Milyen előítéletekkel rendelkeznek a románok a magyarokkal kapcsolatban, hogyan lehetne könnyebben és méltányosabban együtt élni, és milyen változások, fejlesztések kellenének az oktatás terén ahhoz, hogy a magyar anyanyelvűek könnyebben megtanulják az ország hivatalos nyelvét és bátrabban merjék kifejezni magukat? – ezeket a kérdéseket vitatták meg az MCC panelbeszélgetésén Kolozsváron.

A beszélgetést az anyanyelv nemzetközi napja apropóján szervezték meg Miért nem beszélnek a magyarok románul? címmel, amelyen a meghívottak nyelvtudományi, jogi, pedagógiai és kulturális nézőpontokkal is szolgáltak az előbb felvetett kérdések kapcsán. Bethlendi András kisebbségjogásszal, az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek igazgatójával, Cristian-Andrei Ciornea jogásszal és oktatóval, Kovács Karola nyelvésszel, és Rotaru Daniel román nyelv és irodalom szakos hallgatóval Ugron Hanna, az MCC akadémiai ügyek csapatának munkatársa beszélgetett.

Az erdélyi magyarok nagy része fontosnak tartja, hogy tudjon románul

A meghívottak megegyeztek abban, hogy a legnagyobb előítélet vagy tévhit az, hogy a magyarok nem tudnak és nem is akarnak megtanulni románul, ezért is adták a beszélgetésnek ezt a meghökkentő címet. Kovács Karola elmondta: a tömbmagyar vidékekről származókkal szemben is vannak előítéletek, például, hogy ők soha nem fognak megtanulni úgy románul, mint a szórványban élők, ám nyelvi szempontból ez nem igaz. „Angolul könnyebben megtanulunk, mint románul, pedig angolokkal sem érintkezünk minden nap. Ez azért van, mert a két idegen nyelvvel szemben más az attitűdünk, és a román nyelv magabiztosabb elsajátításához egy folyamatában jól strukturált oktatási rendszerre lenne szükség” – mondta. Ugyanakkor hozzátete, érdemes a merev definíciókból kimozdulni, a tévhiteket lebontani ahhoz, hogy a két nemzet közeledhessen egymáshoz.

Bethlendi András kifejtette, már szociológiai mérések alapján is tudjuk, hogy a magyarok meg szeretnének tanulni románul, és több mint 90 százalék fontosnak tartja, hogy megtanuljon románul ő és gyermeke is. Egy másik tévhit szerinte az, hogy a magyar intézmények lennének a fő akadályai a román nyelv elsajátításának. „Nem ezen múlik. A megoldás nem az, hogy a magyarokat akadályozzuk, hogy anyanyelvüket használják, hiszen minél magabiztosabb egy közösség, annál kevésbé lesz frusztrált, és ez a román nyelv megtanulására is pozitív hatással lehet” – mondta.  

Cristian-Andrei Ciornea is azt tapasztalta környezetében, hogy a magyar diákok sok erőfeszítést tesznek azért, hogy jól megtanuljanak románul, és szerinte az állam kellene több olyan lehetőséget teremtsen, amikor a magyar gyerekek a román nyelvet gyakorolhatják, akár vitaversenyeken, akár iskolai keretek között. Úgy vélte, a romániai oktatási rendszer inkább a memóriára fekteti a hangsúlyt, információtanulásra, és nem a szociális képességek, kommunikáció fejlesztésére.

Külső és belső tényezők is nyomasztanak, ha románul kell beszélni

Kovács Karola tanulmányozta hasonló, többnyelvű régiók oktatási programját is, ahol, mint elmondta, szintén megvan a párhuzamosság, van kisebbségi oktatás is, de ezek sokkal sikeresebbek, mint az erdélyi magyar példák. Kiemelte, a 2011-es oktatási reform gyökeresen átalakította, ahogy a magyarok a romániai oktatásáról gondolkodnak, hiszen abban nem csak a nyelvi készségekre teszik a hangsúlyt, hanem a multikulturális kompetencia fejlődésére is. Szerinte van tér arra oktatási keretek között, hogy elsajátítsuk a nyelvet, de arra nem kaptunk fogódzókat, hogy ezt az új szemléletet hogyan sajátítsuk el.

Emiatt ő szükségét látná támogató intézményeknek, amelyek elősegítenék a tanrend követését, monitorizálnák a diákok teljesítményét, megkérdeznék a tanárok véleményét, és tankönyvfejlesztéssel foglalkoznának. „Bár van egy innovatív tanterv, azt nem tudjuk gyakorlatba ültetni. Fokozottabb figyelem kéne a román tanárok képzésére is, több eszközt kellene biztosítani számukra. A keretek már megvannak intézményi, állami szinten, de társadalmi szinten is oda kell fejlődni, hogy ezt ki tudjuk használni” – nyilatkozta.

Rotaru Daniel szerint fontos lenne, hogy a romántanár a diákot a „szövetségesévé” tegye, és úgy történjen a román oktatás, hogy a gyerekek érdeklődési körüknek megfelelően tanuljanak, ezzel kulturális nyitottságot és érdeklődést teremtve. „Ha a román nyelv nem tűnik valami távoli, idegen dolognak, akkor könnyebben lehet azt tanítani is” – vélte. Cristian-Andrei Ciornea szerint külső és belső tényezők is nyomasztják a magyarokat akkor, ha románul kell beszélniük, hiszen sokan félnek attól, hogy nehogy hibásan fejezzék ki magukat, vagy megszólják őket. Szerinte a külső, társadalomból érkező nyomást mindenképpen csökkenteni kéne, a stigmatizáción felül kéne kerekedni, hiszen mind ugyanazon társadalom tagjai vagyunk, és együtt tudunk ezen változtatni.

Bethlendi András ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a román nyelv nem megfelelő szintű elsajátítása sok hátrányt teremt a magyarok számára: a felsőoktatáshoz nem férünk hozzá ugyanolyan arányban, a nyelvi szorongással a közügyekben való részvételünk is csökken, és jövedelembeli különbségekhez is vezet.

Mi lehet a megoldás akkor?

Kovács Karola szerint fontos a pozitív visszajelzés a kisebbségi és többségi közösség részéről is, hiszen a felmérések alapján a pozitív visszajelzésekkel nő a motiváció arra, hogy a kommunikáció más színterein is részt vegyünk, bátrabban fejezzük ki magunkat.

Cristian-Andrei Ciornea úgy vélte, több nyilvános vitára, beszélgetésre lenne szükség, de ezeknek hiányában a lakosok feladata az, hogy ilyen kezdeményezéseket szervezzenek, és szerinte a románoknak sokkal toleránsabbnak, elfogadóbbnak kellene lenniük, ha látják, hogy valaki nem fejezi ki magát tökéletesen. „Nyugaton sokkal elfogadóbbak ezzel kapcsolatosan az emberek. A lényeg nem az, hogy tökéletesen beszéljünk, hanem hogy megértsük egymást. Az állam feladata pedig az lenne, hogy fejlesszen, befektessen, dialógusokat kezdeményezzen ennek kapcsán” – fejtette ki.  

Rotaru Daniel szerint a csereprogramok is nagyon jól működnek, Székelyudvarhelyen például létezik egy olyan kezdeményezés, amely keretében a diákok egy hetet tölthetnek el a craiovai testvériskolájuk egy-egy tanulójánál, és fordítva, és így sokan elkezdték magabiztosabban használni a nyelvet, és jobban megismerték társaik kultúráját is. Kovács Karola szerint pedig sok plusz, iskolán kívüli program, tábor szükséges a román nyelv elsajátításához, amihez szükség van a tanárok plusz erőfeszítésére, és persze plusz pénzre is.