Egyelőre kíméli egymást a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöki tisztségéért versengő két politikus, azonban kérdéses, hogy a szeptemberi tisztújításig hátralévő négy hónapban meg tudják-e előzni a kampány eldurvulását, ami akár a kormányzás stabilitását is veszélybe sodorhatja.

Meglehetősen szokatlan egy kormányzó párt részéről, hogy a ciklus elején alapvető személyi változtatásokba kezdjen, és még kevésbé jellemző, hogy a tisztújítást hosszan – több hónapon át – tartó belső kampány előzze meg. Az ilyesmi óhatatlanul rányomja a bélyegét a kormányzásra, pláne akkor, ha a pártelnök kihívója történetesen maga a kormányfő.

Máris láthattunk meglehetősen éles nyilatkozatokat. Violeta Alexandru volt munkaügyi miniszter, a liberálisok bukaresti szervezetének elnöke például leplezetlenül „opportunizmussal” és „gerinctelenséggel” vádolta Florin Cîţu támogatóit, akik korábban „kéretlenül Orbanhoz dörgölőztek”, most pedig beálltak a kormányfő mögé, mert úgy érzik, hogy neki áll a zászló. Meglehetősen kemény szavak ezek ahhoz képest, hogy a párharc éppen csak elkezdődött.

Florin Cîţu korábban egyáltalán nem adta jelét annak, hogy pártelnöki ambíciói lennének, ezzel is magyarázható, hogy nehezen hozta meg az indulásról szóló döntést. Végül elfogadta annak a csoportnak a jelölését, amely a kolozsvári (Kolozs megyei) liberálisok köré szerveződött, főként egykori PDL-sekből áll, és a decemberi kormányalakítási tárgyalások után bosszút esküdött a jelenlegi pártelnök ellen.

Mint emlékezetes, az elmúlt év végén megpróbálták puccsal félreállítani Ludovic Orbant, mert az szerintük túl nagy engedményeket tett a koalíciós partnereknek. A volt PDL-sek emellett úgy érzik, a három évtizedes PNL-s múltra visszatekintő pártvezér nem adja meg nekik a kellő tiszteletet, vezetése alatt háttérbe szorultak. Cîţu támogatóinak a névsorában megtalálható Emil Boc kolozsvári polgármester és volt PDL-elnök, Rareş Bogdan EP-képviselő, Alina Gorghiu volt liberális társelnök (Vasile Blagával), valamint az Ilfov megyei tanács élére államfői segédlettel katapultált Thuma Hubert neve is.

A kormányfő mögött felsorakozott támogatói csoport nem is tűnik spontán szerveződésnek. Tagjai közös narratívát használnak, amely szerint Cîţu „friss lehelet” a PNL számára, és „új lendületet” adhat a pártnak, hogy „véghezvigye a románok által várt reformokat”. Nem világos, hogy ehhez miért volna szükség tisztújításra, hiszen miniszterelnökként Florin Cîţu a legjobb pozícióban van ahhoz, hogy reformokat hajtson végre, illetve eddig legalábbis nem panaszkodott arra, hogy Ludovic Orban párt- vagy házelnökként akadályozta volna, esetleg nem támogatta megfelelően.

Ludovic Orban első reakciójában azt mondta, hogy „izgalmas versenyre van kilátás”, majd hozzátette, hogy a több jelölt annak a bizonyítéka, hogy a párton belül van választási lehetőség, és a PNL rendelkezik megfelelően képzett vezető személyekkel.

A két elnökjelölt egyelőre kerüli a közvetlen konfrontációt, sőt elképzelhető, hogy Cîţu és Orban a jövőben is a pozitív üzenetekre korlátozódik. Ily módon a tisztújítási kampány mindvégig proxyk háborúja lesz, az ellenfél elleni támadásokat nem a jelöltek maguk, hanem a támogatóik hajtják majd végre.

A kampány hangnemén főleg Florin Cîţu esetében múlhat sok – például az, hogy a kudarca esetén megmaradhat-e miniszterelnöknek. Ludovic Orban első reakciója Cîţu indulására arra utal, hogy önmagában a verseny nem zavarja annyira, hogy esetleges győzelme esetén mindenképpen „kirúgassa” a kormányfőt – mintegy bosszúból, amiért volt bátorsága ellene indulni –, viszont ha a kampány eldurvul, akkor inkább akarhat majd megszabadulni Cîţutól. Nem utolsó sorban az államfő előtt is könnyebben megindokolhatóvá válik a miniszterelnök-csere igénye.

Kérdés, hogy Cîţu támogatói meddig hajlandók elmenni. E tekintetben irányadó lehet a tavaszi „kolozsvári válság”, amikor Alin Tişe megyeelnök lemondással fenyegetőzve próbálta megakadályozni egy magyar prefektus kinevezését, de végül meghátrált. Ez arra utalhat, hogy az egykori PDL-sek semmiképpen nem mennének el addig – legalábbis szándékosan nem –, hogy a kormányzást veszélyeztessék.