Te boldog vagy? Kár lenne tagadni, hogy mindannyian erre vágyunk, ezt kutatjuk, ezt az állapotot szeretnénk elérni. De mit jelent valójában a boldogság? Ez is csak egy olyan, sokszor elhangzó kifejezés lenne, mint a szeretet, amelynek igazi, konkrét jelentését nem is ismerjük? Mi kell egyáltalán a boldogsághoz? Vannak tuti tippek hozzá? Krizbai Tímea, brassói pszichológus szerint mindenki képes elérni a saját boldogságát. A szakértővel – aki korábban Székelyföld boldogságtérképéről szóló kutatásban is részt vett – ebben szeretnénk egy kicsi segítséget, de legalább néhány ébresztő gondolatot adni.

– Hogyan határozná meg a boldogságot?

– A pszichológia szerint a boldogság egy komplex lelki történés, amit akár jóllétként is meghatározhatunk. Ez magába foglalja a fizikai és a mentális egészséget is, valamint a spirituális egészség is hozzátartozik. Talán ez lenne a boldogság egyenlete.

– A boldogság egy fix pont, egy folyamat, vagy inkább egy állapot? Ismert az a mondás, hogy a boldogság nem a cél, hanem a célig megtett út.

– A boldogság tulajdonképpen inkább egy hosszú távú állapot, ami egy folyamatnak lehet az eredménye, de akár a folyamat lépései is már boldogsághoz vezethetnek. Ez már a filozófia kérdésköréhez tartozik. A boldogság lehet egy általánosabb lelkiállapot is, amire törekszünk, de akár egy életforma is. Ha boldogan élünk, azt az is mutatja, hogy meg vagyunk elégedve azzal, ami velünk történik.

A pszichológia szerint a boldog élet az azt jelenti, hogy kontrollunk van a saját életünk fölött: van hatalmunk döntéseket hozni, véleményt kinyilvánítani, nem vagyunk kiszolgáltatott helyzetben. Van egyfajta szabad akaratunk, ami által a saját életünket a saját értékrendszerünk szerint élhetjük, összhangban vagyunk az értékeinkkel, a vágyainkkal.

– Vannak elemek vagy tényezők, amelyek mindenképp kellenek a boldogsághoz?

– Az egyik fontos pontja lehet a szabad akarat, az autonómia. Ha nem dönthetünk a saját életünkről, ha állandóan meg kell feleljünk, ha ki vagyunk szolgáltatva vagy éppen valaki irányítani akar minket, az negatív hatással van a lelkiállapotunkra. Ezenkívül a fizikai, mentális és spirituális jóllét is meghatározza a boldogságot. De ismerünk olyan eseteket is, amikor valaki komoly egészségügyi problémákkal küszködik, mégis rátalál a boldogságra. A mentális egészségen belül hangsúlyoznám a szociális kapcsolatok szerepét. Fontos, hogy legyen egy közösség, ahol elfogadnak, megértenek, szeretve vagyunk, ahová tartozhatunk. A boldogsághoz szükséges az egészséges érzelmi jóllét is, tudjunk megélni komplex érzelmeket. A pozitív gondolkodás és az optimizmus is segíthet.

– Függ-e valamitől (pl.: genetika, személyiségtípus), hogy mennyire lehetünk boldogok?

– A tapasztalat azt mutatja, hogy azokban a családokban, ahol az öröm és vidámság érzelmi közegként jelen van, a gyerekek öröklik ezt az attitűdöt. Sokkal egyszerűbb dolga van egy olyan gyereknek, aki egy optimista, pozitív hangulatú családban nevelkedik, ahhoz a gyerekhez képest, akinek a családjában az érzelmi intelligencia kevésbé fejlett, nem beszélnek az érzésekről, hiányzik a spontaneitás és a játék. Ezek a gyerekek nem tanulják meg ezt a fajta érzelmi működést. Szerencsére ezek a képességek tanulhatók, önismereti munkával kialakítható egy pozitívumokra fókuszáló látásmód.

– A boldogsággal kapcsolatban számos közhely van. Az egyik például, hogy a pénz nem boldogít. Ön mit gondol erről?

– Nyilvánvalóan nem boldogít a pénz, de ha nincs, akkor boldogtalanok vagyunk. A Maslow-piramis   szerinti alapszükségletek (pl.: élelem, alvás, biztonság) kielégítéséhez bizonyos mennyiségű pénzre van szükség. Attól, hogy valaki gazdag, még nem lesz feltétlenül boldogabb, de a pénzhiány elégedetlenséghez vezet, konfliktusokat szül. Persze vannak, akik súlyos anyagi gondok között is meg tudják élni a pillanatnyi örömöket, de ha a boldogságra egy hosszú távú folyamatként tekintünk, akkor a pénz nem egy elhanyagolható tényező sajnos.

– Egy másik közhely szerint a boldogság az apró pillanatokban rejlik.

– A boldogság egy összetettebb jelenség, az érzelmek sokkal árnyaltabbak. A pozitív érzelmek palettáján van a derű, az öröm, a megelégedettség, a vidámság is. Minden érzelemnek van egyfajta intenzitása és időtartama. Például nem lehetünk szerelmesek éveken át ugyanazzal az intenzitással – idővel a szerelem átalakul mély szeretetté. A düh egy rövid, de nagyon erős érzelem, míg a harag hosszabb ideig, akár évekig is eltarthat. Hasonlóan az apró örömök, vidámságok rövidebbek, míg maga a boldogság egy hosszabb távú állapot.

– Mennyiben igaz az a mondás, hogy a boldogság döntés kérdése?

– Nem ilyen egyszerű, szükségesek hozzá a fentebb felsorolt tényezők is (fizikai, mentális, spirituális jóllét). Egyfajta tudatossággal törekednünk kell a boldogságra, de ehhez fontos tisztában lennünk a transzgenerációs örökségünkkel, az élet- és családtörténetünkkel. Gyakorolnunk kell az önismeretet, hogy tudjuk a céljainkat, mit szeretnénk megvalósítani, ismerjük az értékrendszerünket, amelyek meghatározzák a döntéseinket.

– Tapasztalatai alapján mennyire boldog jelenleg a társadalmunk?

– A pszichológusi munkámból szerzett tapasztalat alapján kijelenthetem, hogy mindenki egyénileg képes a saját boldogsága megtalálására. Bár nem vagyok szociológus, azt mindenképpen látom, hogy napjainkban nem a legegészségesebb társadalomban élünk. Az emberek elfoglaltak a „még több” hajszolásával, egyre többen lesznek visszahúzódóak, egyre kevesebben vesznek részt közösségi munkában, a gyerekek telefon előtt ülnek. Egyre inkább kezd kialakulni egy olyan társadalom, amely nem a boldogságot szolgálja.

Minden évben jelennek meg felmérések és boldogságtérképek (ezekben általában a skandináv országok vezetnek), de érdemes ezek esetében megnézni, milyen mutatók alapján állították fel a rangsort. Szerintem például akkor boldog egy nép, ha empatikus, az emberek tudnak közösségként működni, a gyerekek egészségesek.

– Mit lehetne egy boldogabb társadalom érdekében? Ön nyilatkozta korábban a Maszolnak: „Ha egészséges egyének alkotják a társadalmat, akkor ők jobban hozzá tudnak járulni a gazdasághoz, jobban teljesítenek a munkahelyükön”. Az államnak is érdeke lenne tehát, hogy az emberek boldogabbak legyenek.

– Ez egy nagyon komplex kérdéskör. Hasznos lenne, ha a civil szervezetek népszerűsítenék a közösségi tevékenységeket, hogy az emberek ne érezzék egyedül magukat, hanem tartozzanak egy közösséghez. Úgy vélem, az idősek egy elhanyagolt rétegét jelentik a társadalmunknak. Vannak olyan társadalmak, ahol az idősekre odafigyelnek, tevékenységeket szerveznek nekik, törődnek a jóllétükkel, nálunk azonban az időseket elfelejtik, pedig nagyobb hangsúlyt kellene rájuk fektetni.

Nagyon fontos lenne még az egészséges táplálkozás, a mozgás, és a mentális egészség népszerűsítése is.

– Van-e különbség a generációk között boldogság szempontjából?

– Sok fiatallal dolgozom együtt, és azt látom, hogy fontosabb nekik az önmegvalósítás, a szabad akarat, az autonómia, a szabadidő kérdésköre. A mai fiatalokban sokkal nagyobb a szabadságvágy, könnyebben lemondanak egy-egy munkáról, hogyha az nem felel meg az elvárásaiknak, vagy ha nem boldogok. Ők kevésbé ragaszkodnak a tulajdonjoghoz, inkább szabadnak akarják érezni magukat. Másfajta boldogságkeresésük van, mint az idősebb generációknak.

– 2024-ben két erdélyi város szerepelt a Happy City Index top 250-es listáján: Kolozsvár és Brassó. Brassói lakosként mit gondol, mi lehet ennek az oka?

– Azt nem tudom pontosan, hogy a toplista milyen mutatók alapján állt össze, de tény, hogy Brassónak van egy vidám hangulata. Brassó egy nagyon biztonságos hely, tiszta, rendezett, átlátható, vannak nemzetközi, multinacionális cégek, amelyek munkalehetőséget biztosítanak a fiataloknak, de kiemelném a közösségi tereket is: játszótereket, parkokat, zöldövezeteket, ezenkívül közel van a síközpont, kirándulóhelyek. Sokszor látok fiatalokat összegyűlni, idős bácsikat sakkozni a parkban, sok a turista is. Én például ezért gondolom Brassót egy boldog, egészséges helynek.

– Évekkel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett a 100 happy days (100 boldog nap) kihívás, amely során arra biztatják az embereket, hogy naponta osszák meg a közösségi médiában, mi volt jó a napjukban. Mennyiben segítenek az ilyen jellegű kihívások?

– Sokat segíthetnek, különösen akkor, ha a boldogságot nem tanultuk meg gyermekkorunkban. Ezek a kihívások arra összpontosítanak, hogy egy kicsit az optimista és reziliens (rugalmas) oldalunkat vegyük elő, a jóra is figyeljünk, ne csak a fekete keretes szemüveget hordjuk. Száz nap ráadásul elég hosszú idő ahhoz, hogy tényleges hatása legyen és a személyiségben is változást hozzon, ha elég tudatosan követjük.

Ha mélyebbre merülnél a pszichológiában, ajánljuk Máté Gábor orvossal, pszichoterapeutával készült beszélgetésünket: