Székelyföldön, illetve magyar többségű településeken nehezebben tanulnak meg a fiatalok románul. Még azok is nehezen boldogulnak az állam nyelvével, akik sikeresen érettségiztek, és egyetemre járnak, vagy már az egyetemi diplomát is megszerezték. Mi az oka ennek? – kérdeztük több érintettől is.

Annak ellenére, hogy túl vannak a sikeres érettségi vizsgán, mégsem boldogulnak a román nyelvvel, ha egy hivatalba kell menni, kérvényt kell megfogalmazni, nyelvi nehézségek akadályozzák a sikeres ügyintézést. A Marosvásárhelyen élő 40 éves Botond elmondta, azért sikerült az érettségije, mert „bevágta” a románleckéket, -tételeket. De a rendőr ha megszólítja, ha az adóhivatalban vagy az útlevélosztályon van dolga, nem megy a román nyelv. „Zavar, hogy ennyire nem tudok, de az iskola után magyar egyetemet végeztem, magyar cégnél dolgozom, és egyáltalán nem gyakorolom a román nyelvet” – magyarázta a férfi, aki szeretné elkerülni, hogy gyermekei is ebbe a csapdába kerüljenek. 

Fölösleges kínlódás nulla eredménnyel

A tömbmagyar közösségben élő gyerekeknek az iskola az egyedüli lehetőség a nyelvtanulásra. Csakhogy az iskolában hiába teljesítenek jól, ha az életben nem tudnak boldogulni. „Mindennap megtanuljuk a leckét, leírjuk a házi feladatot, az iskolában jó jegyeket kap, de ha elküldöm vásárolni, akkor olyan boltba megy, ahol nem kell megszólalni, mert zavarba jön, ha kell kérni valamit” – mondja Anna, a kétgyerekes édesanya, akinek nagyobbik gyereke hatodik osztályos, szorgalmas, lelkiismeretes, de mégis „döcög” a románnyelv-tudása. Pedig az angollal jól boldogul, ha külföldön érdeklődni kell, hogy merre van egy múzeum, gátlás nélkül megkérdezi, vagy étteremben a pincérnek is elmondja, mit szeretne enni.

Mivel az iskolában csak a tankönyvből tanulnak, és abból kell teljesíteniük, nincs lehetőségük gyakorolni, hiába a jó jegy, az kint az életben semmit nem jelent. „Arról nem is szólva, hogy nagyon sok az elmélet, nyelvtani szerkezeteket, archaizmusokat, olyan irodalmi kifejezéseket, elemzéseket tanulnak, aminek a hétköznapi életben nem veszik hasznát” – magyarázza egy másik anyuka, aki annak ellenére, hogy gyermekei a nemzeti kisebbségeknek írt román tankönyvből tanulnak, csalódott és kiábrándult, mert látja a „sok fölösleges kínlódást”. Véleménye szerint azért megy jobban az angol, mert reális dolgokat, a hétköznapi élethez szükséges tudnivalókat tanulnak.

Hiányzó kapcsolat a két közösség között

Nem járnak román közösségbe a magyar gyerekek, tehát nincs ahol gyakorolniuk a nyelvet. De nem hallgatnak román mesét, vagy nem néznek román rajzfilmet sem, pedig az sokat segítene – magyarázza az okát a gyakorlati nyelvtudás hiányának Magyar Anna, aki szerint a közös programok jót tennének a magyar gyerekek nyelvtanulásának. „Nincs kapcsolat a két közösség között, mindkettő, a román is és a magyar is elzárkózik, nem is próbál valamilyen hidat létesíteni, közös programokat szervezni, színházba vagy bábszínházba menni, mesedélutánon, szerepjátékokkal szórakozni” – magyarázza a tanárnő. Úgy véli, ha minél több szót, kifejezést tud egy gyerek, annál jobban tud társalogni.

Csakhogy ma nem tanulják meg az ismeretlen szavakat, nincs szószedetük a gyerekeknek, ugyanis beszéd közben, gyakorlással „kell” elsajátítaniuk azt, amit nem tudnak. Pedig azt, amit nem ért, nem tudja elsajátítani, főleg, ha nem is gyakorolja, mert nincs arra lehetősége.

Életszerű párbeszédek

A cserealji református egyházközség támogatásával Magyar Anna évekig ingyen tanította a kisebb és nagyobb gyerekeket román nyelvre. Társalogtak, hétköznapi kifejezéseket, párbeszédeket folytattak, olyan kifejezéseket tanultak, amelyek a mindennapi beszédből nem hiányozhatnak. Játékosan, türelemmel foglalkozott a tanítványaival, akárcsak most a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium kisiskolásaival. „A leckékből kiemeljük a fontosabb szavakat, és azokkal új mondatokat alkotunk. Van füzetük, amibe beleírják az ismeretlen szavakat, amiket elmagyarázok nekik, és amelyeket különböző életszerű párbeszédekben, szerepjátékokban használják. Nagyon élvezik ezt a módját a nyelvtanulásnak” – osztotta meg a módszerét a pedagógus, hangsúlyozva, hogy közös foglalkozásokra van szükség, közös programokra, hogy gyakorolhassák a románt.

Délutáni románóra

Vannak szülők, akik délutáni románórára járatják a gyereküket, ami részben jó, de abból a szempontból nem, hogy továbbra sem egy közösségben gyakorol a gyerek, hanem egy tanártól tanul, akárcsak az iskolában. „Házi feladatot kapok, itthon megoldom, majd a tanárnő ellenőrzi, aztán újabb leckét veszünk fel” – magyarázza Annabella, az ötödik osztályos kislány, aki heti két órát tölt romántanárnál. Az édesanyja szerint „jól tanul”, de az élő beszédtől még mindig „távol áll” a gyereke. „A lépcsőházban lakó román gyerekek megpróbáltak egyszer barátkozni vele, de ő zavarba jött, szégyellte, hogy nem tud beszélni, és félt, hogy kikacagják” – idézte fel azt, hogy ha volna is kivel beszélgetni, ott a gátlás, ami nem hagyja, hogy megszólaljon. Így viszont, akárcsak az iskolainak, a délutáni pluszórának sincs kézzelfogható eredménye. Arra kellene elsősorban megtanítani a gyermekeket, hogy jól, vagy rosszul, de merjenek megszólalni, bízzanak önmagukban, nem féljenek a kudarctól. „Ez néha ez erőfeszítéssel jár, de meg kell küzdeni vele” – mondta az édesanya.

Elengedhetetlen a román nyelv ismerete

A Marosvásárhelyen tanuló székelyföldi egyetemi hallgatók is belátják, hogy nehézséget okoz számukra a hiányos románnyelv-tudás. Azok sem beszélik a románt jól, akiktől pedig ez elvárható lenne, akik vegyes etnikumú környezetben éltek. „Sokáig meg sem mertem szólalni, ha az utcán, vagy a tömbházban románul szóltak hozzám. Aztán egyszer a szüleim vettek nekem egy kutyát. Mindennap legalább kétszer kivittem sétálni. Jöttek a velem egykorú gyerekek vagy mások, kutyasétáltató felnőttek, és kérdeztek mindenfélét, dicsérték a kutyust. Így lassan-lassan kezdtem feloldódni, és legalább a kutyás témákban megszólaltam” – idézi fel Ági a gyerekkorát, azt, hogy a kutyájának köszönheti, hogy valamennyire is sikerült megtanulnia az állam nyelvét. Mert a román nyelv ismerete elengedhetetlen – ezzel valamennyien egyet is értenek. A hivatalos ügyeket nehezen lehetne románnyelv-tudás nélkül elintézni, de az is frusztráló, ha az ember a szomszédjával nem tud két szót szólni – fogalmazták meg többen is a véleményüket, azt, hogy nem kellene kifogásokat keresni, hanem igenis, neki kell állni, és bármilyen nehéz is az elején, de meg kell tanulni a románt. „Itt akarok élni, itt keresek munkahelyet magamnak, itt a családom, a barátaim, tehát soha nem terveztem elmenni ebből az országból. Akkor meg elengedhetetlen a román nyelv ismerete” – tette hozzá Ági.

Minden nap van gyakorlási lehetőség

A magyar gyerekek számára azért is nehéz megtanulni a román nyelvet, mert a kiejtés mellett a nyelvtani szabályok is sokban különböznek, például a nemek használata is gondot okoz, ezt külön el kell sajátítaniuk. Míg a magyar nyelvben a szavaknak nincsen nemük, a románban arra is kell figyelnie a tanulónak, hogy pontosan egyeztesse a főnevek, jelzők, végződések nemeit. „Általában nem javítjuk ki a gyereket, ha románul beszél, hagyjuk, hogy mondja, ahogy tudja, hiszen örvendünk, hogy használja a tudását, még ha sokszor nyelvtanilag helytelenül is” – magyarázta Márta, aki pedagógus férjével együtt nagy figyelmet fordít arra, hogy soha ne szégyenítsék meg a gyereket, ne nevessék ki.

Inkább megpróbálják finoman irányítani, tanítani, nem folyamatosan kijavítani, igazítani, mert akkor elveszik a kedvét a nyelvtanulástól és gyakorlástól. Fontosnak tartják, hogy bátorítsák, biztassák, hozzásegítsék ahhoz, hogy sikerélménye legyen, merjen megszólalni, hogy bízzon önmagában a gyerek. „A román az a nyelv, amelyet itt, Romániában, még Marosvásárhelyen is mindennap lehetne gyakorolni. Mondhatjuk, hogy van gyakorlási lehetőség, csak meg kell keresni” – mondja Márta, aki szerint „ingyen van, ott van akár az utcán előttünk, csak élni kell vele”.