Bár az amerikai Arizona államban a magyar nem tartozik a legnépesebb diaszpórák közé, a fővárosban, Phoenixben néhány éve működik egy egyesület, amely fontosnak tartja, hogy versenyképes, az elérhető gazdag programkínálatban is vonzó rendezvényekkel szólítsa meg az itt élő magyarokat, de a magyar kultúra iránt érdeklődőket is, sőt, decembertől nyelvvizsgaközpontként is működik. Kinek fontos Amerikában, hogy magyarul tanuljon, és mi az, amivel „meg lehet fogni” a diaszpóra kevésbé aktív tagjait? Vicsacsán-Nagy Rékával, a Phoenix-i Magyar Kulturális Egyesület kolozsvári születésű elnökével beszélgettünk.

Réka magyar-finn és filozófia-kommunikáció szakon végzett a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, és sosem gondolt arra, hogy az Egyesült Államokban kellene letelepednie, bár járt a tengeren túl, sok erdélyi egyetemistához hasonlóan nyári munkát vállalt ott. „Úgy ragadtam itt, hogy férjhez mentem” – mesélte. Egy közös ismerős esküvőjén ismerte meg jelenlegi férjét, aki szintén magyar, de már 11 éves kora óta Amerikában él. Miután összeházasodtak, hosszas latolgatás után Phoenix mellett döntöttek. Réka doktori diplomával a zsebében érkezett ide, és remélte, hogy annak ellenére, hogy külföldi, és senki nem ismeri sem őt, sem az egyetemet, ahol a diplomáját szerezte, sikerül tanárként elhelyezkednie. Egy évig menedzserasszisztensként dolgozott, majd előbb részmunkaidős, később teljes állású kommunikáció szakos tanár lett a Grand Canyon Egyetemen. „Valószínű, hogy szerencse kérdése is, hogy épp jókor voltam, jó helyen” – jegyezte meg.Egyetemi tanári állása és időközben megszületett kislánya mellett kevés szabadideje marad, Réka mégis fontosnak tartja, hogy hozzájáruljon valamivel az Arizonában élő magyar közösség építéséhez, annál is inkább, mert szeretné, ha a gyermekének felnőttként is lenne majd hozzáférése a magyar kultúrához. „Rengeteg időt felvesz, de én nagyon fontosnak tartom azt, hogy itt át tudok adni valamit abból, amit otthonról hozok. Valamilyen szinten kötelességemnek érzem. Fontos, hogy valaki, aki valamilyen szinten ért a nyelvtanításhoz, javaslatokat tud adni, segíteni tud” – mondta. A legtöbb amerikai magyar iskola ugyanis szülői igényre, alulról jövő kezdeményezésként, lelkes, de szakképzetlen tanárokkal működik.

A Napocska magyar iskola 2016-ban indult – akkor még csak gyerekeknek –, de mivel a közösségben volt igény kulturális rendezvényekre is, 2017 májusában a szintén erdélyi András-Letanovszky Emesével közösen megalapították a Phoenix-i Magyar Kulturális Egyesületet. Jelenleg vezetőségi tag még a vajdasági Denning Vasadi Edit, a magyarországi Haasz Anikó, és rendszeres közreműködő az amerikai születésű, de magyar származású Pek Julianna. Az egyesület nyelvoktatás mellett különféle magyar kultúrához kapcsolódó programok szervezésével foglalkozik, tartanak például szüreti bált, már kétszer szerveztek magyar fesztivált, és a koronavírus-járvány márciusi kitörése óta online beszélgetés-sorozatot is indítottak, amire különböző területeken dolgozó amerikai magyarokat hívnak meg, köztük előadókat, kézműveseket, tudósokat.

Sok az erdélyi résztvevő, de azokat is várják, akik nem beszélnek magyarul

Réka elmondása szerint a törzsközönségben felülreprezentáltak a nem Magyarországról származó magyarok. „Nem mindegy, hogy miben nevelkedtünk. Belénksulykolták, hogy a nyelvet meg kell őrizni, a kultúrát meg kell tartani. Meghatározó volt számomra is ez, és lehet, hogy másképp ezt nem csinálnám” – fűzte hozzá.

Phoenixben egyébként nem ez az egyesület működteti az egyetlen magyar iskolát, a helyi református egyház keretében korábban indult magyar nyelvű foglalkozásokat viszont többen már nem akarták látogatni, miután a lelkész egy ellene indított fegyelmi eljárás kimenetelét elutasítva a közösség egy részével együtt kivált az Amerikai Magyar Református Egyházból.

A Phoenix-i Magyar Kulturális Egyesület csak világi oktatást kínál, és igyekszik változatos kulturális programot szervezni, megszólítva azokat is, akik nem beszélnek magyarul. A célközönség nagy része fiatal, kisgyerekes szülő, de vannak középkorúak és idősek is. A szüreti bálra legutóbb kb. 120-an jöttek el, a magyar fesztiválon pedig 300-400 ember fordult meg. „Van olyan másod-harmad generációs magyar, akit érdekel a kultúra, de nem beszél magyarul. Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy fordítsunk, mindent magyarul és angolul osztunk meg a közösségi médiában, a honlapon, és a rendezvényeken is igyekszünk fordítani” – mesélte Réka, aki többek között interkulturális kommunikációt tanít az egyetemen.Mint mondta, a résztvevők egy része nem szeretne megtanulni magyarul, nekik ez nehéz, azt viszont szeretnék, hogy a gyerekeik megtanulják a nyelvet. Olyan résztvevők is vannak, akik angolul nem beszélnek, ők többnyire idősek, akik a gyermekeik miatt költöztek Amerikába. Egy másik kategóriába tartoznak azok, akik nem magyarok, de érdeklődnek a kultúra iránt, például azért, mert egy utazáson lenyűgözte őket Budapest, ízlett nekik a töltött káposzta és a kolbász, vagy magyar a házastársuk.

Az érdekes programok erősítik a magyar nyelv iránti igényt

A gasztronómia nagy vonzóerő, de az tud lenni egy egyszerű körjáték a gyerekekkel, vagy egy olyan színházi előadás vagy koncert, amit máshol nem kapnak meg a közösség tagjai, állapította meg Réka. „Fontos volt nekünk az, hogy a kultúrának minden aspektusát bemutassuk, mert nagyon sok fesztivál csak a néptáncra és népzenére koncentrál, ami természetesen nagyon fontos, de mi nagyon figyelünk arra is, hogy a jelenlegi, modern művészet is ott legyen” – magyarázta.

Az adományokból, a Bethlen Gábor Alap diaszpóra-egyesületeknek kiírt pályázati támogatásaiból, valamint a különböző partnerségeken keresztül szervezett programjaikra egyrészt amerikai magyar fellépőket láttak vendégül, például a kaliforniai Silentium Valley Bandet vagy a New York-i Pilvax Players magyar színtársulatot, másrészt magyarországiakat, mint az Aranyakkordot, Kiss Tibi (Quimby) és Vastag Gábor (A Kutya Vacsorája) közös projektjét, vagy a Söndörgőt.„Sokan kérdezik, hogy minek tanuljon egy gyerek magyarul Arizonában, ahol ha az angol mellett nem tudsz spanyolul, akkor eléggé el vagy veszve, mert a lakosság nagyon nagy része valamilyen latin-amerikai országból származik, de nagy a német és a francia közösség is. Ha érdekes programokat hozol el magyar nyelven, akkor már értékelni fogják azt, ha tudnak magyarul” – véli Réka, de azt is elárulta, hogy sokszor nehezen gyűl össze a közönség egy-egy programra. De ahelyett, hogy feladnák rugalmassággal, az igényekre való odafigyeléssel és újabb szolgáltatásokkal válaszolnak erre, mint például a nemrég indult felnőtt nyelvoktatás vagy a nyelvvizsga.

Decemberben szervezik az első magyar nyelvvizsgát

Az egyesület mostanra már a legkülönbözőbb korcsoportokkal foglalkozik magyarul, a járvány előtt működött a baba-mama csoport, a magyar nyelvtanulás óvodáskortól kezdődik, de középiskolásoknak és ősztől felnőtteknek is tartanak nyelvórákat, emellett pedig kötetlen beszélgetős alkalmakat is. A legnagyobb kihívás az oktatóknak még mindig az, hogy a legkülönbözőbb nyelvtudási szintekkel kell egyszerre foglalkozniuk. 

„Nem itt fog a gyerek megtanulni magyarul, hozzáteszünk a magyar nyelvtudásához, de rettentően fontos az is, hogy otthon mennyit foglalkoznak vele, mennyit beszélnek hozzá magyarul” – hangsúlyozta Réka. Ő elsősorban az óvodás korosztállyal foglalkozik, és elárulta, hogy azzal tudja a legnagyobb élményt okozni a gyerekeknek, ha játszik velük, például körjátékokat, ez ugyanis háttérbe szorul az amerikai oktatásban, ahol már az óvodában írni-olvasni tanítanak.A középiskolás korosztályt tudatosan megpróbálják a nyelvvizsga felé terelni, ami egyetemi jelentkezésnél és munkahelyeken is jól jöhet. Miután az egyesület három oktatója vizsgáztatói képesítést szerzett a pécsi ECL Nyelvvizsgaközponttól, decemberben szervezik meg az első nyelvvizsgát, amire két tanulójuk jelentkezett, a következőkben pedig évi kétszer terveznek majd vizsgáztatni.