Tágas istállóban él 150 szarvasmarha, tehén, üsző és borjú közösen. A láncot egyikük sem ismeri, és amikor úgy tartja kedvük – és a tőgyük is kellőképpen feszül – sorba állnak, hogy robotgazdájuk megfejje őket. Közben ízletes „jutalomfalatot” kapnak az eszköztől, robottápot, ami egy készen vásárolt kiegészítő takarmány, így eszükbe sem jutna kihagyni a nap fénypontját. Lehetne ez egy utópisztikus meseregény néhány sora is, ám valóságosabb és közelebb van, mint gondolnánk: a Kovászna megyei Miklósváron egy fiatal házaspár ötletei nyomán alakult ki az az okosistálló, ami megmentett egy kézi munkára összpontosuló családi gazdaságot, és két év alatt gombnyomással működővé tette. Brassai Klaudia menteni szerette volna édesapja farmját, „egy élet munkáját, amit 27 évig végzett”. Ám amikor férjével közösen átvette és továbbgondolta, merészségükből olyasvalami jött létre, ami Székelyföldön szinte egyedülálló, és az országban is csak 92 működik belőle. Egy robotizált farm, ami fejenként 33 literrel növelte a naponta leadott tejmennyiséget.

Brassai Klaudia és férje, Brassai Attila története bejárta a közösségi médiát. Robotizált farmjukról a román sajtó cikkezett elsőként, innen értesültünk nemmindennapi tevékenységükről. A gazdasszony szívesen vállalta, hogy nekünk is mesél, telefonon világosított fel arról, hogy fiatal párként legfőbb szándékuk az volt, hogy könnyítsenek az előző generáció terhein. Pedig egyikük sem gazdálkodott azelőtt, noha mindkét családban tartottak állatokat, őket nem kötelezték munkára. Férje még külföldön is szerencsét próbált, ám csakhamar arra a belátásra jutott, hogy otthon kell letelepedniük és megmaradniuk, mert otthon van feladatuk.

„Édesapám 27 évnyi gazdálkodás után beismerte, belefáradt az állandó fizikai munkába és a folyamatos munkaerőkeresésbe. Arra készült, hogy felszámolja a gazdaságot, bármennyire is fájdalmas ez számára. Egy élet munkájáról volt szó, nem engedhettem” – emlékezik vissza Brassai Klaudia a két évvel ezelőtti élethelyzetre, aki egészen addig a pontig nem vállalt részt az állatok körüli munkálatokból. Számára a tanulás volt a fontos, és szülei is arra biztatták, hogy gazdálkodás helyett inkább arra koncentráljon.

Kapcsolódó

Egy boldog gyermekkor, amelyben játszótárs a kecske és ellenség a medve: 10 és 13 éves erdőfülei kicsi gazdák tanítanak életszeretetre

„A tanulás nehezebb” – jelenti ki huncut mosollyal Csongor és Zsolt, amikor a gazdaélet viszontagságairól esik szó. Nehezebb, mint a ganéhányás vagy a szénacsinálás, de még a hajnali kelésnél és az állatok gondozásánál is keményebb. Pedig ezt a sok-sok feladatot csupán ketten végzik, felnőttek nélkül, egy erdőszéli kicsi istállóban. Ezen a portán lakik az egyikük, a szomszédban a másikuk, és noha mindketten a családjukkal együtt élnek Erdőfülében, „már kicsi koruktól kezdve” – ahogy fogalmaznak bölcsen, felnőttesen – ez mind az ő feladatuk. Pedig medve jár az istállóba, évekkel ezelőtt el is vitte az első betanított kecsk&e

Parasztbiblia fiatal gazdák gyermekek állattartás Erdővidék

Középiskola után Brassóban és Bukarestben végezte egyetemi tanulmányait – élelmiszermérnöknek és -ellenőrnek tanult –, és nem is gondolt arra, hogy a családi gazdaságnak valamikor szüksége lehet rá. Hirtelen ébredt fel benne a vágy, és elhatározásában férje is támogatta, aki beleásta magát a robotizált gazdaságok működésébe, fórumokon, képzéseken, tanfolyamokon vett részt, felkeresett olyan gazdákat, akik robotizált gazdaságot működtetnek, ügynököket, akik ezt a technológiát árulják, így ismerőjévé vált az újszerű megoldásoknak. A legnagyobb segítséget a Lely munkatársai biztosították, akik készségesen hozzájárultak az istállórendezéshez, hogy az tökéletesen megfeleljen az állatok igényének, valamint a robotizált technológia működésének.

Mert amellett, hogy segíteni akartak, a munkától való függetlenedésre is törekedtek – fontos volt számukra, hogy a farm megőrzése és kibővítése ne hozza magával azt is, hogy a rengeteg munka hirtelen az ő nyakukba szakad –, így körvonalazódott az okosfarm ötlete, ami valóban kevesebb fizikai munkával jár, azonban teljes és egésznapos jelenlétet igényel. A robot ugyanis értesítéseket küld, szám szerint jelzi, hogy melyik tehén mennyit evett, mennyit ivott, kérődzött-e eleget, és milyen egészségi mutatókkal rendelkezik. Például magas a testhőmérséklete, ivarérett vagy párzásra kész. Erre pedig a gazdának reagálnia kell, még akkor is, ha tevékenysége nagyrésze számítógép előtti munkavégzésre korlátozódik.

70 szarvasmarhából 150; 500 literből 2200 – honnan indultak a fiatalok?

Beszámol arról is, hogy sajnálatos tapasztalatuk volt a munkaerőhiány, ez indokolta többek között az új technológiák irányába való elmozdulást. Noha könnyebb útnak tűnhet, sokkal nehezebb volt, hiszen ez teljes váltást követelt: ki kellett költözniük a faluból, és az istállót a nulláról kellett felépíteniük a megfelelő helyen. Egymillió eurót költöttek rá, beleértve a hozzá tartozó berendezési tárgyakat és a gépek beszerzését. A beruházást saját forrásból és banki hitelekre támaszkodva valósították meg.

„Amikor átvettük, 70 állat volt, a faluban lévő családi porta istállójában tartotta őket édesapám, kötött tartásban. Első dolgunk volt egy új istálló felépítése. Ami megfelel az állatjóléti szempontoknak. 120 férőhelyes helyiséget építettünk, szabadtartásra váltottunk, beszereztük a fejőrobotot” – osztja meg velünk Klaudia kiemelve, hogy amikor a teheneket a legelőn vagy a régi istállóban tartották, a leadott tej mennyisége nem haladta meg az 500 litert, ami aszály beállta után 300 literre csökkent időnként. A robotfejésre való átállással azonban a napi átlagtermelés is jelentősen nőtt, 2200 literre emelkedett. És a tejtermelés mellett a minőség szintén javult.

Mint mondja, az állatoknak hozzá kellett szokniuk a különös „gazdához”, de két-három hét alatt igazodtak a fejőrobothoz. Ebben segítségükre volt a takarmánykeverék, amit egy táplálkozási szakértő állított össze. Saját réti szénából, lucerna szenázsból, árpa szenázsból, szudáni fűből, sörtörkölyből, napraforgóból, szójadarából, kukoricasilóból és roppantott kukoricából összeállított csemege ez, amiből az állatokat csoportonként eltérő módon etetik. Mivel tudják, hogy a fejőszobában finomság vár rájuk, nem igazán hagyják ki a napi fejést. Klaudiától azt is megtudjuk, jelenleg egy újabb robot telepítésén dolgoznak, mert céljuk 150 szarvasmarháról 250-re növekedni.

A vidék, ahol a gazdák egymás támaszai: kaláka és közös teherviselés jellemző rájuk

Brassai Klaudia arról is lelkendezve mesél, hogy Miklósváron és környékén a munkával nem maradnak egyedül a gazdák. Egyesületbe tömörültek, pályázati forrásokból gépeket vásároltak, és ezeket nem csupán közösen használják, hanem a nagyobb munkálatok során együttes erővel dolgoznak is, azaz a meglévő traktorokkal kivonulnak a mezőre, és annak a társuknak segítenek, akinek éppen szüksége van rájuk. Olyan ez, mint egy szövetkezet, egy kaláka, ahol a saját tulajdon mellett a másik haladása is fontos.

Míg szülei gazdálkodtak, mindez nem így volt: édesapja ellátta reggel az állatokat – istállót takarított, fejt, etetett, itatott –, majd délután ugyanezt megismételte, és nyáron a mezőre járt. Minden munkagépe egy fejőgép volt, illetve a traktor és különféle mezőgazdasági eszközök, mint a bálázó és fóliázó, amelyeket szülei egy 2008-as pályázatból vásároltak.

Kapcsolódó

A két csatószegi kicsi gazda: 9 és 12 évesen működtetik farmjukat Székelyföldön, napszámba járnak, hogy zsebpénzükből állatot és gabonát vegyenek

Hunor nyáron besegített édesapjának, vízgázszerelőként dolgozott, amiért fizetséget kapott, pityókaszedéskor a szomszédokhoz járt napszámba, hogy az ott megkeresett pénzéből is állatot vásárolhasson. Sőt a házszenteléskor gyűjtögetett pénzüket is kecskékbe fektették, fűzi hozzá Magor. Illetve jól elsajátították a cserekereskedelmet: egy tyúkért vagy egy kiskecskéért olykor egy üveg borral fizetnek, és ha megesik, hogy nincs elegendő pénzük, „kölcsönt vesznek fel” a szülőktől, azt visszatörlesztik. Hiszen még a gabonát is ők vásárolják a szárnyasoknak, szükségük van minden félretett pénzre.

Parasztbiblia Székelyföld amerikai gazdaság állattartás farmer gyerekek

Tehát nyitottak voltak az újdonságokra és még a robotfarm ötletéért is lelkesedtek, ám amikor minden készen állt, meglepődve vették tudomásul, hogy gyakorlatilag interneten és gépeken keresztül irányítható a farm. Két év alatt viszont mindahányan megtalálták a hozzájuk leginkább illő feladatot: férje a farmmenedzsmenttel és a takarmányozással foglalkozik, édesapja mindenbe besegít, ami nem igényel számítógépes tudást, például a 130 hektár föld megművelésébe, jómaga a bürokratikus útvesztőkben próbál eligazodni, és a különféle hatóságokhoz tartozó papírmunkát végzi, édesanyja pedig a tehenek nyilvántartását vezeti. Hiszik, hogy családi vállalkozásuk biztos alapokon áll, ezért esélyük van arra, hogy a továbbiakban is fenntarthatóak és életképesek maradjanak a piacon.

EU-szabványoknak megfelelő istálló: mire van szükségük a szarvasmarháknak? 

A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete kiemeli, az EU-s szabványok értelmében az istálló megtervezésekor úgy kell kialakítani annak belső terét, mintha az állatok a legelőn lennének. Napi ritmusuknak egyik meghatározó része a pihenés. Átlagosan naponta 10 órát töltenek fekvő pozícióban, ezért a megfelelő fekvőhely kialakítása elengedhetetlen: az ideális fekvőhelyen naponta 8-10 alkalommal szakítják meg fekvésüket, mindkét oldalukon időznek, sőt több pozíciót is előnyben részesítenek. 

Emellett az is köztudott, hogy az állat ideális esetben a szabadban legel, miközben sétál, több kilométernyi távolságot tesz meg. Felnőtt tehenek egy megfelelő istállóban napi 30-45 percet sétálnak, ám ez nem jelenti azt, hogy össze lehet zsúfolni az állatokat – figyelmeztet cikkében a gazdaszervezet, hangsúlyozva, hogy az állatok számára fontos, hogy a különböző funkcionális területekhez (itatóhely, etető, fejőhely) konfliktus és egymással szembeni fölösleges rivalizálás nélkül eljuthassanak.

A táplálkozás legelőn járás közben napi 8-10 órát is igénybe vehet, a legelő minőségétől függően 3-4 órás periódusokban tart. A legelések közt az állatok 10-15 vagy akár 30 perces periódusokban kérődznek, ezt a tevékenységüket fekvő pozícióban is végzik. Ennek a viselkedési magatartásnak megfelelően szükséges az istálló etető részeit is kialakítani.

Vízigényük változik a korral és attól függően, hogy a laktációjuk melyik szakaszában tartanak éppen. Átlagosan 30-75 literrel számolhatunk, ám a magas tejhozamú állatoknál a 100 liter/ napot is meghaladhatja. Ha az itatóvályúhoz szabadon hozzáférnek, napi 10-15 alkalommal is ihatnak az állatok. Hangsúlyozzák, a tartályból vagy tálból való itatás akkor működik, ha a vízfelület legalább 600 négyzetcentiméteres, ami 27 cm átmérőt jelent. A vízbe legalább 4 cm-re beleér az állat szája, és percenként 14 literes utántöltődési lehetősége van. A víz hőmérséklete szempontjából egyes tanulmányok szerint a 17 Celsius fok az ideális. A vízfogyasztás kulcsfontosságú a tejtermelésben, ezért jó, ha folyamatosan az állat előtt van a víz.

A cikk arra is kitér, hogy átlagosan naponta 10-15 alkalommal ürítenek az átlag felnőtt tehenek, 40 kg körül, ami függ a takarmányozástól és testtömegtől is. Az ürítések 15 százaléka evés közben, 30 százaléka állás közben, 30 százaléka fekve, jellemzően a fekvési periódus végén, 20 százaléka pedig járkálás közben történik – ezek azért fontos információk, mert segítik a gazdákat a trágyakezelés megtervezésében.

Ugyanakkor az állatok szociális viselkedése is fontos szempont az istállótervezés szempontjából, hiszen, ha túl nagy az istálló, az fölösleges beruházás, ám ha túl kicsi és zsúfolt, akkor deviáns viselkedést válthat ki az állatokból, például agresszivitást, ami sérülést eredményez, ennek következtében magas állatorvosi költségekkel jár, de a stressz miatt csökkenhet a tejtermelés és nem megfelelő ivarzás is bekövetkezhet.

A csordán belül mindig van egy rangsor az állatok között, általában a legidősebb, a legnagyobb, és legnagyobb szarvú áll a rangsor élén, és így tovább a többi, de másfajta szempontok szerint is kialakulhat a hierarchia. Befolyásolhatja például a fejési rend – ebben az esetben nem számít a kor vagy a méret, inkább a laktáció határozza meg –; és a vezetési rend – aminek a legeltetésnél van nagy jelentősége.

Istállóépítés szempontjából azért fontos alkalmazkodni az állatok rangsorához, mert ez határozza meg, ha két állat szembe megy egymással, melyik tér ki a másik elől és melyik halad kitérés nélkül. Ez azért létfontosságú az istálló tervezésénél, mert kerülni kell azon helyek kialakítását, ahol nincs lehetőség a kitérésre vagy zsákutcába kerül az állat, mert ez szintén agresszív viselkedést eredményezhet.

Ezek mellett a komfortviselkedést is szem előtt kell tartani: a vakaródzásra, saját maguk és egymás nyaldosására istállóban is szükségük van. Feltételeket kell teremteni ezekhez, figyelve arra, hogy ha túl kemény vagy csúszós a padló, kevesebb időt töltenek az állatok vakaródzással, vagy maguk tisztogatásával, mert kényelmetlen számukra. Brassai Klaudia és Attila gazdaságában a tehenek számára vakaródzókefék és ventillátorok is elérhetőek, így biztosítják a kényelmüket nagy melegben vagy viszketegség esetén.