A roma gyermekek iskolába való beszoktatása sok kihívást és lehetőséget rejt magában, mivel gyakran olyan kulturális és szociális különbségekkel kell szembenézniük, amelyek befolyásolhatják iskolai sikerüket. A sikeres integráció érdekében fontos, hogy az iskola és a pedagógusok megfelelő módszereket alkalmazzanak, amelyek figyelembe veszik a roma közösségek sajátos igényeit, értékeit és tapasztalatait.

Amíg óvónőként dolgoztam, nem is gondoltam volna, hogy milyen kihívásokkal jár roma gyerekeket tanítani, nevelni. Most, hogy már Isten nekem szánta ezt a kihívást, büszkén teszek meg mindent azért, hogy a diákjaim biztonságban, szerető környezetben, fejlődési lehetőségek között érezhessék magukat, viszont ehhez számtalan tényezőt szükséges szem előtt tartanom.

Egy magyar nemzetiségű gyerekeket nevelő iskolában nem kerülnek előtérbe a kulturális különbségek, viszont a roma közösségek sajátos szokásokat, értékeket és életmódot követnek, amelyek eltérhetnek az iskola által elvárt normáktól. Ezek az eltérések befolyásolhatják a gyerekek tanulási szokásait, iskolai viselkedését és szociális kapcsolatait. Fontos, hogy az iskola tiszteletben tartsa és megismerje a roma kultúrát, hogy csökkentse a lehetséges konfliktusokat, és elősegítse a beilleszkedést. Kihívás volt számomra elfogadni, megérteni azt, hogy ők sok mindenben másak: más az életmódjuk, felfogásuk, tapasztalatuk, céljuk, viselkedésük. Tudtam, hogy azért, hogy én kiteljesedhessek a munkámban, és sikereket érhessek el a gyerekekkel, nekem kell nyitottnak, elfogadónak, empatikusnak lennem. Ha a gyerekek ezt látják tőlem, ők is ez szerint fognak viselkedni.

A beszoktatás ideje alatt nem csupán a gyerekek kellett megszokják az iskolai mindennapok rendszerességét, időbeli felosztását, a szabályok betartását, egymás testi épségének megtartását, az én stílusomat, elvárásaimat, hanem én is figyelembe kellett hogy vegyem a családi hátterüket, az érzelmi instabilitásukat, a kommunikációs nehézségeiket, a gondolkodásmódjukat, a sokszor igen furcsa és érthetetlen szokásaikat. El kellett fogadnom, hogy sok szülő csupán a segélyekért járatja a gyerekét iskolába, sokszor pedig nem is engedi, mert otthon dolgoznia kell a gyereknek. Rendszeresen teszek azért, hogy a gyerekek már az iskola első napjaiban megszeressék a második otthonukat, és a szülők is megértsék, miért fontos az iskola.

Nyelvi akadályok

A beszoktatás időszakában nyelvi akadályok kerülnek előtérbe, ugyanis sok roma gyermek számára az iskolai oktatás nyelve nem az első nyelv, ami megnehezítheti számukra a tanulást. Ez különösen az első években okozhat nehézséget, amikor a gyermekek még nem érzik magukat magabiztosan a tanítás nyelvén. Többször vettem észre, hogy egyes alapszavak ismeretlenek a tanulóknak, valamint sok diák képtelen értelmes mondatokat alkotni, összefüggően kommunikálni. Nem értik a mondanivalók mögöttes jelentését, például mese hallgatása után képtelenek megfogalmazni a mese tanulságát. Ez a hátrány nem csupán a beszoktatás ideje alatt van jelen, hanem sajnos évekig.

A pedagógus különösen figyelembe kell vegye a szociális-gazdasági hátteret. Sok roma család nehéz szociális-gazdasági körülmények között él, ami befolyásolhatja a gyermekek iskolai teljesítményét. Az ilyen családokban a gyerekek kevésbé férhetnek hozzá oktatási eszközökhöz, és gyakran a szülők is kevesebb oktatási tapasztalattal rendelkeznek, ami nehezíti a tanulás támogatását otthon. Az iskoláknak fontos figyelembe venniük ezeket a körülményeket, és segíteniük kell a gyerekeknek az eszközhiány és az otthoni támogatás hiányának kompenzálásában. Mivel egyes gyerekek csupán azét jönnek iskolába, hogy melegben legyenek, uzsonnát kaphassanak, és persze a szülők részesüljenek a szociális támogatásban, szinte lehetetlen elvárás az, hogy iskolai felszereléssel vagy akár igényes, tiszta ruhában jöjjenek iskolába. Nekem kell önerőből vagy apróbb támogatásokból biztosítani az iskolai felszereléseket az iskolától kapott eszközök kiegészítéseként, remélve azt, hogy ezáltal a gyerekek is jószívűséget tanulnak, megtanulják megbecsülni a felszereléseiket.

 A roma diákok gyakran szembesülhetnek előítéletekkel és diszkriminációval mind az iskolában, mind a társadalomban. Ez alacsony önbizalomhoz és szorongáshoz vezethet, ami befolyásolja a tanulási teljesítményüket. Fontos, hogy az iskolai környezet befogadó és támogató legyen, és hogy a tanárok, valamint a többi diák is tisztelettel és nyitottsággal viszonyuljon a roma gyerekekhez. Sokszor kerülök hátrányba egyes iskolán kívüli programokban, amikor kiderül, hogy a programon roma gyerekekkel vennék részt, de szerencsére a másik oldal is jelen van, hisz sok olyan jólelkű ember létezik, aki épp hogy támogat és segít minket, hogy különféle események részesei lehessünk, ezáltal bővítve a gyerekek tudását, tapasztalatait, élményeit.

Az agresszió gyökerei

Mivel az iskolának ezen részében csak roma gyerekek járnak, így a magyar gyerekekkel való összeszoktatás nincs jelen, viszont a közösségben való helyes és elfogadható viselkedés megtanítása nagy kihívás. Rendszeres az egymás bántása, az agresszív viselkedés. A roma gyerekek esetében, mint minden más csoportnál, az agresszív viselkedés egyéni tényezőkből és környezeti hatásokból eredhet. Az agresszió különböző formákban jelenhet meg, például verbális támadások, fizikai konfliktusok vagy destruktív viselkedés formájában. Fontos megérteni, hogy az agresszív viselkedés mögött általában nem a roma gyerekek kulturális háttere áll, hanem sokkal inkább szociális, gazdasági és családi tényezők, amelyek gyakran fokozott stresszt és bizonytalanságot okoznak. Ha egy iskola nem biztosít megfelelő támogatást és elfogadó légkört a roma gyerekek számára, az elszigetelődés és a diszkrimináció érzése agresszióhoz vezethet. Ha a gyerekek úgy érzik, hogy kirekesztik őket, vagy másként bánnak velük, mint a többiekkel, az frusztrációt és védekező agressziót válthat ki. Ezek megelőzése érdekében már a beszoktatás első percétől kezdve folyamatos a kommunikáció ebben a témában, ami átöleli a teljes iskolai évet, sőt az egész iskolai ciklust.

Többéves tapasztalat után rájöttem arra, hogy főleg a beszoktatás ideje alatt, de a teljes évben, hogy nem feltétlenül a lexikális tudás megszerzése az első és legfontosabb cél. Mivel a gyerekek viselkedése, érzelmei eltérnek a megszokottól, így folyamatos a kommunikáció az egymás elfogadásáról, a szeretetről, a jószívűségről, háláról és minden olyan tulajdonságról, érzelemről, ami szükséges a boldog, kiteljesedő élethez. Ezek a tényezők napi szinten kell hogy megjelenjenek a mesékben, beszélgetésekben, játékok témájában, a cselekedetekben, példamutatásban. Ezek mellet rengeteg időt szükséges szánni az olyan tevékenységekre, iskolán kívüli programokra, amik által a diákok megtapasztalhatják, hogy mennyire fontos a tudás megszerzése, hogy a tudás hatalom. Számos programon azért veszünk részt, hogy a gyerekek tapasztalatokat szerezzenek, élményeket gyűjtsenek, megismerjék a különböző viselkedési szabályokat, az etikettet. Egyes, számukra elérhető versenyen is részt szoktunk venni, amin megtapasztalhatják a versenyszellem érzését, ahol megtanulnak nyerni és veszteni, ahol rájöhetnek arra, hogy a célokért tenni kell még akkor is, ha a siker ára kemény és időigényes munka.

A roma gyerekek tanítása, nevelése óriási kihívás, viszont Joe Girard szerint a sikerhez vezető lift nem működik. Lépcsőt kell használni, lépésről lépésre. Hiszem, hogy sok apró lépés, a befektetett közös és kitartó munka meghozza a gyümölcsét.

Végezetül pedig úgy gondolom, hogy a roma gyermekek iskolába való be­­szok­­ta­tása nem csupán az egyén szintjén fontos, hanem társadalmi jelentőséggel is bír. Az oktatás kulcsfontosságú a roma közösségek számára, hogy lehetőséget kapjanak a társadalmi integrációra és a gazdasági helyzetük javítására. A befogadó oktatási rendszer, amely figyelembe veszi a roma diákok speciális igényeit, hozzájárulhat a társa­dalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a közösségek közötti együttműködés erősítéséhez.

A szerző a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola Budvár alegységének pedagógusa.