Öt kisebb falu tartozik Debren községhez, az egyik a közel 500 lakosú színtiszta magyar település, Vérvölgy. A falut zömében reformátusok lakják, de vannak szombatisták és baptisták is. A helybéliek örömére egyre több a kisgyerek, és vannak külföldről hazatelepült családok is. Tóth Sándor alpolgármester, helyi lakos, büszkén meséli, hogy nemrég egy háromgyerekes család adta el a németországi házát és települt vissza Vérvölgyre.

Szent Istvántól a jó szilvapálinkáig

Az alpolgármester szívesen mesél a tövisháti kis faluról, mely a Zilah-Szilágycseh főútvonaltól mindössze két kilométerre helyezkedik el. Mint mondja, Petri Mór monográfiája szerint Vérvölgy nevének eredetét a néphagyomány még Szent-István korában keresi. A szent király a pogány vallás elfojtására egy vezérét küldte a vidékére, aki Doba és Szentkirály között verte le a pogányokat: ,,ezeket ebbe a vértől patakzó völgybe szorította be, ahol most fekszik Vérvölgy”. Egykoron a Kincses-hegyen, amint a szőlőföldet ásták, óriási emberi lábszárcsontokat és csontrészeket, fegyvereket és kardokat találtak. A szájhagyomány szerint a pogányok temetkezési helye volt – meséli, és szavait Petri Mór monográfiája is alátámasztja. Mintegy érdekességként hozzáteszi, egykoron a helybélieket „sárga szilvásoknak” nevezték, valószínűleg a temérdek szilvájukról, mert mint mondja, szilvapálinkájukat a mai napig is sokan dicsérik.

Csendes, békés település

Aszfaltozott út vezet be a településre, ahol az utcákat is nemrég újították fel. Az elmúlt években bővítették a víz- és szennyvízhálózatot, modernizálták a kultúrotthont, mely számos eseménynek ad otthont. Új iskolát építettek, hogy a közel negyven óvodás és kisiskolás megfelelő körülmények között tanulhasson. Ennek érdekében a délutáni oktatást is bevezették, a gyermekek felügyeletéről, tanulásáról, a helyi lelkész felesége, Süle Erika gondoskodik, kinek jó kézügyességéről az általa készített csodálatos kézműves termékek, főleg ékszerek mesélnek.

A helybéliek egyik nagy álma a földgáz bevezetése. Hogy ez létrejöhessen az önkormányzat Szilágyszeg község önkormányzatával közösen pályázott, de sajnos még nem kaptak választ. A fiatalok, de nem csak, egy sportpályának örülnének a leginkább, valamint egy parknak a kultúrotthon szomszédságában. Az alpolgármester elmondta: a héten pályázatot nyújtanak be napelem-telepítésre, hogy biztosítsák a közintézmények áramellátását.

Dolgos, szorgalmas emberek a helybéliek, néhányan építkezési vállalkozásba kezdtek, majd Magyarországon vállaltak fel munkát, és ott dolgoznak. Mezőgazdasággal kevesen foglalkoznak, vannak, akik a közeli városokban, Zilahon, Szilágycsehben találtak munkát, vagy a helyi asztalosműhelyben. „Van néhány roma is, de azok is többnyire külföldön dolgoznak, itt építenek házat, tartják a lépést a magyarokkal” – mesélte Tóth Sándor.

Adventi ünnepség a templomban

A kultúrát és a hagyományokat az egyház és az RMDSZ is élteti: falunapokat szerveznek, adventi ünnepséget, mézeskalácssütést rendeznek. Így volt ez a hétvégén is. Advent vasárnapját megelőző szombat délután közel 150-en vettek részt az istentiszteleten. Süle Gyula Zsolt lelkész, aki már húsz éve szolgál a településen, elmondta: bár nem könnyű, el kell érni, hogy minden ember iránti szeretethez jussunk. Szétszórtságban élünk, nehezen találjuk az Istenhez visszavezető utat, de van visszaút - fogalmazott. „Törekedjünk arra, hogy ne a nyakunkon legyen az ünnep, hanem a szívünkben. Azt kell elérnünk, hogy az ünnep valóban ünnep legyen. A várakozás időszakában ne tétlenül várakozzunk, és legyen a szívünkben ünnep” – hangsúlyozta.

Az istentisztelet után Süle Erika immár 12. alkalommal készítette fel az adventi ünnepségre a helyi gyermekeket, akik előadással, énekkel léptek fel. Mint mondta, kezdetben szabadtéren tartották a rendezvényt, de a változó időjárás miatt úgy döntöttek, hogy beköltöznek a templomba. Az elmúlt héten mézeskalácsokat sütöttek, ezeket a gyermekek nagysikerű fellépése után, tombola keretén belül kiosztották a nyerteseknek.

A helyi lelkész a Maszolnak elmondta: a lelki elsivatagosodás korát éljük, ezért csodálatos oázis megtapasztalni, hogy vannak közösségre vágyó és ezért tenni is hajlandó emberek. Összetartó, tevékeny Nőszövetségünk van, akik a presbiterekkel vállvetve szolgálnak, nemcsak az Egyházban, hanem a faluközösség javára is. Igyekszünk mindent megtenni, hogy ne legyünk részei az elmagányosodásnak, hanem megmaradjunk együtt szolgáló, munkálkodó közösségnek. Hálásak vagyunk Istennek, hogy olyan emberek vesznek körül, akik akarnak velünk együtt tenni – fogalmazott.