Infrastruktúrában, kínálatban és az oktatás minőségében is számos nagyvárosi iskolával képes felvenni a versenyt a krasznai Cserey–Goga Műszaki Szakközépiskola. A szilágysági tanintézményben – amely csak a nevében műszaki – több mint ezer gyermek tanul bölcsődétől tizenkettedig osztályig. Az utóbbi években a folyamatos fejlődés és megújulás jellemezte a krasznai iskola életét. Szükség volt a terjeszkedést biztosító beruházásokra, hisz Kraszna élő, dinamikusan fejlődő település, ahol ma is sok gyermek születik.

Amikor átlépjük a Cserey–Goga Műszaki Szakközépiskola kapuját, a szokványos vidéki iskolaudvar látványa még csak nem is sejteti, hogy nemcsak a Szilágyság, hanem Erdély egyik legkorszerűbben felszerelt tanintézményébe érkeztünk. Pedig tudjuk, hogy a krasznai iskola nem csak az ezer fölötti diáklétszámáról híres. Ami Romániában még egy hatezer lakosú község esetében sem szokványos. Ez több mindennek tudható be: egyrészt ide tartozik bölcsőde, óvoda, iskola – előkészítő osztálytól tizenkettedikig. Másrészt Kraszna élhető, fejlődő település, ahonnan a fiatalság nem menekül városra vagy idegen tájakra. Ellenkezőleg, egyfajta gyűjtőmedence, mert a helyi gyermekeken kívül a környékbelieknek is otthont ad.

Szükség van a szakközépiskolára, de kissé másként

A folyosókon sétálva érettségi tablók sokaságáról tekint ránk a változatos múlt. Ugyanannak az iskolának a végzősei pillantanak le a falról, csak éppen a tanintézmény neve és besorolása változik meglepő sűrűséggel. Jelenleg technológiai líceumként szerepel a minisztériumi nyilvántartásban, de lényegében reáliskola, ahol szakiskola formájában a műszaki oktatás is folyik.

Mindenki tudja és vallja, hogy ez utóbbi aligha számít sikertörténetnek, de néhány szerencsés kivételtől eltekintve, hol az az országban? Ráadásul amióta az oktatási törvény nem teszi lehetővé a fele-fele szakosztályok működtetését, nehezen hozható össze egy teljes létszámú „tiszta” osztály.

Amint Anderlik István igazgató szemlélteti, amikor például egy évfolyamon nyolc diák turisztikai szakon volt, és másik nyolc mechanikán, az az osztály életképes volt. Amikor egyetlen szakkal hirdettek 15 helyet, az nem telt be. És akkor nem indulhatott újabb évfolyam… Az igazgató szerint ez az illetékesek meggondolatlanságára vall, hiszen amúgy is látni, hogy országszerte mennyire leépült a szakoktatás.

„Nem igaz, hogy mifelénk nem érdekli a szülőket vagy a diákokat ez a típusú oktatás, csakhogy Romániában még mindig túl sokat szajkózzák a tizenkét osztály elvégzésének a fontosságát” – állítja a fiatal intézményvezető. Amúgy a krasznai szakiskolában autószerelőnek, lakatosnak és újabban felszolgálónak lehet tanulni. Ehhez minden körülmény adott, a környéken számos vállalkozó partner a fiatalok képzésében, ráadásul az iskolának is elég jól felszerelt műhelye van. Ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a végzősöknek az elhelyezkedés sem jelent gondot. Elég végigsétálni az egykori vármegyeközpont főterén, és megszámolni, hány cégér díszeleg az épületek homlokzatán.

Nem magyarokkal tartatják fenn a román tagozatot

Szintén helyi sajátosság, hogy a román tagozatot nem a magyar szülők „táplálják”. Míg máshol mindmáig hódít az a múltból berögzült téveszme, miszerint „román iskolában a gyermek jobban érvényesül”, Krasznán és környékén az emberek nem így gondolkodnak. „Magyar szülők magyar tagozatra íratják a gyermeküket. Vegyes házasságokban még előfordul ennek az ellenkezője, de ott is általában az a jellemző, hogy a gyermek kiskorában az óvodát és aztán esetleg az elemit magyar tagozaton járja” – mondja Anderlik. A helybéli roma közösség tagjai számára sem kérdés, hogy apróságaikat melyik tagozatra irányítsák. A szomszédbeli Rátonból érkező román cigányok viszont már az állam nyelvét választják.

A román tagozaton még így is az utóbbi években nehézkesen alakultak meg az osztályok. Pedig az iskola vezetősége rugalmasan viszonyul a kérdéshez, mindig az adott helyzethez próbálja igazítani az ajánlatokat. Az idén például környezetvédelmi szakot szeretnének indítani.

Nem jelent gondot Zilah közelsége

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mekkora gondot jelent Zilah közelsége. Kiderül, hogy kevesen gondolkodnak a Wesselényiben vagy a megyeszékhely valamelyik román iskolájában. Legfeljebb azok, akik a középiskolai tanulmányaikat mindenképpen humán tagozaton szeretnék folytatni. „A természettudomány szakon sincsenek háttérbe szorítva a humán tantárgyak” – állítja az igazgató, és ez lenne az egyik magyarázata annak, hogy a gyermekek nem vállalják az egyébként alig húsz kilométeres ingázást. Csak azok mennek be Zilahra, akik matematika–informatika szakon szeretnék végezni középiskolai tanulmányaikat.

Ugyanez a ragaszkodás jellemzi a tantestületet. Míg máshol az a jellemző, hogy a tanár menekül(ne) a vidéki iskolából, vagy legalábbis minél közelebb húzódna a városhoz, Krasznán a tanerő jelentős része kinevezett tanári állásban van, amit esze ágában sincs lecserélni. Anderlik úgy véli, kollégái nem afféle ugródeszkának tekintik a Cserey–Gogát. Az iskolához való ragaszkodásról sokat elárul az a tény, hogy még azok sem vágyódnak Zilahra, akik egyébként a megyeszékhelyen laknak.  

Az országos átlag fölött

A krasznai pedagógusok joggal büszkék arra, hogy a helyi iskola érettségi eredményei rendszerint az országos átlag körüliek, ami azt jelenti, hogy vidéki iskolaként nem kullognak a városi elit tanintézmények mögött. A tavaly például Szilágy megyében az igencsak előkelő 5. helyre kerültek az érettségi eredmények alapján.

Erdély számos más magyar vidékéhez képest az itteni tanulóknak a román nyelv és irodalom nem afféle mumus. Nemcsak az iskolában, az egyetemen is jól boldogulnak az államnyelvvel. Mert például, aki könyvelő szeretne lenni, annak csak románul van lehetősége továbbtanulni.

Nemcsak a képességi vizsgán és az érettségin bizonyítanak a csereys diákok, a különböző tantárgyversenyekről is számos díjat gyűjtenek be. És nem mindössze helyi vagy megyei szakaszon. Mindez a szorgalmukat, valamint a tanerő hozzáértését és hozzáállását igazolja.

Óvoda könyvtárral

Szemünk-szánk tátva marad, amikor átsétálunk a száz méterrel odébb lévő hatalmas új épületbe, a térség legszebb és legnagyobb óvodájába. Mintha nem is egy hazai állami tanintézménybe látogatnánk. Csak a homlokzatról eltüntetett felirat jól kiolvasható, ám hűlt helye juttatja eszünkbe, hogy ez mégiscsak Románia. Feljelentés nyomán kellett eltávolítani az intézmény magyar és román megnevezését, mondja az igazgató, de azt is igyekszik hozzátenni, hogy hamarosan ismét visszakerül, immár fordított sorrendben, hogy senkinek ne szúrja a szemét.

Az emeletes épületen Pap Erzsébet vezet végig, aki adminisztrátorként két bölcsődei és nyolc óvodai csoport működéséért felel. A bölcsit jelenleg 20 magyar és 9 román gyerek látogatja, az oviban hét magyar és egy román csoport van. Egyik fele rövid, a másik fele napközis programmal működik. Az infrastruktúrát bármely városi egység megirigyelhetné. A termek tágasak, berendezésük ízléses, jól felszereltek. Talán elég, ha csak annyit mondunk, hogy az óvodának még saját könyvtára is van. A konyha és az ebédlő a legszigorúbb higiéniai és esztétikai feltételeknek tesz eleget. Az udvar egy kisebb játszótér, ahol ott jártunkkor három csoport mókázik önfeledten. „Hála Istennek sem a települést, sem az óvodát nem fenyegeti elnéptelenedés, ami meg a bölcsőde iránti igényt jelenti, örömünkre egyre nagyobb. A krasznai gyarapodó, erősödő közösség, amilyen kevés van Erdélyben” – büszkélkedik Anderlik István Loránd.     

Fejlesztésekkel a minőségi oktatásért

Az utóbbi években, egyetlen ingatlan kivételével, amelynek rendbetétele még hátramaradt, sorra renoválták az összes épületet. Beleértve a húsz évvel ezelőtt átadott sportcsarnokot is. Amely egy éve, a szomszédságában, egy műgyepes pálya alakjában „nyári változatot” is kapott. „Fontosnak tartjuk, hogy a tanulási feltételek egyre jobbak legyenek. Az országos helyreállítási terv keretében minden termünkben bútort cserélhetünk, az új számítástechnikai felszerelést már be is szereltük” – mutatja az új gépeket az igazgató. Mindezt úgy, hogy az eddig használt számítástechnikai eszközöket sem lehet réginek nevezni…

Az igazgató hangsúlyozza, hogy minden egyes fejlesztési beruházás egy lépéssel közelebb viszi az iskolát ahhoz, hogy a nagyközség diákjai minőségi oktatásban részesüljenek. Ehhez meg minőségi feltételek és épületek is kellenek. „A diákok életük nagy részét az iskolában, óvodában töltik, ezért nem mindegy, hogy hol és milyen körülmények között tanulnak” – nyomatékosítja Anderlik.

Legutóbb a múlt tanév vége előtt ünnepeltek a krasznaiak, amikor a helyiek által postai óvodaként emlegetett, alapoktól felújított épületet avatták újra. Bár óvodaépületnek nevezik, valójában iskolaszerepet fog betölteni, ide költöznek és itt tanulnak majd az előkészítő osztályosok. „Remélem, hogy a kisdiákok, akik ide fognak járni, otthonuknak tekintik majd az épületet, ugyanúgy, ahogy az őket tanító pedagógusok is” – fogalmazott a szalagvágáson az igazgató, kiemelve az RMDSZ-többségű tanácsosi testület és Kovács István polgármester támogató hozzáállását.

Egy bentlakás kialakítása is jól jönne az iskolának, azonban a campusprogramban benyújtott pályázatukat elutasították. Az önkormányzat pedig képtelen önerőből megépíteni. Hátravan még az udvarrendezés, de arra csak az összes munkálat befejezte után vállalkoznak.

Nyugodt légkörben a tanulás is jobban megy

Az iskola nem csak falakat, mint ahogyan nem csak oktatást jelent. Mindenek fölött: nevelést, gondviselést, tehet­ség­gondozást, szakirányítást. Amint Anderlik István Loránd mondja, a Cserey­ben nyugodt légkörben, jó hangulatban zajlik a munka.

„Ehhez folyamatosan kell a gyermekeket figyelni. Mert olyan nincs, hogy valami gond mutatkozzék, és ne tűnjön fel! Ha valami apró kis jelét is észleljük annak, hogy valamelyik diákunk kezd félrecsúszni, rögtön közbelépünk, postázzuk a meghívót a szülőnek. Egyébként nagyon sok meghívó megy ki, hisz a kommunikáció a minden. Ha meg időben közbelépsz, könnyen elejét veszed a nagyobb gondoknak. Ha nem törődsz vele, nem tudsz segíteni” – vallja a matematika szakos intézményvezető.

Elismeri, voltak, vannak és lesznek problémás diákok. Mint ahogyan problémás helyzetek is. De a gondokat nem úgy kell elképzelni, mint a nagyvárosi iskolákban. Sem a drogfogyasztás, sem a bullying terén. Krasznán sem teljesen ismeretlen fogalmak, de nem jellemzők. Anderlik szerint sokat segít a szülők hozzáállása, illetve helyzete. Ugyanis a térségben – a magyar családok körében – nem jellemző, hogy a felnőttek huzamosabb ideig szeretteiktől távol, külföldön tartózkodnának. Legfeljebb egy-két hónapra szerződnek el valamilyen szezonmunkára.