Kettős ünnepre gyűltek össze a szilágysági Szilágysámson községhez tartozó Mocsolyán. Idén 230 éves a templom, ennek alkalmából a templomkertben elhelyezték a helyi ravatalozó alapkövét.

A hálaadás jegyében gyűltünk össze, kezdte igehirdetésében Bogdán Szabolcs János püspök, hálát adni a 230 éves templomért, a hajlékért, amely mindannyiunk számára kedves, és elhelyezni a kápolna alapkövét, mely szintén egy istentiszteleti hely lesz, ahol a vigasztalás igéi hangzanak el. Beszédében megfogalmazta, az egyházi épületek önmagukban senkinek nem fognak üdvösséget adni, viszont a bennük hirdetett ige sokak életét fordította és fordítja az Isten felé, mert szeretete mindent és mindenkit körülölel. A templom létrejötte nemcsak a templomépítők számára jelentett feladatot és felelősséget, hanem az utánuk következő nemzedékek számára, és a jelen számára is, hiszen Isten aktivitásra hív. Hálát kell adni az őseink hitéért, helytállásáért, áldozatvállalásáért és odaadásáért – mondta.

Lukács Levente helyi református lelkész is hangsúlyozta, nagy öröm e nap, amikor emlékezünk, hálát adunk, és reménységgel tekintünk a jövőbe, majd ismertette a település és a templom múltját. Mint mondta, 1349-ből valók az első történelmi feljegyzések, az Árpád-kori település a kenderáztató szóból kapta a nevét, református temploma a hajdani 15. században épült. A 17. század elején már a reformátusok, protestánsok voltak többségben a gyülekezetben, és a templom falán elhelyezett emléktábla a múltat jelenti. „Tervezünk, lassúbb, de biztos lépésekkel, mert amit elődeink 230 éve építettek, azt fel szeretnénk újítani” – mondta, majd ezt a hajlékot szimbolikusan elnevezte a magvető házának, melynek üzenetértéke van a jövő számára.

Úgy kell nevelni a következő generációt, hogy megértsék, milyen fontos és lényeges az Isten igéjét nemcsak hirdetni, hanem megtartani, megélni a mindennapokban, azt gyakorlatba ültetni. A munka elkezdődött, és folytatódik a jövőre nézve. A múltat ideje lezárni és egy új fejezetet kezdeni, mert a múltból nem lehet élni, és mindannyiuk feladata, hogy a jelenben megtalálják a helyünket. A lelkész külön megköszönte a jelenlévő Szilágy Megye Tanács alelnökének, Szilágyi Róbertnek, hogy támogatja a helyi szociális gondozást, vállalva ennek „a nagyobb, oroszlán részét”. Az elmúlt 252 év alatt 18 lelkésze és 2 segédlelkésze volt a gyülekezetnek – zárta beszédét.

Az ünnepséget megelőző héten Bibliahetet tartottak a gyerekeknek, az ott tanult aranymondásokat és énekeket a fiatalok előadták, majd köszönő leveleket, emléklapokat adtak át mindazoknak a presbitereknek, akik őrizték a gyülekeztet. Az istentisztelet után a hívek a templomkertben elhelyezett ravatalozó alapköve köré gyűltek, ahol Kádár György Tamás esperes szolgált, mondván, az elődök maguknak és a helybélieknek építették ezt a templomot, és a költő szavaival élve, az iskola mellett ne hagyják a templomot, ne hagyják üresen padjait. A kő, függetlenül attól, hogy a templomkertben marad vagy sem, az Isten kegyelmére, segítségére, szeretetére, megtartó irgalmára emlékeztet, és arra, hogy néha csodát tett, míg népe el nem érte célját. „Ez a kő minket munkára késztet, munkára kényszerít és hiszem, hogy minél hamarabb elkezdjük a ravatalozó építését” – mondta beszédében Bántó Zoltán polgármester.