Varsolc lakossága ismét ünneplőbe öltözött a hétvégén, hogy megélje hagyományait, együtt ünnepeljen a településről elköltözött, de a szívükben még mindig varsolci testvérekkel. A kétnapos ünnepséget a jó hangulat és az önfeledt öröm jellemezte, melyről a helyi és a vendégfellépők, néptáncosok gondoskodtak.

A vasárnapi istentiszteletet és a zoványi Thökölyi Vajk előadását követően, az egymás melletti két templomkert – az ortodox és református – határában lévő első és második világháborúban elesett varsolci hősök emlékére állított emlékműnél közös megemlékezésre került sor. Bréda Lajos RMDSZ-es polgármester ünnepi beszédében kiemelte, a falunap mindig összehozza a varsolciakat, éljenek bármilyen távol a településtől. Ilyenkor azok is ünnepelnek, akik bár itt születtek a faluban, más településen élnek és dolgoznak. „Nekünk ők is varsolciak maradnak, és biztos vagyok benne, hogy mindig nagy szeretettel jönnek Varsolcra, megnézni, milyen munkálatokat végeztünk, hogyan fejlődik a falu, meglátogatják egykori iskolájukat és a templomot, valamint mindazt, ami szép és jó volt, és megmaradt a mai napig”.

A polgármester elmondta, számos munkálatot végeztek az elmúlt időszakban, ugyanakkor tovább dolgoznak, és újabb projekteket indítanak el, hogy jövőre még szebb és még több fejlődést tapasztaljanak az ide ellátogatók. „Ahányszor alkalom van, megállunk az emléktábla előtt, ami 2000-ben, a két egyház közös elhatározásával épült, és amely az első és második világháborúban elhunyt magyar és román apáink emlékét őrzi. Feltesszük a kérdést, mivel tartozunk mi ezeknek a szülőknek, nagyszülőknek? A felelet egyszerű: megemlékezéssel, és ahányszor csak tudunk, helyezzünk el egy koszorút, és egy szál virágot az emlékükre” – zárta Bréda Lajos.

Seres Dénes parlamenti képviselő köszöntésében megfogalmazta: e közösségi napon számba vesszük a jelenünket és a jövőnket, és megállapíthatjuk, ez a közösség megőrizte értékeit, sőt gyarapította azokat. A népes közösség, mely a templomban hálát adott, imádkozott, azt bizonyítja, hogy megőrizte az egyik legnagyobb értékék, a hitét. Ugyanakkor beszéli anyanyelvét, megőrizte kultúráját, és fejleszti a közösséget. „Varsolc a Krasznamente egyik modern települése lett. Tudatosan építettük évről-évre, gyarapítottuk, és most elmondhatjuk, hogy érdemes volt, mert jó varsolcinak lenni, itt élni, ebben a közösségben, ahol minden feltétele megvan a gyarapodásnak, az anyagi, szellemi fejlődésnek” – mondta a képviselő, hangsúlyozva, legyenek büszkék a helybélieket, mert modern településen laknak, ahol adott az infrastruktúra, felújított középületek vannak, szép templomok. „Hol lehetne szebben, jobban élni, mint itthon, ahol születtünk” – fogalmazott.

Varsolc testvértelepülése, Csévharaszt polgármestere, Pulisch József a helyiekhez fordulva elmondta, hiába van egy határ és ellenőrzés, a magyarság számára a haza mindig ott van, ahol magyar a beszéd, a kultúra, és a szív. Ezek a döntő szempontok, ezért Varsolc számára otthont jelent. Itt jó példát mutatnak a lakók, mert a két nemzet békességben, szeretetben él. „Varsolc példát mutat a világnak, mert ugyanúgy elhangzik a két himnusz egy ünnepségen, a két nemzetnek a zászlaja egymás mellett van, közösen ünnepelnek, és békességben együtt élnek a családok. Az emléktábla is azt mutatja, hogy egy közösségért harcoltak az emberek” – fogalmazott.

Fazakas Sándor református lelkipásztor ünnepi beszédében arra szólította fel a helybélieket, hogy ne feledkezzenek meg azokról, akik az életüket áldozták a hazáért, nemzetért, a szabadságért, és arra törekedjenek, hogy ne legyen békétlenség, feszültség egymás között. „Az emlékmű azt hirdeti, mindig jusson eszünkbe, hogy az Isten megtartotta életünket, és ez egy nagy kegyelem, ajándék”. A koszorúzás után a helyi kultúrotthonban az ötven éves házasokat köszöntötték, további erőt, egészséget kívánva. Az idei Varsolci napok kulturális műsorral, koncerttel és tűzijátékkal zárult.