Baróton zárult csütörtökön kora este a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök által elindított Nincs mese! című beszélgetéssorozat, melynek utolsó epizódjában Tamás Sándorral, Kovászna Megye tanácsának elnökével beszélgetett a szövetségi elnök. Az Európai Unió változásának szükségessége és a vasárnapi helyhatósági és európai parlamenti választások fontossága mellett a beszélgetésen kiemelt hangsúlyt kapott az önkormányzatiság kérdése és a kormány által 2025-re bejelentett közigazgatási átszervezés is.

A „megmondóesten” Tamás Sándor – nem kerülgetve a forró kását – felelevenítette azokat az előzményeket is, amelyek oda vezettek, hogy Barót lemaradt a többi városhoz képest a fejlődésben, emiatt a jelenlegi és az újrázni készülő polgármesternek elsősorban olyan feladatokat kell megoldania, amely megalapoz a további fejlesztéseknek.

Tamás Sándor kiemelte, ami a megye fejlesztését illeti, Kovászna megyének öt régiója van, ebből négy magyar régió, Kézdiszék, Sepsiszék, Orbaiszék és Erdővidék, és van egy százszázalékban román régió is, Bodza vidéke, és az is igaz, hogy ezek különböző fejlettségi szinten vannak. A tanácselnök hangsúlyozta, ami a közberuházások fejlesztési pályázatkiírásait illeti, Barótnak is ugyanannyi lehetősége volt az elmúlt három évtizedben, mint a többi háromszéki városnak, például Kovásznának. Bár gazdaságilag nem ugyanazok az erőviszonyok, de a közberuházások elérésére ugyanazok a lehetőségek voltak – tette hozzá. „Az a nagy különbség, hogy Kovásznán hosszú időn keresztül békés volt az együttműködés a város vezetésében, a helyi politikumban, és ez a békés együttműködés tudott több eredményt hozni. Az az igazság, hogy nem váltogatták olyan gyakran a városvezetést, mint ahogy ezt Baróton megtették. Mert legyünk őszinték, nem lehet három-négy év alatt nagy csodákat művelni” – fogalmazott a tanácselnök.

Tamás Sándor kifejtette, a Barót környékén most épülő úthálózat megépítését például kilenc évvel ezelőtt fogalmazták meg. „Amit látnak, az két-hároméves dolog, de sokkal több az, ami nem látszik. A kitalálás, a megtervezés, a tervek nemcsak előkészítése, hanem sikerre vitele egy-egy kormányzati vagy európai uniós programnak, és utána, amikor az emberek már elkezdik látni a munkálatokat, az egy gyorsabb és rövidebb folyamat, mint az azelőtt lévő rész” – mondta. A tanácselnök hozzátette, 2020-ban, amikor Benedek-Huszár János polgármester lett Baróton, négy utca volt telekkönyvezve. „Azokban az utcákban, amelyeknek nincsen telekkönyve, nincsen neve, nincsen telekkönyvi száma, azzal nem lehet pályázni. Nem lehet ott csatornát, vizet vezetni, aszfaltot önteni, mert annak is van egy rendje. Tehát világos, hogy az alaptól kell kezdeni. Ma már 84 utca van betelekkönyvezve Baróton, és van néhány olyan nyertes pályázat is, amelyeknél csatorna, víz, aszfaltozás következik” – magyarázta Tamás Sándor.

„Erdővidéknek az elmúlt 35 évben soha nem volt olyan lehetősége, mint amilyen most van. Vagyis minden erdővidéki községben vagy közigazgatási egységben, Baróton is RMDSZ-es polgármester van. Mindenhol RMDSZ-es többségű tanács van. És 96 év után Gál Károly személyében parlamenti képviselő is van. Ez egy olyan lehetőség az együttműködésre a helyi, megyei és országos szintű együttműködésben, amilyen nem volt soha Erdővidéken. Ezzel élni kell” – fogalmazott.

Kelemen Hunor azt hangsúlyozta, hogy Romániában a közigazgatási reform „az ajtón kopogtat.” A mostani közigazgatási felosztás az 1968-as, ez a Ceaușescu-diktatúrában született, „aztán jól kitartott, merthogy a közigazgatási reformoknak ilyen a természete, azok négy év után nem vesznek egy újabb fordulatot”. A szövetségi elnök meglátása szerint szükség van a reformra a közigazgatásban, ennek már nekifutott egyszer Băsescu, aztán Dragnea, és most is készítik elő. „Egyrészt van ennek a településszintű újragondolása, de ez is problémás, mert elég sok butaságot találnak ki, mechanikus módon próbálják ezt rendezni, hogy ötezernél kisebb közigazgatási egység ne legyen. Ez Csíkban, ahonnan én jövök, Felcsíkon nem probléma, mert összenőttünk. Tehát Domokos és Szenttamás között nincsen egyetlen egy házhelynyi tér sem, Szenttamás és Karcfalva, Jenőfalva között a Határ utca a határ, tehát ott be vagyunk szorítva, nem lenne olyan nagy tragédia. De például Erdővidéken vagy akár Udvarhelyszéken ahhoz, hogy ötezres közigazgatási helyiséget összegereblyézzél, az sokszor 10-15-20 kistelepülés összevonását jelenti” – magyarázta az RMDSZ elnöke.

Hozzátette, ennél sokkal bonyolultabb a megyerendszer átalakítása. „Egy közigazgatási reformot ma úgy képzelnek el, hogy a mostani megyéket megszüntetik, és a fejlesztési régiókból, a nyolc fejlesztési régióból megyét hoznak létre. Ehhez nem kell alkotmánymódosítás. És akkor lesz nyolc nagy megye, ami a Székelyföldnek a végét jelentené” – fogalmazott Kelemen Hunor. Felelevenítette, hogy 2011 derekán az akkori elnök, Traian Băsescu behívta őt és a koalíciós pártok képviselőit a Cotroceni-palotába, ahol előadta a nyolc nagymegyés elképzelését, hozzátéve, hogy „a magyarok is megnyugodjanak kicsit”, Hargita és Kovászna megye összevonásával létrehoz egy kis székelyföldi régiót. Az RMDSZ elnöke felidézte, ezt Maros megye nélkül nem fogadták el, mert „nem tudták úgy elképzelni a Székelyföldet, hogy Maros megyéről lemondanak”. Ezen kívül javasolták még azt, hogy Szatmár, Bihar és Szilágy megyét is egy önálló fejlesztési régióba foglalják, hogy a partiumi közösség is együtt maradhasson, valamit – hogy ne csak a magyarokról szóljon ez a kérdés – javasolták két kis régió létrehozását Dobrudzsában és a Duna-deltában. Aztán ezeket a javaslatokat nem fogadták el és elmaradt a közigazgatási átszervezés, amely most újra a közbeszéd tárgyát képezi.

Tamás Sándor ehhez kapcsolódva azt húzta alá, hogy annak idején azért kérdezhették meg az RMDSZ-t, mert „ott ült az asztalnál”, ha nem lett volna itt, akkor az akkori román politikusok véghez tudták volna terveiket. „Ugye, ezt szoktuk mondani, ha az ember nem ül az asztal mellett, akkor könnyen felkerül az étlapra” – sommázott a Kovászna megyei tanács elnöke. Hozzátette, „még akkor is, hogyha 6-7 százalékunk van, amikor Bukarestben leérünk, meg lehetett változtatni dolgokat, meg lehetett akadályozni azoknak az akaratát, akik rólunk nem éppen kedvező irányba akarnak dönteni”. Majd feltette a hallgatóságnak a kérdést, hogy tudják-e, Kovászna megyében hány községnek nagyobb a lakossága ötezer főnél? Tamás Sándor elárulta: „Egy van, Előpatak. Egy. 5500-an vannak. Az elmúlt tíz évben 1500-zal nőtt Előpatak lakossága. De ismerjük Előpatak lakosságának összetételét, nem hiszem, hogy az lenne a jó irány. Tehát azért kicsit mást szeretnénk” – fogalmazott a tanácselnök, aki felhozta a 4970 lakosú Bardoc község példáját is. Itt ugrásszerű a lakosság gyarapodása elsősorban a székelyszáldobosiak miatt. „Az sem a követendő irány” – tette hozzá.

„Higgyék el, nem az egyénekről van szó, nem a tisztségviselők egyéni sorsáról van szó, hanem a közösségünkről van szó. Arról, hogy a magyar közösség egységét meg tudjuk-e őrizni? A magyar közösség intézményeinek az ügyét meg tudjuk-e őrizni? Mert ha Isten őrizz, bekeveredünk egy ilyen mega megyébe, mondjuk amelyiknek Gyulafehérváron lesz a központja a 24 százalékunkkal, akkor mi nem fogunk magyar óvodát építeni Bibarcfalván” – fogalmazott Tamás Sándor, aki megismételte: egy ilyen közigazgatási átszervezés hatalmas befolyással van a magyar közösség életére és azt akár fél évszázadra is meghatározhatja.