Teljes körű felújítást végeznek Hegyközcsatár műemlék református templomán. A 13. században épült, majd többször is bővített hajléknak a munkálatok során csupán a tornya és az oldalsó falai maradtak állva. Miklós Csaba lelkipásztor szerint ez mérföldkő a helyi gyülekezet életében, ugyanis ilyen jellegű átfogó munkálatot még sosem végeztek az épületen.

Csupasz falak és az égnek meredő torony – ennyi maradt meg a hegyközcsatári református templomból a felújítás során. A tetőt ugyanis teljes egészében cserélni kell, ezzel együtt újjáépítik a kazettás szerkezetű mennyezetet is. Leverték a málló vakolatot és feltárták azon falrészeket, amelyeket az évszázadok során húztak fel, valamint visszaállítják a csúcsíves boltozatú eredeti ablakokat is – mondta a Maszol megkeresésére Miklós Csaba parókus lelkipásztor. Hozzátette, ilyen mértékű felújítást még sosem végeztek az Árpád-kori templomon.

A templom építésének időpontja pontosan nem ismert, de a települést 1213-ban már említi a Váradi Regestrum, sőt egy korai templom és gyülekezet létezése is bizonyított 1290-ben, amikor mint a püspökségnek adót fizető egyházas községet örökítenek meg az okiratok, sőt a pápai tizedjegyzékben is szerepel a község. A templom átépítésekor, Bunyitay Vince egyháztörténész leírása szerint 1667-ben emelhették a tornyát, majd a nagymértékű barokk átalakítása 1772-től zajlott, 1830-ban magasították a tornyot. 1847-ben, amikor egy tűzvész elpusztította a fél települést, akkor a templomot is újjá kellett építeni, ekkor cserélték le a tetejét is cserépről bádogra.

Ezt követően csak vagy külső, vagy belső javítgatásokra, a vakolat javítására, festésre került sor, sorolta a tiszteletes. 2002-ben zajlott egy külső renoválás, de ezzel együtt is ez volt a Hegyközben az utolsó olyan templom, amely még nem újítottak fel, emelte ki a lelkipásztor. A templomban belül már látszódott a „salétrom munkája”, szinte a padok tartották a vakolatot.

„Próbálkoztunk már többször is a felújítással, a román államnál is pályáztunk, de nem nyertünk. Most a magyar kormány támogatásával és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közbenjárásával teljes felújítás történt” – mondta Miklós Csaba.

A belső régészeti ásatásokat tavaly elvégezték, míg a falakon kívül ez még 2016-ban megtörtént. Mivel az 1847-es tűzvészben elpusztultak az iratok, az azelőtti korokból nem maradtak fenn leírások. Az ásatások révén azonban jobban kirajzolódik a múlt, korábban csak arra hagyatkozhattak, amit Bunyitay Vincze vagy Rómer Flóris szerzetes, régész-művészettörténész leírt a hajlékról. Már akkor is felújításra várt a templom, de még látszottak a régi templom falrészeinek nyomai, ugyanakkor azt ők sem tudhatták, mit rejt a föld a padló alatt.

A belső ásatások során megtalálták az első, vélhetően a 13. században épült kőtemplom falmaradványait, a félköríves szentély maradványát, tudatta Miklós Csaba. Elmondása szerint az első istenháza egy kicsi kápolna lehetett, s aztán ahogy a település növekedett, úgy bővítették. A jelenlegi templom immár az ötödik bővítésnek az eredménye, ebből három az Árpád-korban zajlott, tudtuk meg a tiszteletestől. Mivel a bővítések során folyamatosan lebontottak és újraépítettek falakat, már nem találtak freskókat az épületben, bár a templom délnyugati falának egy része még az eredeti.

A toronyban található egy kő egy bejegyzéssel, amelyen az építési dátum olvasható. Lentről nézve 1007 olvasható, de Bunyitay szerint 1667 a helyes évszám. „Az is most derült ki, hogy valójában 1607-ben építették a tornyot, Emődi Tamás műemlékvédelmi építész volt kint, és felment, megvizsgálta azt a bejegyzést, amelynek alapján Bunyitay Vincze is datálta a toronyépítést. Most azonban bizonyosságot nyert, hogy közvetlenül a Bocskai-féle szabadságharcot követően húzták fel a tornyot a templom elé” – magyarázta Miklós Csaba.

A felújítás januárban kezdődött, jelenleg a tetőszerkezet teljes cseréjénél tartanak. Mivel a mennyezet kazettás jellegű egyszerű deszkapadozat volt, azt is lebontották és a tetővel együtt újjáépítik. A déli falon megtalálták az eredeti csúcsíves ablakokat is, amelyeket a 18. század második felében átalakítottak. Ezeket visszaállítják eredeti állapotába, és az oldalfalakon is meg fogják jelölni, meddig tart az első, 13. századi templom falmaradványa.

A teljes felújítás magában foglalja a belső bútorzat cseréjét is, ám mivel műemlék épületről van szó, a fűtést csak úgy tudják megoldani, hogy a padokat melegítik majd télvíz idején. A felújítási engedélyben 2023 szerepel a kivitelezés befejezésének dátumaként, de a lelkész szerint a vállalkozó becslései alapján egy éven belül be tudják fejezni a munkálatokat.

A templomrenoválással párhuzamosan megújul az orgona is, ezt azonban a gyülekezet a saját forrásaiból javíttatja meg. Az orgona rendbetétele hatvanezer lejbe kerül és már el is szállították abba a székelyföldi műhelybe, ahol a szakszerű munkát el tudják végezni.

„Remélni tudom, mindenki örül annak, hogy megújul az istenháza. Sajnos a közösség apadó félben van, a régi, templomos, idős emberek lassacskán kihalnak, s valahogy a fiatalságot kellene jobban bevonni a közösségbe, hogy jobban magáénak érezze a templomot” – mondta kérdésünkre a 620 lelkes gyülekezet lelkipásztora. Elmondta, a demográfiai mutatók negatívak, minden évben több a temetés, mint a keresztelés, esküvő pedig az utóbbi másfél esztendőben nem is lehetett, de bizakodva tekintenek a jövőbe és meggyőződésük, hogy a református templom teljes felújítása mérföldkő lesz a közösség számára is.