Vasárnap délelőtt Szilágynagyfalu magyar közössége a református istentiszteleten emlékezett meg a nemzeti ünnepről, március 15-éről. Erre az alkalomra a helyi gyülekezet egyik nagy álma is teljesült: a Bánffy család támogatásával és a gyülekezet adományából felépült több mint 500 éves templomot új ólomablakok díszítik, továbbá a vitézrend, illetve a huszárrend hagyományőrző csoportja szent koronával ajándékozta meg Szilágynagyfalu magyar közösségét.

Szőnyi Levente helyi lelkész elmondta, 2019 decemberében fogalmazódott meg a presbitérium évzáró gyűlésén, hogy jó lenne Róth Miksa királyi üvegfestő és művész által 100 éve készített ablakokat felújítani, visszaadni szépségüket, értékéküket, patinájukat, mert az idők folyamán tönkrementek, és csak a csúcs részen maradtak meg a színes üvegek. Megvoltak a rajzok, tudták, hogy a korabeli ablakokban rombusz alakú ólomüvegek voltak, és e szerint tervezték meg a felújítást, restaurálást.

A lelkész 2020 tavaszán felkereste Egri István kolozsvári üvegművészt, ólomüvegfestőt, aki többek között a kolozsvári Szent Mihály templom ólomüvegablakait is restaurálta, és elvállalta a kivitelezést. Ezt követően Seres Dénes parlamenti képviselő támogatásával, aki felkarolta a kezdeményezést, és sok esetben közbejárt az ügyükben, sikeresen pályáztak. A nemes cél megvalósításához hozzájárult Németi Gergely helyi vállalkozó és a református gyülekezet is, így a nemzeti ünnepre elkészültek a szimbólumokkal és bibliai igékkel ékesített templomablakok.

Az első szimbólum egy nyitott Biblia, amelyen az Alfa és az Omega betűjel szerepel, alatta ,,Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál” bibliai idézet szerepel. Mellette egy kehely szőlőfürttel, búzakalásszal, alatta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van”. A középső kisablakon két címer látható, a nemzeti címer és Nagyfalu régi címere, kürtölő angyallal. A harmadik nagyablakon két protestáns református szimbólum található, az egyik részén egy bárány zászlóval, ,,Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”, a másik kisablakban egy pelikán, amely a saját vérével táplálja fiókáit, az önfeláldozást jelképezve, az odaadást, alatta a következő idézettel: ,,Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van”.

Seres Dénes képviselő ünnepi beszédében kiemelte, március 15-e a szabadság ünnepe, a ’48–49-es forradalom kezdete. A magyarok szabadságszerető emberek, ezért harcolt oly sokszor a magyar nemzet, és ezen a napon adózunk azoknak, akik meghozták az áldozatot, hogy mi most itt Nagyfaluban, Erdélyben ünnepelhessünk.

,,A lángot ők meggyújtották, a mi feladatunk, hogy ne hagyjuk azt lankadni” – mondta a képviselő, hozzátéve, mint sokszor, most is összefogásról mutattak példát, hiszen ez a vasárnap olyan, mint egy csokor színes virág, de a legszínesebb a nagyfalui közösség, amely a templomban van, és büszkén viseli a kokárdát, a nemzeti összetartozás szimbólumát, amit a ’48-as ifjak is viseltek. Azt kívánta, hogy a nagyfalusiak tovább éltessék a lángot, tovább vigyék a kokárdát, mert az a feladatunk, hogy az örökségünket megtartsuk, őrizzük és gyarapítsuk a jövő nemzedék számára.

Szőnyi Anna szavalata után vitéz Gellért Gyula nyugdíjas esperes, Sipos Béla székkapitány, és a Szentjobbról érkező Kiss István huszárkapitány, valamint Szallós László huszár átadta a helyi magyar közösségnek a koronát. Vitéz Gellért Gyula elmondta, Isten kegyelméből kapta a magyar nemzet a Szent Koronát. A korona a nemzet egységét jelentette, a haza és az ország egységét. ,,Minket a kereszt, a kereszténység, a Szent Korona és a Toldi tart össze, feladatunk megőrizni az egységet, a közösséget”. Ezeket kell megtartani, hogy az egység száz év múlva, ezer év múlva is megmaradjon – hangsúlyozta.

Az istentisztelet után az elöljárók megkoszorúzták a hősök emlékművét, Fórizs László alpolgármester kiemelte, fontos nap ez a helyi magyarság számára, mert végre egy zászló alatt, a közös érdeket nézve, összefogva emlékeznek meg a ’48-as hősökről.