Hetedik alkalommal rendezték meg a szilágysági kisvárosban a VII. Zsibói Magyar Napokat, mely gazdag programkínálattal várta az érdeklődőket. „Ezt a kis közösséget ezekkel a rendezvényekkel igyekszünk életben tartani, próbáljuk rávenni arra, hogy jöjjön el a rendezvényeinkre, érezze azt, hogy Zsibón érdemes még magyarnak lenni, magyarul beszélni, templomba járni, a magyar kultúrát tovább vinni” – nyilatkozta Sárközi Pál, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke.

A helyi Wesselényi Társaság idén immár hetedik alkalommal szervezte meg a háromnapos Zsibói Magyar Napokat, amit egy kis lelkes csapat segítségével az elmúlt hétvégén tartottak meg. A társaság elnöke, Csatlós Sándor a Maszolnak elmondta, péntek délután Régi ízek és zamatok címmel bográcsban főtt finomságokat kóstolhattak a jelenlévők egy közös vacsora, illetve nótaest alkalmával. Több mint száz személy vett részt a találkozón, melynek a Botanikus kert pincéje adott otthont. Szombat délelőtt lelkes nézőközönség előtt négy kiváló előadó tudományos értekezletet tartott a botanikus kert amfiteátrumában, ahol többnyire a Wesselényi-család és Wesselényi Zsibóhoz való kötődése volt a téma. Délután a Nagyváradi Szigligeti Társulat Játék a kastélyban című előadását mutatta be a szép számban megjelenő zsibói közönség előtt. Vasárnap az ünnepség istentisztelettel, majd Marosán Csaba színművész előadásával vette kezdetét, amit az 1849. október 6-ai aradi vértanúkra emlékezve koszorúzás követett a templomkertben felállított Wesselényi Miklós-szobornál. „Úgy véljük, hogy ez is egy sikeres rendezvénysorozat volt, és hogyha a Jóisten is úgy akarja, akkor jövőre folytatjuk” – fogalmazott Csatlós Sándor.

A bűnbánat nem hiábavaló, főleg ha őszinte – hirdette a vasárnapi istentiszteleten Hőgye Gál Roberto helyi lelkész. Ahol megosztottak az emberek, ott elgyengül a közösség, és ott, ahol gyenge a közösség, ott minden győzni tud felette, mondta. Szerinte fontos, hogy a versengés mellett testvérek legyünk, mert csak így lehetünk győztesek. Nem kell haragot, irigységet, bírálatot, önzést táplálni társaink iránt, és legyünk büszkék múltunkra, mert van mire büszkének lenni! Életünknek vannak nagyon fontos, sarkalatos pillanatai, melyekre az Isten felkészít, de ha ezekben a pillanatokban mi gyengék vagyunk, akkor nincs jövőnk – hirdette a lelkész.

Seres Dénes parlamenti képviselő ünnepi beszédében kiemelte, felemelő, jó érzés Zsibón lenni, a Wesselényiek fészkében, ahol egykoron Rákóczi kurucai is jártak. Zsibónak hangzatos jelenléte van a történelemben, az első és a második világégésben is nagy szerepet játszott a város, ugyanakkor a fiatal, mindössze 29 éves Kazinczy Lajos itt tette le fegyverét a Wesselényi-kastély nagytermében. „Október 6-a a magyar forradalom napja, magyar gyásznap, hiszen október 6-án mindannyian szívszorongva emlékezünk az akkori eseményekre, amikor a magyar hadvezetést, a magyar tábornokainkat, a forradalom jeleseit kivégezték Aradon. Ez csak a jéghegy csúcsa, mert a megtorlás folytatódott. De elmondható, hogy ezek az emberek elkötelezettek voltak, meggyőződésből cselekedtek, hiszen nem is voltak mind magyarok. Elkötelezettségük a szabadság iránt, a haza iránt végtelen volt, mert a végső áldozatot is meghozták” – fogalmazott az RMDSZ-es parlamenti képviselő.

Kiemelte, a nagyszabású megmozdulás az összefogásnak köszönhető, mert együttérző nemzet vagyunk, egyszerre tudunk mozdulni akkor, amikor szükség van, és akkor, amikor a békés eszközök elfogynak. Az 1848–49-es eseményeknek eredménye volt, mert nem sokkal később, 1867-ben létrejött a kiegyezés és elkezdődött egy nagyszabású fejlődés, nem csak Magyarországon, hanem Erdélyben is. A szilágysámsoni Szikszai Lajos idejében kezdték el építeni a régi zilahi kórházat, és a város főterét is akkor alakították ki. Mindez azt jelenti, hogy nem volt hiábavaló a harc, a vérontás, mert voltak kézzelfogható eredményei.

„Az elmúlt mi kis 30 éves történelmünkben is az elért sikerek az összefogásnak tulajdoníthatók, mert nem hagytuk el egymás kezét, összefogtunk, és bár nem vagyunk sokan, de tudjuk, mit akarunk, és ennek érdekében kéz a kézben próbálunk tenni. Csak így tudunk érvényesülni, a nemzeti, nyelvi identitásunkat, vallási identitásunkat megtartani, ha kéz a kézben, összefogva, egy emberként, békés eszközökkel harcolunk, hogy gyermekeinknek egy jobb jövőt biztosíthassunk, de ezt csak úgy tudjuk elérni, ha a jelen harcát is meg tudjuk vívni” – fogalmazott a képviselő.