Román nyelvész: nem a románok a dákok leszármazottjai, hanem az albánok

Dan Alexe szerint a román nyelv rokona az albánnak, a román nép pedig a Balkán félszigeten alakult ki, a mai Bulgária és Észak-Macedónia vidékein. 

A román értelmiségi körökben közismert Dan Alexe író, nyelvész és filmrendező 2022-ben, a Humanitas Kiadónál megjelent Babel: La început a fost cuvântul (Bábel: kezdetben volt a szó) című kötetében arra a megállapításra jutott a román és az albán nyelv összehasonlító elemzése kapcsán, hogy rokon nyelvekről van szó, azonban utóbbi megrekedt a latinizáció kezdetlegesebb, részleges állapotában. A szerző nem próbált meg magyarázatot adni a két nyelv genézisére, s arra a látszólagos ellentmondásra, hogy az albán aktuális elterjedési területe sokkal hosszabb ideig állt római uralom alatt, mint az, amelyen jelenleg a románt beszélik.

Fotó: Facebook/Humanitas

Erre a feladatra Alexe legújabb, De-a dacii și romanii: o introducere în istoria limbii și etnogenezei românilor (Dákok és rómiaiak: bevezetés a románok etnogenézisébe és nyelvének történetébe) című könyvében vállalkozik. Elméletét összehasonlító nyelvészeti kutatásaira alapozza, melyek a román, az albán és a bolgár-macedón szoros szintaktikus, strukturális és tipológiai rokonságát mutatják.

„A románnak az albánnal és a macedo-bolgárral való strukturális azonossága nem lehet a véletlen gyümölcse” – állapítja meg a szerző. Véleménye szerint ez az azokat beszélő népek huzamosabb idejű együttélésének a bizonyítéka, aminek a színhelye csakis a Balkán-félsziget központi része lehetett. Ezt arra alapozza, hogy a Nyugat-Balkánon beszélt horvát és szlovén egyáltalán nem mutat a románra és az albánra visszavezethető hatásokat.   

Miféle dák eredetű szavak?

Dan Alexe szerint semmiféle tudományos alapja nincs annak, hogy a román nyelv egyes szavait (barză, varză, viezure, brânză, baltă, brad, codru, copil, pârâu, vatră stb.), ahogy generációk sorának tanították, dák eredetűnek tartsuk. Ennek a fő oka az, hogy a dák nyelv ismeretlen, arról nem is beszélve, hogy a dák eredetűnek tartott szavak egy része, szinte azonos alakban megtalálható az albánban is.

Alexe szerint puszta spekuláció annak a feltételezése, hogy a dákok egy közös nyelvet beszélő nép lett volna, sokkal nagyobb a valószínűsége egy többnyelvű, esetleg eltérő eredetű törzsszövetségnek. A régmúltban a normalitást, a megszokottat a nyelvi sokszínűség jelentette, hangsúlyozza, főleg egy olyan, nehezen átjárható hegyláncok szabdalta vidéken, amilyen a jelenlegi Románia területe volt mintegy két évezreddel korábban.

A hivatalosnak tekinthető román történetírás kontinuitás elmélete értelmében a román nyelv és a román nép a mai Románia területén alakult ki Kr. u. 106 és 271 között, amikor a jelenkori Erdély, a Bánság és Olténia Dacia néven a Római Birodalom provinciája volt. A román történészek szinte egyöntetű véleménye szerint ez idő alatt a dákok keveredtek a betelepülő, különféle nemzetiségű római polgárokkal, s ebből a keveredésből született meg a román nép és a román nyelv.

Dan Alexe | Fotó: Facebook/Dan Alexe

Dan Alexe elmélete szerint, amikor 271-ben, a fokozódó barbár támadások miatt a rómaiak feladták Daciát, a tartomány részlegesen elrómaiasodott népe, követve a visszavonuló légiókat, a Duna déli oldalára költözött, ahol egy már teljesen latinizálódott nyelvet beszélő lakosságot talált, a mai románok őseit. Később a betelepülő szlávok ezt a két populációt a félsziget déli vidékei felé szorították, ahonnan az albánok később az Adriai-tenger vidékére költöztek, a románok pedig, valamikor 900 és 1000 között észak felé vonultak, s a mai Erdélyben és Máramarosban telepedtek meg, ahonnan később kirajzottak Moldvába és Havasalföldre. Alexe nem foglalkozik azzal, hogy a románok vagy a magyarok jelentek-e meg hamarabb Erdélyben.

A nyelvész szerint a kontinuitás elmélete nem ad magyarázatot arra, miért lett a román ortodox liturgia nyelve a dél-balkáni macedón nyelvjáráson alapuló ószláv, ugyanis ez arra utal, hogy a románok ősei szláv környezetben vették fel a kereszténységet. „A román nyelvet beszélők, az ószláv liturgiájukkal és cirill ábécéjükkel nem élhettek Erdélyben a balkáni szlávok megkeresztelkedését megelőzően, amire 800 után került sor. A Moldvát megalapító máramarosi románok nyelvének szókészletét nem itathatták volna át annyira a balkáni szlavizmusok, hanem inkább az északi rutén, az ukrán nyelv rokona hatott volna rá. Azonban a román nyelv szókészletének masszív szláv rétege nem mutat semmiféle érdemleges északi hatást, semmilyen kapcsolatot a ruténnal, az ukránnal vagy az orosszal. A román egyház a bizánci kultúrájú Bulgáriában szlavizálódott, nem pedig azon kívül” – állapítja meg.

Az árulkodó határozott névelő

Annak, hogy a románok és albánok ősei huzamosabb időn át együtt éltek a dél-balkáni szlávokkal, a határozott névelő az egyik ékes bizonyítéka, állítja Alexe. A szláv nyelvek közül csak a bolgárban és a macedónban van határozott névelő, ráadásul – akárcsak a románban és az albánban – az a szó végéhez illeszkedik.  

Moldva és Havasalföld területét évszázadokon át a gótok, majd pedig a kunok és a besenyők uralták, azonban ezen népek nyelvei semmiféle hatást nem gyakoroltak a románra. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a protorománok nem éltek együtt ezekkel a vándornépekkel, vagyis csak valamikor a tatárjárást követően jelentek meg a Kárpátok láncai és a Duna, illetve a Prut közötti régióban.

Új honfoglalás? Román zászló került az úzvölgyi katonatemető bejáratára is | Archív felvétel. Fotó: Beliczay László

Ami a román és az albán nyelv kapcsolatát illeti, „a nyelvkészleti egybeesések (…) a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területét lefedik, a rokoni kapcsolatokat, a használati tárgyakat, az állatokat, a növényeket és a természeti jelenségeket” (korb-holló, faqe-arc, rrotë-kerék, shkallë-létra, paqe-béke, kalë-ló, turmë-nyáj, peshk-hal stb.).

„…A román nyelv latin szókészletének jelentős része közös az albánnal. (…) Az albán azáltal különül el a romántól, hogy csak részben latinosodott. Az albánnak ez a befejezetlen latinizálódása megállt a szókészlet szintjén, míg a románban a nyelvi fúzió sokkal tovább ment” – olvasható a könyvben.

Alexe elméletét látszik erősíteni az is, hogy a dákok egyik domináns törzsét burnak hívták, míg az albánban a burrë embert, férfit jelent. Az, hogy egy törzs tagjai önmagukat az ember szóval nevezik meg, a kulturális antropológia számára jól ismert jelenség. A kötet szerzője szerint a Kárpátok elnevezés is albán eredetű, valószínűleg a sziklát, meredek hegyet jelentő karpë szóból ered, melynek a többes száma határozott névelővel karpat.

Nem Dan Alexe az első, aki tudományos alapon tagadja a kontinuitás elméletet. Eduard Robert Rösler XIX. századi osztrák történész volt az első, aki azt állította, hogy a román nép a Dunától délre alakult ki, ő azonban nem nyelvészeti érvekre alapozta teóriáját. Voltak korábban is román nyelvészek (Ovid Densusianu, Tache Papahagi, I. I. Rusu) akik rámutattak a román és az albán rokoni mivoltára, azonban abból egyikük sem vont le olyan messzemenő következtetéseket, mint Alexe.

Dan Alexe 1961-ben született. A 80-as években a Iași-i csoport nevű ellenzéki irodalmi szerveződés tagja volt. 1988-ban emigrált, Belgiumban telepedett le, szabadúszóként többek között a BBC-nek és a Szabad Európának dolgozott. Howling for God (Istenért kiáltva)  című, a balkáni üvöltő dervisekről szóló dokumentumfilmjét egy holland és egy francia fesztiválon is díjazták, s Cannes-ban is bemutatták. Cabal in Kabul (Kabala Kabulban) című, az utolsó afganisztáni zsidókat bemutató filmje francia, orosz, svájci és romániai fesztiválokon lett díjazott alkotás. Publikált drámát, regényt és rövid prózát. Első nyelvészeti és kultúrtörténeti témájú írásai a Dacopatia și alte rătăciri românești (Dákománia és más román tévelygések) című kötetben jelentek meg 2015-ben. 

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

 

Kapcsolódók

Kimaradt?