Már nem az lesz a lényeg, hogy mi váltotta ki az aggodalmadat, hanem annyira megerősíti az illető identitását, megerősíti a felnőtt mód kialakítását, amikor képes érzelemszabályozásra, problémamegoldásra, a saját képességeinek a kiaknázására, képes felelősséget vállalni, és ezáltal egyértelműen csökken a szorongás” – vázolta, hogyan is segít a sématerápia.

Hozzátette, aki ide eljut, az már nem azon szorong, hogy mi fog vele történni, hanem elfogadja, ami történni fog. „Elfogadja, hogy nincs hatalma felette, afelett van hatalma, hogy ő maga hogy erősítette meg magát, hogy legyenek erőforrásai a történéseket megélni, megemészteni, megoldani, és elfogadni a megoldhatatlant” – összegezte Mészáros Andrea.