Istentisztelet keretén belül adott hálát a szilágybagosi református gyülekezet vasárnap délután a kívül-belül megújult templomért. Bogdán Szabolcs János püspök igehirdetésében kiemelte, várva várt nap ez a közösségnek, a gyülekezet nagy családjának, hiszen a több éves imádságnak, fáradozásnak, munkálkodásnak beérett a gyümölcse.

Isten megszólítja az embert, aktivitásra hívja, feladatot ad, és megsegíti a nehéz időkben. Így történt ezúttal is, ezért hálaadással kell visszatekinteni a múltba és reménységgel a jövőbe, mert a gyülekezet lelki templomának az építése további feladatokat jelent mindenki számára – hangzott el vasárnap délután.

Nagy Tibor helyi lelkész az igehirdetést követően ismertette a templom felújításának történetét és elmesélte, hogyan élte ezt meg a helyi közösség. „Történelmi esemény minden gyülekezet életében, amikor egy templom felépül vagy megújul, mert ez nem minden évtizedben, sokszor csak egy évszázadban egyszer, kétévszázadonként valósul meg, ezért hálásak vagyunk, hogy ennek részesei lehettünk” – fogalmazott a lelkész.

Mint ismertette, 2015-ben a presbiterekkel közösen úgy döntöttek, hogy elkezdik a templom felújítását, mert a legutóbbi felújítástól több mint száz év telt el. 2016-ban a tetőszerkezet felújításával indítottak, amit a torony korszerűsítése követett, mert ennek lemezei cserére szorultak: „annyira lyukas volt, mint a szita, és amikor a mesterek leszedték bádogrészt, kiderült, hogy a szerkezetet megette az idő, és teljes cserére van szükség. Külön élmény volt, amikor az kibontottuk az időkapszulát, amit az idő vasfoga megrágott, és előkerültek az iratok, melyek négy különböző időben voltak elhelyezve: az első az 1800-as évek végén, az utolsó 1934-ben” – mesélte a lelkész.

2020-ban szintén a helyi gyülekezet saját erejéből, adományából belső munkálatokat végeztek: lebontották a salétromos, menthetetlen szószéket, felújították a karzatokat és megőrizvén a szilágysági motívumokat, Szilágysámsonban készült szőttesekkel díszítették a padokat, a bútorzatot, továbbá megjavították a csaknem 180 éves orgonát. Végezetül külső felújítást is végeztek: megújult a portikus és nyílászárókat cseréltek. „Hisszük, hogy ez a hely sokáig otthona lesz még gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, mert mindvégig arra törekedtünk, hogy minőségi munkát végezzünk minőségi anyagokból és minden szép és ízléses legyen. Megőriztük a népi motívumainkat, és bár az elmúlt nyolc évben voltak nehéz pillanatok, elmondhatom, hogy sokkal több volt az öröm. Néha elfáradtunk, de nem fáradtunk bele a munkába, ugyanakkor sokat tanultunk türelemről, alázatról, egymásrafigyelésről” – hangsúlyozta Nagy Tibor lelkész.

Bernáth István polgármester elmondta, a felújított templom nagy öröm a község számára, mert az Isten háza olyan érték, amelynek pénzbeli értékét meg lehet állapítani, de számukra értéke felbecsülhetetlen. „Templomunk egyben jelképünk is, jelképe annak, hogy Isten népei vagyunk, jelképe keresztségünknek, és jelképe a református magyar mivoltunknak. Jelkép és egyben örökség is, amit őseink hagytak ránk, de a templom önmagában nem tart meg, lelkiekben is meg kell erősödnünk, és ki kell tartanunk Krisztus követésében magyar identitásunkat megőrizve, hogy méltóak legyünk e helyhez” – mondta üdvözlő beszédében a polgármester, majd köszönetet mondott a munkáért, hogy folytathatják azt az utat, amelyet elődeik elkezdtek, amikor a templomot megépítették. „Mert keresztyénnek lenni ebben a világban sosem jelentett, és most sem jelent könnyű feladatot. Össze kell fognunk, amiképpen a téglák egymást tartják, és épületté formálódnak, úgy mi is a jövőben megbonthatatlanul össze kell tartsunk, hogy Istennek szolgálva megmaradhassunk szülőföldünkön magyarnak, hogy majd utódaink is sokszor állhassanak ebben a templomban és hálát adhassanak a megtartó kegyelemért” – hangsúlyozta a polgármester.

Seres Dénes parlamenti képviselő kiemelte, hogy a szilágybagosi ügyes és lelkes vezetőknek köszönhetően sokat fejlődött a népes magyar település. Mint mondta, több mint 100 éve a helybéliek a maiakhoz hasonlóan gondolkodtak, mert felújították a templomot, célul tűzve, hogy a jövő nemzedéknek egy megújult templomot adjanak át. „Így gondolkodunk mi is. Ezt a hatalmas munkát nem lehetett csak tiszta lélekkel és erős hittel megvalósítani, márpedig a bagosi közösség ilyen. Az összefogás erejével, erős hittel képesek nagy eredményeket elérni, és mindannyian azt az üzenetet továbbítjuk, hogy nincs erősebb, mint a hit és a nemzeti hovatartozás” – mondta Seres Dénes.

Nagy Tibor lelkész a Maszolnak elmondta, 2015-ben azzal a céllal érkeztek a szilágybagosi gyülekezetbe, mely élni vágyott, hogy a közösséggel karöltve folytassák a megkezdett munkát, és az volt a vágyuk, hogy megértsék Isten akaratát. „Az egyik legfontosabb dolog, amit megértettünk, hogy Isten kegyelméből lehetünk azok, akik vagyunk, és hogy az életünk is Isten segítségével működik. Ideérkezésünkkor az első igehirdetésem a napi ige szerint az áldásról szólt, hogy Jákob, az öreg pátriárka megáldja fiát, Józsefet, illetve az unokáit. Erre törekszünk azóta is, hogy úgy éljünk, hogy megtapasztaljuk Isten áldását. Ha Isten igéje vezet bennünket, akkor ráfigyelünk, és ha ráfigyelünk, akkor egymásra, a közösségre is tudunk figyelni. Az a célunk, hogy megértsük Isten akaratát, és az ő tervének eleget tegyünk, mert ezen van áldás” – fogalmazott a lelkész.

Időkapszula és emléktábla

Az időkapszulában talált első üzenet 1889-ben íródott, a második a Trianoni békediktátum után 1921-ben. Ez utóbbiban az emberek a Trianoni fájdalmukat írták le, hogy mit éltek meg, illetve éltek át, majd vázolták a második világháborúnak az eseményeit: hogyan vitték el a fiatalokat a háborúba, hogyan jöttek be az oroszok, hogyan verték meg a helyi lelkészt, vagy hogyan lőtték szét a templom tornyát. 1934-ben új gömb került a templomtoronyra, amit 1944. október 14-én orosz találat ért. 1947-ben helyreállították a rézgömböt, melybe elhelyezték az utolsó iratot. Jelenleg ez gömb díszíti a templom tornyát. Legutóbb 1941-ben bontották ki a kapszulát, így senki nem tudta, hogy az mit rejt. „Nagyon megható volt újraolvasni az akkori embereknek az érzéseit, gondolatvilágát, fájdalmát, reménységét, és elmondhatom, mindannyiunknak könnybe lábadt a szeme. Abban az időben Tőtős György tiszteletes volt a lelkész, és mint kitűnik, az akkori emberek a nagy próbatételt mindig Isten figyelmeztetésének vélték. Számukra Trianon vagy az ország elvesztése, Istennek a figyelmeztetése, hogy bűnbánatot kell tartani, Hozzá kell fordulni” – mondta a Maszolnak a lelkész.

„Mi is üzentünk a jövő kor számára, azt próbáltuk megfogalmazni, hogy Istenre tekintve, az ő útján járva jövőt álmodhatunk, és csak az Istenben van megmaradása az egyháznak, a gyülekezetnek, a magyar népnek” – zárta a lelkész.

A kórus szolgálata, a szavalat és a lelkipásztor kollégák igei köszöntője után leleplezték a templom falára elhelyezett emléktáblát, mellyel azt közvetítik a jövő nemzedéknek, hogy a 21. század elején a gyülekezetnek fontos volt ez a hajlék, amely lelki otthon volt. Ugyanezt kívánják a jövő generációinak is, hogy az emléktábla, Nehémiás igéje: „És megerősíték kezeiket a jóra” bátorítsa őket.