Jól leszabályozott, rendkívül pontos és szigorú, az idővel versenyt futó protokoll szerint döntik el Romániában, hogy egy agyhalál állapotába került beteg szervei átültethetők-e, ha pedig a döntés megvan, akkor újabb feszes forgatókönyv szerint távolítják el a donorból a megfelelő szerveket, majd szállítják el és ültetik be annak a személynek, akinek az élete is múlhat egy másik ember tragédiáján. Dr. Bartha István, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház intenzív terápiás osztályának vezetője, Key Donation Person (KDP) tartja a kapcsolatot a regionális szervátültetési központokkal, és tájékoztatja őket a donornak alkalmas betegekről. Őt kérdeztük arról, hogy milyen lépések előzik meg azt, hogy valakit szervdonornak nyilvánítsanak, és elvégezzék az ehhez szükséges műtéteket.  

Ha agyhalott gyanús beteg kerül a kórháza, számos vizsgálatnak, tesztnek vetik alá, hogy megállapítsák szervdonori alkalmasságát. Az agyhalál lehetősége akkor merül fel, ha a betegnek már nem működnek az agytörzsi reflexei, a legfontosabb és legpontosabb jele ennek pedig, hogy nem lélegzik spontán. A reflexet először neurológiai szempontból vizsgálják meg, azt megelőzően az orvosoknak azonban sok tényezőt ki kell zárniuk, például bizonyos gyógyszerek hatását vagy más körülmények lehetséges fennállását. „Vannak ugyanis olyan nyugtatók, illetve más gyógyszerek, amelyek »kikapcsolhatják« a spontán légzést annak ellenére is, hogy az illető nem agyhalott. Tehát nagyon fontos, hogy ezen tényezőket kizárjuk” – nyomatékosította az osztályvezető szakorvos.

Amikor ezekről megbizonyosodtak, az agy elektromos aktivitásának (Elektroenkefalográfia – EEG) mérése következik. Erre a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban is van lehetőség, viszont arra nem, hogy ezen vizsgálat alapján jegyezzék be az agyhalál tényét, mivel a kórházban dolgozó neurológusoknak még nincs meg az ehhez szükséges szakmai fokozatuk. Az EEG-t Csíkszeredában az orvosok a saját tájékoztatásuk, meggyőződésünk megerősítése céljából hatják végre. Ha ezzel megvannak, elindul az ilyenkor szokásos protokoll.

Biztosra mennek a soklépcsős vizsgálatokkal

Dr. Bartha István kifejtette, hogy első lépésként koponya angio-CT-vizsgálatot végeznek el a betegen, ezzel azt figyelik, hogy az agynak van-e megfelelő vérellátása. Ha nincs, akkor az eredmény pozitív, vagyis a beteg ezen vizsgálat alapján is agyhalottnak minősül. A protokoll szerint a kórház ekkor veszi fel a beteg hozzátartozóival a kapcsolatot: tájékoztatják őket, hogy a családtagjuk minden valószínűség szerint agyhalott, de ezt még nem jelenthetik ki véglegesen, amíg a protokoll hátralévő részeit el nem végzik. Az orvosok azért tájékoztatják már ekkor a családot, hogy felvessék nekik a szerveltávolítás és -beültetés lehetőségét. Ugyanakkor tájékoztatják a szervátültetés megszervezésével foglalkozó regionális (Csíkszereda esetében az erdélyi) koordinátort, aki felveszi a kapcsolatot azokkal a kórházakkal, ahol lehetséges befogadó betegeket kezelnek. 

„A CT-vizsgálatot a család tájékoztatását követően, hat órán túli időintervallumban meg kell ismételnünk, ha akkor sem lesz keringés a beteg agyában, az imagisztikai vagyis képalkotó eljárás alapján is kijelenthetjük az agyhalál tényét. Ezzel azonban még nem ért véget a protokoll, következik az úgynevezett apnoés teszt, amikor komplex neurológiai vizsgálat mellett azt figyeljük, hogy a beteg lélegzik-e önként vagy sem” – mutatott rá a szakorvos.

Azt is elmagyarázta nekünk, hogy ez miként zajlik: először lélegeztetőgépen keresztül száz százalékos oxigént adagolnak a betegnek, és tíz percen keresztül lélegeztetik. Közben vérgázanalízist végeznek, ez azért fontos, hogy a beteg vérének szén-dioxid szintje a normális tartományban legyen. Ha megvannak a maximális oxigén beadagolásával, a beteget lekapcsolják a lélegeztetőgépről, és figyelik, hogy lélegzik-e önként. Ha tíz percen belül nem indul be a spontán légzés, a vérgázanalízis pedig a szén-dioxid-szint növekedését jelzi – aminek elméletileg a légzőközpontot kellene stimulálnia –, és ennek ellenére sem lélegzik a beteg, akkor az apnoés teszt is pozitív lesz. Ezt az eljárást ugyanúgy egy hat órán túli időintervallumban megismételik.

Kérdésünkre válaszolva az orvos kifejtette, hogy a lélegeztetőgépről való lekapcsolást szigorúan figyelik azért is, hogy az esetlegesen átültethető szervek ne szenvedjenek károsodást. Ha a beteg nem bírja ki a tíz percet, akkor az első problémát jelentő jelre visszakapcsolják a gépre. „Voltak Marosvásárhelyen annyira instabil betegeink, akiken csak nagyon nehezen lehetett ezt az apnoés tesztet elvégezni. A tüdőnket nem teljes egészében, csupán mintegy félliternyi kapacitással használjuk, miközben a teljes kapacitása két és fél-három liter, tehát nagyon sok a tartalék. Azzal az oxigénnel normális körülmények között egy embernek ki kell bírnia, nem következik be oxigénhiányos állapot, főleg, hogy ha száz százalékos oxigént kap. Ezzel voltaképpen megötszörözzük az úgynevezett rezerv időt. A légkörben húsz százalékos az oxigénszint, és hogy ha azt mi száz százalékosra cseréljük, abban a fél liter levegőben ötször annyi oxigén lesz, tehát a rezerv időt ki lehet így tolni” – magyarázta az intenzív terápiás szakorvos.

Ha az orvosok ezzel végeztek, akkor összetett neurológiai vizsgálat következik, majd egy intenzív terápiás főorvos lepecsételi az apnoés teszt eredményét taglaló iratot, egy második pecsétre is szükség lesz, amelyet szintén egy intenzív terápiás vagy neurológus vagy idegsebész főorvos adhat. Ezzel zárul le az agyhalott-protokoll, és az utolsó pecsét rátételének az időpontja a tulajdonképpeni halál beálltának a hivatalos időpontja is lesz.

Minden szereplőnek pontosan és időben kell cselekednie

Hogy ha ezen is túlléptek, akkor a kórház munkatársai újfent megkeresik a hozzátartozókat, tájékoztatják őket, hogy lezárták az agyhalott-protokollt, és lehetőségük van felajánlani a szerveit. A család ekkor újabb gondolkodási időt kap, hogy eldöntsék, szeretnék-e, hogy a hozzátartozójuk szervdonor legyen. Általában legtöbb négy-öt óra alatt megszületik a döntésük.

Dr. Bartha István azt is elmondta, hogy időnyerés céljából az apnoés tesztekkel egy időben több más, a szervdonorságot érintő vizsgálatot is elvégeznek a betegen, pontosabban megállapítják, hogy mely szervei lennének alkalmasak átültetésre. Különböző virológiai vizsgálatoknak is alávetik, CT-t és ekográfiás vizsgálatot is készítenek a szerveiről, kardiológiai konzíliumot a szívéről, és nagyon sok laboratóriumi vizsgálatot. Ezzel mérik fel tulajdonképpen a szervek állapotát.

Amikor a család beleegyezik a szerveltávolításba, a hozzátartozók azt is közlik, hogy mely szervek, szövetek kivételét hagyják jóvá. A beleegyező nyilatkozat aláírását követően a Key Donation Person értesíti a regionális szervátültetési központot vezető személyt. Ő kezdi szervezni a befogadó betegek felkutatását. A kórház munkatársai ugyanis az átültetésre alkalmas szervekről minden fontos információt közölnek, például azt, hogy hány kilós, milyen idős személy a donor. A regionális, szervátültetésért felelős személy veszi fel a kapcsolatot a kórházakkal, ahol a beültetéseket elvégezhetik. A befogadó intézmények pedig már annak a kórháznak jeleznek vissza, ahol a donort kezelik, és innentől kezdve élesben és nagyon gyorsan megy a kommunikáció.

„Nagyon fontos, hogy minél kevesebb emberen menjen át az információ, hiszen ellenkező esetben torzul. Nagyon pontosan kell tudniuk a paramétereket. Meg kell nézniük minden szempontból, hogy az adott szerv vagy szövet megfelel-e a donorra váró betegnek. Általában több beteggel is felveszik a kapcsolatot, közülük választják ki azt, akinek a leginkább egyeznek a paraméterei a donorral” – fejtette ki a szakorvos, hozzátéve, hogy a szív és a tüdő esetében figyelik a legapróbb részletekig az egyezést.

Mint tájékoztatott, megvan a sorrend, hogy mely szervet mikor távolítják el, és ez alapján szervezik meg a befogadó kórháztól érkező orvoscsapatok időbeosztását is. Ők rendszerint helikopterrel érkeznek, és amíg az első csapat dolgozik az első szervek eltávolításán, a másik csapat már készenlétben áll. Érdekességként azt is megtudtuk, hogy a tüdőátültetés legtöbbször nemzetközi szinten zajlik, ekkor a szakemberek repülővel érkeznek az országba. A lényeg, hogy az adott szerv minél kevesebb ideig legyen vérellátás nélkül. Amint eltávolították az adott szervet, már sietnek is vissza a saját kórházukba, ahol időközben már előkészítették a befogadó beteget a műtétre. Ugyanakkor vannak olyan beültethető szervek, szövetek is, amelyeknek nem életbevágóan fontos a vérkeringés fenntartása, később is beültethetők.

Dr. Bartha István tájékoztatott, hogy a máj eltávolítása az egyik legkockázatosabb mozzanat, attól a pillanattól kezdve, hogy lezárják a hasi ütőeret, a beteg állapota rendkívül instabil lesz. A hasi aorta úgynevezett lecsípése jelenti a beteg biológiai halálát is. A máj eltávolítását megelőzően a donor nagydózisú vérhígítót kap, a máj után perceken belül kikerül a szív, a vesék, majd a többi szerv és szövet. Ezeket mind lehűtik és így is szállítják, minden szerv esetében szigorúan meghatározott a hőmérsékletre vonatkozó előírás. A szerveket pedig néhány órán belül be is ültetik, a cél, hogy minél kevesebb károsodás érje őket.

Dr. Bartha István kérdésünkre válaszolva azt is kifejtette, hogy Romániában nem bevett szokás, hogy valaki előre felajánlja a szerveit arra az esetre, ha valami történne vele. Ha valaki az agyhalál állapotába kerül, akkor minden esetben a családtagok beleegyezését kérik a szervek eltávolításába. Azon betegek esetében, akiknek nincs ismert hozzátartozójuk, megvan a speciális jogi procedúra, szociális munkások közreműködésével járulhatnak hozzá a szerveltávolító műtéthez, de az Országos Szervátültetési Bizottságnak is jóvá kell hagynia a beavatkozást.

A szakorvos nyomatékosította, hogy nagyon fontos a család akaratát tiszteletben tartani, az orvosok nem gyakorolnak rájuk nyomást. Eljuttatnak hozzájuk minden információt, de nem befolyásolhatják őket a döntésben. Amennyiben a család nem egyezik bele a szervátültetésbe, az agyhalott állapotban lévő beteget nem kapcsolják le a gépekről, hanem megvárják, amíg bekövetkezik a biológiai halál.

Dr. Bartha Istvánnal azt is letisztáztuk, hogy a klinikai halál és az agyhalál nem ugyanazt jelenti. Csak azt a személyt lehet agyhalottnak tekinteni, aki a fent leírt protokollon végigment. A klinikai halált rendszerint a szívhez kötik, vagyis aki klinikailag halott, annak nem ver a szíve. Zárásként és érdekességként azt is megtudtuk, hogy az agyhalált érintő protokoll az Európai Unióban érvényes szabvány, ettől eltérő országokban más-más protokollt vesznek figyelembe, másak a jogszabályok. Japánban például nem végeznek szívátültetést, mert ott nem az agyhalált, csak a szívhalált tekintik végleges halálnak.