2013-ban alakult újjá a nagy múlttal rendelkező kárászteleki fúvószenekar. Tíz éve az idősebb tagok, a fiatalokkal és gyerekekkel kiegészülve, ápolják a helyi kultúrát. A Karaszfanband zenekar minden egyházi és közösségi ünnepen, megemlékezésen, rendezvényen aktív résztevő.

Deé Róbert karnagy, zenetanár rendszeres képzést nyújt a tagoknak. Általa már tizennyolc kárásztelki diák szerzett diplomát Nagyváradon, a Francisc Hubic Művészeti Iskolában. Kárászteleknek nagyon régi fúvós hagyománya van, a 20. század elején már volt fúvós zenekar. A faluban egy több mint 153 éves kürt van, amit kárásztelki fújt, és ami egy már elhunyt ember nagyapjáé volt.

Az egykori kárásztelki rézfúvós zenekar

A helyi polgármester, Faluvégi Ferenc a Maszolnak elmondta, nem emlékszik, hogy gyerekkorában, a 60-as, 70-es években működött volna fúvószenekar, viszont hallotta, hogy egykoron a helyi férfiak tagjai voltak a rézfúvós zenekarnak. „Akkor hallottam a zenekarról, amikor a 80-as években újraalakult, a helyi plébános, Lőrincz Ottó támogatásával. Történeteket tudunk, meg hallottunk arról, hogy a kárásztelki rézfúvósok renitenskedtek, és Gáspár Attila zenetanár is mesélte, hogy a 60-as évek tájékán bezárták a hangszereket, „börtönben voltak”, de van, aki úgy meséli, hogy a kárásztelkieket meghívták egy kommunista fellépésre, és amikor ők elkezdték énekelni a nem odaillő darabokat, és a vezetőség rájött, hogy mit énekelnek, a rendőrséget rájuk szabadították. Akkor aztán mindenki futott a szélrózsa minden irányába, és ezért az incidensért betiltották működésüket” – mesélte a polgármester.

Több mint 100 éves hagyománya van a fúvószenekarnak, mesélte a helyi születésű Szabó Ödön parlamenti képviselő, aki egykoron szintén tagja volt a zenekarnak. A kárásztelki egyházi levéltárban megvannak az alapításról szóló dokumentumok, viszont „harmonikaszerűen”, hol működött, hol nem. A szájhagyomány szerint, a kommunizmusban azért szűnt meg, mert a kárásztelkieket, mint más települések képviselőit, bevitték Szilágysomlyóra, május 1-jei felvonulásra. ,,Az akkori vezető kiosztotta a kottákat, de az egyikre nem írta rá, hogy mi az. Szilágysomlyón, ahol most van a nagy park, ott volt a nagyszínpad, és előtte haladtak el a bíróság irányába. Mindenki népviseletbe volt öltözve, és amit a kárásztelki fúvószenekar fújt, azt az asszonykórus énekelte. Egy adott pontban a vezetőjük intette, hogy a nem megjelölt kotta következik, és ,,Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted, nem veszik el, ha eddig el nem veszett…” nótával vonultak a kárásztelkiek a kommunista vezetők előtt. Az asszonyok énekelték, mert az hitték, hogy meg volt beszélve. Viszont ahogy már a sarokra értek, a rendőrségnél, már várták őket. Tudták ők is, hogy ebből baj lesz, megszakadt a sor is, mert elfutottak. Így akkor megszűnt az a zenekar, megszakadt a hagyomány” – idézte vissza a hallottakat Szabó Ödön.

A következő zenekar alapítása az új plébánossal, Lőrincz Ottóval kezdődött, aki nagyon fiatalos, friss lendülettel érkezett a faluba, és családlátogatásokat végzett.

„Berci sógoroméknál (Szabó Bertalan) volt egy nagy családi disznóvágás, ami mindig, előbb-utóbb, csak idő kérdése, nótázásba csap át. Berci sógorom egyik pillanatban bement a szobába, elővette a trombitát, és elkezdte a nótákat trombitával kísérni, majd elmesélte, hogy gyermekkorában a faluban volt zenekar. Azt mondta Lőrinc atya, hogy újra kellene alapítani. Azt válaszolta erre Berci sógorom, hogy azt nem lehet a május 1-jei eset miatt. Azt mondja erre a plébános úr, ha én kijárom, hogy kapunk engedélyt, maga megalapítja? Azt válaszolta, hogy igen. Majd kérdezte, ki tud még zenélni a faluban? Hát a sógor is tud, neki is van trombitája, mutatott édesapámra” – mesélte Szabó Ödön.

Annak az évnek a karácsonya előtt, 1981-1982 környékén, Szabó Bertalan és id. Szabó Ödön, titokban próbáltak otthon, majd a karácsonyi misére később mentek, hogy ne lássák a hívek, hogy viszik a hangszert, és felmentek a karba. A bevezető ének után a következő éneket ők trombitálták, és akkor az egész templomban síri csend lett, szinte nem tudtak énekelni, zokogott a templom. A hirdetéseknél a plébános elmondta, hogy újraalakul a zenekar, ami megvalósult. Nagyon sokan voltak, búcsúkra jártak, Énekeljük meg Romániát versenyre, de ahogy a következő 2-3 generáció kinőtt, kihalt. Ennek a magnak egy része Nagyváradra került: Szabó Csaba (Uccu Csabi), Szabó Tibor (Koló Tibi), Szabó István (Bótos Pisti) és Szabó Ödön. Mivel nem volt váradi fúvós zenekar, amelyik kísérje az énekeket, Deé Róbert oktató segítségével létrehozták a zenekart. Tíz éve megtudták, hogy eladó egy baptista fúvó zenekarnak a teljes hangszer állománya, így Szabó Ödön megvette a trombitákat, egy része Tarjánban maradt, másik része a kárászteleki plébániára került. Faluvégi Ferenc polgármester az első pillanattól nagyon pozitívan állt a kezdeményezéshez. A Kárásztelki Önkormányzat fizette az oktatót, valamint a gyerekek iskoláztatását, mert néhányan beiratkoztak a nagyváradi művészeti iskolába, ahol Deé Róbert tanít, így a hangszeradománnyal újraindult a zenekar.

A kárásztelki Karaszfanband fúvószenekar

A Szilágyság egyik éke a Karaszfanband zenekar, mert bár sok zenekar van a megyében, főleg vallásos, de olyan, amelyik széles repertoárt tud, könnyűzenétől, komolyzenétől vallásos zenéig szinte mindent, nincs. A csapatban kicsi gyerekek is zenélnek, és generációk nőttek úgy fel, hogy hangszer volt a kezükben. Volt, aki csúcsteljesítményt is elért, a kántor lánya a debreceni zeneakadémián tanult.

A 10 éve újjáalakult rézfúvós zenekar megünneplése egy közös koncert keretén belül valósult meg a hétvégén, a KARASZFANBAND és a TARFAN Egyesület aktív tagjainak résztvételével. Meghívott vendégük volt a Makói Magánzeneiskola Fúvószenekara, melynek egy kárászteleki diák is tagja. Céljuk a népi kultúra megújulása a községben élő fiatalok bevonása által, annak művelése, rendezvények szervezése és eseményeken való részvétel. A program elsődleges célja az emlékezés és megemlékezés volt. Vannak olyan tagok, akik már csak az emlékeikben élnek tovább. A helyi fiatalok az egyesület kitartó munkája által kaptak lehetőséget a fúvószene megismerésére, megszeretésére, továbbtanulására és eredmények elérésére. Rendszeresen pályáznak a Communitas alapítványnál, akik mindig támogatják az egyesületet, a fúvószenekar működését.

A kárásztelki Szüreti fesztiválon a 10 éves fúvószenekar megalakulásakor egy régi láng apró szikráját gyújtotta lángra. Akkor még Szabó Bertalan és Kovács Gyárfás egykori zenekartagok próbálták átadni tudásukat néhány aktívan érdeklődő gyereknek. Megalakulásuk után farsangi bálban léptek fel először a közönség nagy örömére. Azóta több külföldi és hazai fellépésük volt.

Jelenleg a csapatban kéttucatnyian vannak, a nagyváradi oktató Deé Róbert kéthetente tart próbát, de ha fellépésre készülnek, akkor hetente, sőt a hétvégét is Kárásztelken tölti, péntektől vasárnap estig. A zenekari élmény három dologra nagyon fontos, egyrészt precizitást ad, ami nagyon lényeges egy gyerek számára. „Én szinte kötelezővé tenném, mert rendszert ad, és odafigyelésre, fegyelemre ösztönöz, hogy mikor lépjen be, mikor emelje a hangját. Tehát egy nagyon komoly fegyelmet követel. Továbbá a gyerekek élményt kapnak, hiszen sok helyen fellépnek. Többek között falu napokon, rendezvényeken, a Szilágysági Magyar Napokon. Ez egy nagyon erős motivációs tényező, és a fiatalok olyat tanulnak, tudnak, amit ebben a generációban nagyon kevesen” – mondta Szabó Ödön.