A madéfalvi veszedelem néven ismert vérengzésre emlékeztek csütörtökön az esemény 257. évfordulóján. A rendezvény szónokai az egység és összefogás fontossága mellett az újrakezdés lehetőségét és az ennek érdekében elvégzett munka szükségességét emelték ki. A megemlékezésen részt vevő Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár emlékeztetett arra, hogy 2021 több szempontból az újrakezdés éve lehet.

Hagyományosan szentmisével kezdődött az 1764-ben elkövetett tömegggyilkosság 257. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepség. Az emlékmű szomszédságában található Szent Anna tiszteletére felszentelt kápolnában tartott szertartás szónoka a madéfalvi születésű Tamás József, a Gyulafehérvári főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke volt.

„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket…„- idézte Garay János versét a 2019-ben nyugdíjba vonult lelkész prédikációja bevezetéseként. A volt egyházi vezető kiemelte: Madéfalva kis település, ám az egykori események színhelyeként örökre beírta magát a magyar történelembe.  „Ha Aradot a vértanúk városának hívják, Madéfalvát méltán a vértanúk falujának nevezhetjük, hiszen nagyon sokan estek itt áldozatul az erőszaknak és még többen, idegen földre menekülve földönfutóvá váltak” – fogalmazott Tamás József.

A szentbeszédben elhangzott: a fájdalmas események felidézése nem könnyű, azonban a múlt ismerete nélkül nem lehet a jövőben és a jelenben sem élni. „Minden ilyen emlékezés, amilyet ma is tartunk, arra hív bennünket, hogy ne az erőszak, a bosszú legyen életünknek ideája, hanem a szelídség, a szeretet, mert ez teszi széppé és igazán emberivé a mi földi életünket” – emelte ki Tamás József. A szentmise utolsó momentumaként a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd közösen vonultak át a megemlékezés helyszínéhez, az események nyomán 1899-ben felállított emlékműhöz.

Kiváltságaikat akarták megőrizni a székelyek

Szentes Csaba, Madéfalva község polgármestere beszédében emlékeztetett: az egykor tanácskozásra összegyűlt székelyek nem összeesküvést kívántak szőni, csupán évszázados katonáskodási hagyományaikat, kiváltságaikat akarták megőrizni. A párbeszéd helyett azonban vérfüdővé vált az egykori Madéfalva. Az elöljáró kiemelte: a községben negyed évezred eltelte után megbocsájtottak, de minden székely ember emlékezetében él a dátum és a Siculicidium kifejezés. „Ma sem lehetünk gyávák, ma sem gyengélkedhetünk, bátraknak kell lennünk. Nekünk, maroknyi székelynek ma sem a fegyver kell legyen az eszközünk, hanem az összefogás” – mondta Szentes Csaba.

Potápi Árpád János, Magyarország Miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős államtitkára az egész magyarság szakrális helyének nevezte a madéfalvi emlékművet. A politikus felidézte az egykori vérengzés pillanatait és az általa kiváltott menekülthullámot. „A menekültek javarészt a moldvai csángóság sorait gyarapították, kisebb részük pedig 1776-tól Bukovinába telepedett át létrehozva egy új népcsoportot, a bukovinai székelységet” – mondta a bukovinai székely felmenőkkel rendelkező államtitkár.

„Ha székely szabadságról beszélünk, akkor az egész magyarság szabadságáról beszélünk az egész Kárpát-medencében. Ha nem támogatjuk egymást, akkor gyengék vagyunk, együtt viszont erősek” – jelentette ki. Hozzátette: a magyarság jövője még mindig azon a két feltételen áll, vagy bukik, akar-e megmaradni, tud-e összefogni. Potápi Árpád János elmondta: a Magyar Állandó Értekezlet 2020 novemberi ülésén arról döntött, hogy 2021 a nemzeti újrakezdés éve legyen.

„Kezdjük itt újra az évet, amely talán majd a járványhelyzet végét is jelenti, amely kiszabadulást, megújulás, újrakezdést jelenthet, azért hogy újra szabadon lehessünk együtt. A 21-es szám azt is jelenti, hogy legyen minden magyar számára a vesztes XX. század után a XXI. század közösen megnyert évszázadunk” – zárta beszédét az államtitkár.

Az olyan évek kihívásaival szembeni helytálláshoz, mint a mögöttünk álló 2020-as esztendő volt, szükség van a szülőktől, ősöktől örökölt hazaszeretetre, erőre és hitre is – jelentette ki a megemlékezésen elhangzott beszédében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Megpróbáltatásaink és ellendrukkereink mindig voltak és valószínű, lesznek is, de azt gondolom, példaértékű az a munka, a hit, bizalom és a kitartás, ahogy a székely nép a mindennapjait élte és éli. Múltunk emlékhelyei mindig figyelmeztetni fognak arra, hogy miért is kell harcolnunk” – emelte ki az elöljáró.

Az 1764. január 7-i madéfalvi vérengzés során a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le. A támadás előzménye, hogy Mária Terézia osztrák császárnő, magyar királynő 1760-ban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy az új szabályok szerint idegenben is kell majd szolgálniuk német nyelvű vezénylet alatt, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Sokan közülük elbujdostak az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Teréziának. A császári csapatok 1764. január 7-én hajnalban váratlanul, tüzérséggel támadtak Madéfalvára. A több száz halálos áldozattal járó támadás megtörte a székely ellenállást és nagy mértékű menekülthullámot indított el elsősorban Moldva irányába. Az elmenekült székelyek többségében csatlakoztak a már ott élő moldvai csángómagyar lakossághoz, majd jelentős részük az osztrák fennhatóság alá került Bukovinába telepedett le és élt az 1940-ben történt Bácskába telepítésig, ahonnan a világháború végén Magyarországra menekültek. A bukovinai székelyek utódai ma is büszkék származásukra és erős közösségeket alkotnak.

A beszédeket követően a megemlékezők koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Koszorúzott Potápi Árpád János és Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, helyi és megyei elöljárók, a moldvai Pusztina képviselője, valamint civil szervezetek is. Az ünnepség Tamás József áldásával és a magyar himnusz eléneklésével zárult.