banner_MpsidwSE_970x250_Haromszek.jpg
banner_3lV7MYIa_300X250_Haromszek.jpg

„Csak én vagyok, a hangszerem és a jó Isten” – rétyi fúvós jutott tovább négy igennel a romániai tehetségkutatón

Egyszerű falusi ember, nem tartja többre magát másnál, csak teszi, amit szeret: zenél – így jellemezte magát a rétyi Csoma Attila, aki hirtelen ötlettől vezérelve titkon jelentkezett a Românii au talent tehetségkutatóba, amelynek előválogatójából 4 igennel jutott tovább. Ennek kapcsán kerestük fel a huszonhatéves fiatalembert, aki, amikor éppen nem a Rétyi Fúvószenekarban muzsikál, építkezésben dolgozik. Elmondása szerint noha gyermekként azt sem tudta, mi a zene, mióta hangszert adtak a kezébe, nem bír elszakadni a dallamoktól.

Mindenkit meglepett a hír, hogy egy Kovászna megyei fiatal is továbbjutott a romániai tehetségkutató előválogatójából, méghozzá négy igennel. A felvétel bejárta a közösségi médiát, amelyben a zsűritagok és az online közönség tágra nyílt szemekkel figyeli a produkcióját, a színpadon ugyanis eddig nem ismert módszerrel próbálkozott Csoma Attila: kísérőhangszerét, a tubát szólóhangszerként kezelte, és különleges betétdalokat adott elő vele. A dalok kíséretét előzetesen jómaga zongorázta le, egy barátja stúdiójában alkották meg a dallamot, az volt hallható a produkciója hátterében.

Az előadás híre futótűzként terjedt közösségében, mivel székely ember lévén, nem kedveli a nagy felhajtásokat, úgy döntött, addig nem szól senkinek a részvételéről, míg nem közvetítik a tévében a műsort. Ezzel magyarázható a nagy meglepetés, amit a fúvószenekar, az ismerősei és családja körében okozott, hiszen a különleges előadásról mindenki akkor értesült, amikor a PRO Tv-ben lejátszották.

Nem ismerte a zenét, ma a muzsikálásnak él

A fiatalember szerényen mesélt a tehetségkutatón szerzett tapasztalatairól: kiderült, elő-előválogatóban is részt vett, azt Brassóban rendezték meg, és már akkor is négy igennel juttatták tovább a bukaresti megmérettetésre. Brassóban nem izgult annyira, csak tette, amihez ért. Részvételét azzal magyarázta, hogy a helyszín közel volt, és meg kellett tudnia, mit gondolnak újszerű zenei próbálkozásairól a művészek, ezért tett egy próbát. Mivel a tévében sem adták le az elő-előválogatón történteket, nem volt oka félelemre.

Nem úgy, mint Bukarestben, ahol már összeszorult szívvel, kissé idegesen állt a zsűri elé. Ismerte az előadókat a közösségi médiából, Andrát talán jobban, mint másokat, hiszen az ő basszusgitárosa sepsiszentgyörgyi, így mindvégig az foglalkoztatta, mi lesz, ha a népszerű énekesnő és társai azt sem tudják, mi a tuba, mert csupán kísérőhangszer, ezért nem annyira ismert, mint a szólóhangszerek. Az első felcsendülő hangig nyugtalan volt – idézte fel Csoma Attila –, de amint a tuba megszólalt, minden izgalma szertefoszlott, és még inkább lelkesítette, hogy a zsűritagok, sőt még a közönség is értékeli, szívesen hallgatja az egyedi előadást.

Fotók: Csoma Attila

Elmondása szerint mielőtt még jelentkezett volna, kutakodott az interneten, de hiába kereste, nem lelt olyan művészekre, akik tubával álltak volna a nagyközönség elé. Ezért is aggodalmaskodott amiatt, hogy az ötlete süket fülekre talál. Mivel nem így történt, látva a jelenlévők lelkesedését, úgy döntött, kizárja a közönséget, behunyta a szemét, és arra gondolt, „csak én vagyok, a hangszerem és a jó Isten”. Úgy véli, a hitének hála sikerült nem kizökkennie előadás közben, és végigjátszania az egyébként tüdőt nem kímélő produkciót.

A zenével kisiskolásként ismerkedett meg, az egykori karmester, Kelemen Antal adott hangszert a kezébe, társaival együtt neki köszönheti, hogy zenész lett belőle. Bár akkor még mit sem tudott a muzsikálásról, lassacskán összeforrt hangszerével, és olyannyira megkedvelte a dallamokat, hogy amint cseperedett, újabb és újabb hangszeren tanult meg játszani: ma már az összes rézfúvóshangszeren, zongorán és basszusgitáron is felcsendít különböző dallamokat.

Zeneiskolás évei folyamán olyannyira tehetségesnek bizonyult, hogy két országos versenyen is első díjjal méltatták, illetve a nemzetközi lengyelországi megmérettetésről második díjjal tért haza – tehát a versenyzésben volt már tapasztalata, ezért sem ódzkodott a tehetségkutatótól, osztotta meg velünk a fiatalember.

Biztonságot nyújt számára a zenélés

Hozzátette, zenélés közben biztonságban érzi magát, mert ő az ölében tartja a hangszert, ezért a tuba vigyáz rá. Ezt érezte a Românii au talent színpadán is, illetve biztos volt benne, hogy az Isten is figyelemmel kíséri, hiszen neki köszönheti, hogy megáldotta zenei tehetséggel.

Csoma Attila mondhatni zenész családból származik, édesapja nagybőgős, nagybátyja szintén zenél, ezért nem csoda, hogy jómaga csakis muzsikusként látja a jövőjét. Addig viszont sok megpróbáltatás áll előtte, amikre szívvel-lélekkel készül: a következő Românii au talent-re például már be is gyakorolta a produkcióját, ami az előzőnél is meghökkentőbbnek bizonyul. Egy román, hegedűre komponált dalt ad elő tubával, ami jóformán lehetetlen vállalkozás. Mégis megpróbálja, felkészítő tanár nélkül, önmagára és hitére hagyatkozva bizalommal áll a kihívás elébe.

Kíváncsi, miként fogadja majd „elvetemült elgondolását” a nagyérdemű, ugyanis az előválogató közben és után tanúsított reakciók motiválták arra, hogy folytassa az egyedi megvalósításokat. Elmesélte, a tévéműsor közben, és attól kezdődően két napon keresztül folyamatosan szólt a telefonja: régi ismerősei, barátai, családtagjai és új rajongók árasztották el üzenetekkel, mindenkit lehengerelt a játékával.

Attól sem zárkózik el, hogy a közeljövőben más tehetségkutatókban is kipróbálja magát: azért jelentkezett előbb a romániaiba, mert a járványhelyzet miatt egyelőre megközelíthetetlen számára az X-faktor vagy a Dal, de amint felszabadítják a határokat, külföldön is szerencsét próbálna. A zsigereiben érzi a késztetést, zenélnie kell, mert ez ad számára életerőt: „nem hiába teremtett az Isten zenésznek. Addig fogok muzsikálni, míg véget nem ér az életem” – zárta beszélgetésünket Csoma Attila.

Kapcsolódók

Kimaradt?