A sepsiszentgyörgyi származású Jánosi Ágnes különleges kollekcióit már a magyarországi Glamour is megmutatta, munkái a természetesség jegyében diófalevéllel, ecetfával, csalánnal, zsályával vagy virágokkal készülnek. A divattervező 2016-ban végezte az egyetemet, tanult Temesváron, Budapesten, Párizsban, mégis Székelyföldre vágyott. Főként azért, mert szülőföldje ősisége, a vidék növényvilága és a természet-ember összefonódása megbabonázta. A divattervezőt kollekcióiról kérdeztük, de az erdélyi divatról és az önkifejezés fontosságáról is elbeszélgettünk. INTERJÚ.

– A divattervezés egy természetközeli, természetes formáját műveled, növényekkel és a téged körülölelő természettel fejezed ki önmagad. Mit gondolsz, bárkinek sikerülhet rálelnie művészi énjére és egyedi önkifejezés-módszerére, vagy ahhoz, hogy lángra lobbanjon a szikra, szükség van a jó példára is? Te művészcsaládban nevelkedtél?

– Művészhajlamú családba születtem, édesapám koreográfus, édesanyám hobbija a varrás volt. Engem azonban hosszú ideig a környezetvédelem foglalkoztatott, biológia-kémia osztályban tanultam, szerettem időt tölteni a természetben, még akkor is, ha a laborgyakorlatok nem foglaltak le annyira. Noha vonzott a természet és annak felfedezése, közben azt is éreztem, hogy alkotnom kell, ez a hivatásom, így az érdeklődésem végül a rajzolás és festészet felé kanyarodott. Később a textilművészet iránt lettem fogékonyabb. Mindig is nagyon szerettem öltözködni, főként a színek és a formák inspiráltak. Sokáig foglalkoztatott a kérdés, hogy a természetet vagy a művészetet válasszam, aztán rátaláltam az ecoprint technikára, és onnantól tudtam, ez a kettő jól meg fog férni egymás mellett az életemben. Mi több, szorosan összefügghetnek, kiegészíthetik majd egymást.

Kapcsolódó

Londonban hírességeket öltöztetett, de hazavágyott: ma az erdélyieket igazítja el a divat világában a marosvásárhelyi stylist

Hajnal Zsuzsanna jóvoltából 500 lej értékű szín- és stílustanácsadást sorsolunk ki olvasóink között. A játék március 1-8. között zajlik a Maszol Facebook-oldalán.

öltözködés divat Marosvásárhely nők tavasz nyereményjáték

Fontos volt számomra, hogy a fennálló divatproblémáinkra megoldást találjak. Hogy ne csak azt a kreativitást használjam, ami az esztétikához elengedhetetlen, hanem játsszak, kísérletezzek, gyakorlatias legyek. Például újszerű szabásminták, különleges technikák használatával. Ahogyan az is, hogy a környezetet óvjam és védjem, hogy ne csupán „turista” legyek a természetben, hanem annak ismerője és jótevője is.

– Mesélnél erről a technikáról? Azt a laikus is látja, hogy természetes anyagból készülnek a kreacióid, de az valami lenyűgöző – és sokak számára bizonyára ismeretlen – hogy miként kerülnek rájuk a levelek, virágok, különféle növények.

– Az ecoprint számomra az a módszer, amivel a természetet és az alkotást összehangolhatom, ezáltal pedig életre hívom a természetességet. Lényege, hogy a fák, bokrok, virágok leveleit és szirmait segítségül hívva nyomatokat készítsünk. Ezek a nyomatok kerülhetnek papírra, nemezre, selyemre, pamut anyagra, és egyeseknek sikerül bőrre is elkészíteni.

Ez a módszer nagyfokú szabadságot hozott az életembe, hiszen lehetőséget adott a természet felfedezésére is, nem csupán a tervezésre. Erdőbe, mezőre járok, és gyűjtögetem a különlegesebbnél különlegesebb darabokat. A leveleket és virágokat főként akkor, amikor szezonálisak, tavasztól őszig például.

Alkalomadtán szárított levelekkel is dolgozom, de különösen ragaszkodom ahhoz, hogy kint, a természetben festhessek. Annak van igazán jó hangulata, nincs is inspirálóbb a természet illatjainál, hangjainál, színeinél! Általában diólevéllel, ecetfával, csalánnal, zsályával vagy virágokkal díszítem a ruhákat. Speciális módon, ipari fólia használatával csavarjuk bele az anyagba ezeket, majd gőzöljük mindet, hogy az anyagba szivároghasson a növény pigmenttartalom. Ezt réz- és vasgáliccal stabilizáljuk, hogy mosáskor se kopjon ki a festékanyag a textilből.

Kapcsolódó

Ma világsztárokat öltöztet a székely divattervező, akit a mezei munka és a londoni nélkülözés sem riasztott el az álmaitól

Egy riksa volt a munkahelye, az otthona és a stúdiója: abban aludt, a hajléktalanokkal osztozott az ételen, és aprópénzt gyűjtött az utcáról, míg végül Hamupipőke-története beteljesedett.

Vagány nők divattervezés külföldi munkavállalás megvalósult álom

Itthon csupán néhányan alkalmazzuk ezt a technikát, talán négyen, öten foglalkozunk ezzel. Külföldön elterjedtebb, éppen ezért nem lepődtem meg, amikor legutóbb a csíki vásárban egy ausztrál nő vásárolta meg a kreációimat. Erdélyben egyelőre csak egy aprócska rétegnek van tudomása az ecoprint természetes és természetközeli darabokról, de egyre nagyobb öröm, hogy idehaza is többen keresik a természetességet – nem csupán az étkezésben, hanem a divatban is. Jó szembesülni azzal, hogy nemcsak nekünk, divattervezőknek, hanem a célközönségünknek is küldetése lett az ipari termelés csökkentése.

– Tehát nem annyira hálás hivatás ma Erdélyben divattervezőnek lenni? Miként viszonyul az erdélyi társadalom a divathoz?

– Sajnos az erdélyi divat még nagyban függ a megélhetési színvonalunktól. Érthető, hogy sokan nem tudják megengedni maguknak, hogy választásukkal egy hazai tervező munkásságát támogassák, a hazai bérek mellett sokak csak az önfenntartásra, a „túlélésre” bírnak fókuszálni, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a takarékosság jegyében használt ruhakereskedésekből, turkálókból is nagyszerűen tudnak öltözködni.

A tervezés mellett szabás-varrás képzést is tartok: úgy érzem, az is a hivatásom része, hogy az embereket alkotásra biztassam.  Tervezzék meg, varrják meg maguknak, mert az általuk készített ruhában biztosan különlegesnek érzik majd magukat. Noha divattervező vagyok, sosem volt célom, hogy idehaza széles vásárlói tábort építsek ki magamnak. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy közösséget építsek a divat mögé: hogy emberekkel közösen inspiráljuk egymást, együtt hozzunk létre valami különlegest. Itthon annyi minden hiányzik még, és annyi mindent lehet tenni, az a tapasztalatom, hogy van igény a változásra és a divatra. Kreatív szakember vagyok, szeretem kifejezni magam, de ahhoz, hogy ez működjék, szükségem van a közösségre, a kölcsönhatásra.

Különben is, úgy érzem, a divattervező szakma egy életstílus, ami rám nem feltétlenül jellemző, hiszen én a természetesség jegyében élem az életemet. Például a párizsi kifutók világa teljesen más értékrendszerre épül, vonzó, hogy kreatívok, merészek, de az életfelfogásukkal nem tudok azonosulni. Számomra fontosabb, hogy önmagamhoz legyek hű, hiteles maradjak, mert csak ennek lehet eredménye. És bízom benne, hogy a természetközeliség apropóján kialakul egy újfajta értelmezése a divattervezésnek.

– Végtére is az emberről szól a divat. De a tucatdarabokkal valahogy épp az ember tűnik el belőle… A közösségteremtésre és a természetességre mintha egyre jobban szomjaznánk: hogyan függ össze mindez az öltözködésünkkel, az önkifejezésünkkel?

– Az érezd jól magad a bőrödben vagy a tedd azt, amit szeretsz ma már mindenki számára ismerősen cseng. Testi-lelki üzenetek ezek, nem közhelyek, még ha elcsépeltnek is tűnnek. Ezek szorosan összefüggenek az önismerettel: azok, akik elérkeztek az életük azon fázisába, hogy tudják, kik is valójában és mit akarnak, nagyrészt támogatják az értékrendjüknek megfelelő kezdeményezéseket, ilyetén a tervezőket is akár.

Érzem a világban mozgolódni az életmódváltás iránti vágyat. A ruha, az öltözködés is része ennek. A divatipar a második legszennyezőbb iparág a világon, ideje ezen változtatni. Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy én ezt az egészet nem úgy vágyom megteremteni, hogy mikozben valami „nagyon trendit” és népszerűt teremtek, eltávolodok a hagyományainktól, a kultúránktól, a gyökereinktől. Ellenkezőleg, a magyar népi motívumokat akarom beemelni a kollekcióimba, illetve az ősiséggel dolgozom, annak hitvilágából merítkezem. Fontos, hogy legyen identitástudatunk, értékeljük azt, amibe születtünk.

Gyűjtöttem már Moldvából is motívumokat, különös, hogy a motívumkészlet világszerte mennyire hasonló, legyen szó aztékokról, ausztrálokról, indiánokról vagy magyarokról. Sokáig foglalkoztam a női archetípusokkal, most a férfi archetípusokat tanulmányozom, a működésükről olvasok.