Romániának a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos bekebelezési törekvéseit célozza közvetett módon a moldovai nyelv ukrajnai eltűntetésére vonatkozó elvárása - véli a Maszolnak nyilatkozó szakértő, aki szerint az Ukrajnában élő románok oktatással és nyelvhasználattal kapcsolatos jogfosztásai ügyében semmilyen előrelépést nem hozott a kijevi román-ukrán miniszterelnöki csúcs.        

Lehet-e elmozdulásról beszélni az ukrajnai román kisebbség jogait illetően Marcel Ciolacu kijevi tárgyalásai, a román-ukrán közös kormányülés után? - kérdeztük Pászkán Zsolttól, a budapesti Magyar Külügyi Intézet Románia-szakértőjétől. Szerinte nem történt előrelépés, s Marcel Ciolacu és  Klaus Iohannis nyilatkozataiból hirtelen eltűntek az ukrajnai nemzeti közösségek anyanyelvű oktatásával és az anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogfosztások megszüntetésére vonatkozó törekvések. „Mindez annak ellenére, hogy a bukaresti Iohannis-Zelenszkij találkozó után hangos kommunikációs kampány indult annak elhitetésére, hogy a román-ukrán tárgyalások ezt a kérdést is rendezték, s már csak a részletek megbeszélése következik” - mondta a nagybányai származású elemző.

Pászkán Zsolt felidézte Ciolacunak a kijevi vizitje előtt tett nyilatkozatát, miszerint „a kijevi látogatásnak két világos célja van – az ukrajnai románok jogainak elősegítése és bizonyos fontos kétoldalú megállapodások aláírása, melyek több ágazatban folyó kidolgozottabb együttműködés alapjait rakhatják le”. „Nos, a találkozó után az ukrajnai románok jogainak elősegítése hirtelen eltűnt a kommunikációból, az aláírt dokumentumok között pedig egy sincs, amelybe akár csak valamilyen trükkel is be lehetne utólag csempészni az anyanyelvű oktatás és általában véve az anyanyelvhasználat továbbra is nyomasztó és asszimiláció, illetve etnocídium felé vezető állapotának javítását” - fogalmazott a szakértő. 

Románia régóta szorgalmazza a moldovai nyelv fogalmának megszüntetését Ukrajnában, azaz a moldovai helyett a román nyelv fogalmának használatát. Most Ciolacu azt közölte, hogy Ukrajna a románt ismeri el az ukrajnai románok egyetlen hivatalos nyelveként. Miért ennyire fontos ez Bukarestnek? - kérdeztük Pászkán Zsolttól. Úgy vélte, bár látszólag itt egy nyelvészeti kérdésről van szó, a román fél egy sokkal átfogóbb célt követ. „A moldovai nyelv léte, vagy nem léte eddig sem nyelvészeti, hanem az identitásra vonatkozó kérdés volt, egyfajta válasz a román bekebelezési, de legalábbis lekezelési törekvésekre. Ugyanúgy, ahogy a román fél a nyelvazonosságra hivatkozva tagadta el a moldovai identitás létezését és létjogosultságát, úgy az önálló moldovai nemzet felépítését, önrendelkezését szorgalmazók is a moldovai identitás egyik elemének tekintették a moldovai nyelv létezésének hangoztatását. A román fél viszont úgy véli, hogy a soha fel nem adott irredenta cél, a - minimum - a jelenlegi Moldova Köztársaságra kiterjedő területszerzés remélt, vagy vélt bekövetkezése előtt meg kell szabadulnia egy önálló moldovai identitástól, amely azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy a bekebelezett terület a jelenleg Romániához tartozó Kárpátok és Prut közötti Moldovával együtt belső önrendelkezést, valamiféle autonómiát követelhetne magának” - fogalmazott az elemző.

Pászkánt Zsolt úgy vélte, az ukrajnai anyanyelvi jogok helyreállítása nélkül ez a moldovai nyelv–román nyelv vita csak „cicaharc”, mert hamarosan egyik sem fog létezni Ukrajna területén. „Ráadásul a magukat moldovaiakként azonosító személyeket most sem kérdezte meg senki” - tette hozzá. 

Ami az ukrajnai román ortodox papok anyanyelven tartható szertartásaikra vonaktozó Ciolacu-kijelentést illeti, a szakértő azt mondta: ez is sokkal bonyolultabb ügy, mint ahogyan azt a nyilvános kommunikációikban a román politikusok beállítják. „Ukrajnában – legalábbis az orosz–ukrán háborúig – két ortodox egyház működött, mindkettő Ukrán Ortodox Egyház néven, az egyik a Moszkvai Patriarchátusnak, a másik a kijevinek alárendelve. Az ukránosítási őrület kezdete erre a területre is kiterjedt és a Kijevi Patriarchátusnak alárendelt egyházközségek templomaiban az orosz nyelvet kezdte kiszorítani az ukrán. Ez vonatkozott az ortodox román és/vagy románajkú lakosságú területeken működő templomokra is és így az a helyzet alakult ki, hogy míg a Moszkvai Patriarchátusnak alárendelt templomokban továbbra is lehet románul misézni, a kijevinek alárendeltekben már nem. És mivel egyre nagyobb nyomás volt és van a kijevi központi hatalom részéről a moszkvai irányítású Ukrán Ortodox Egyház felszámolására, a román ortodoxok nehéz helyzetbe kerültek. Vagy továbbra is kitartanak egy egyre inkább működésképtelenné tett egyházi struktúra mellett, vagy átlépnek a Kijev által engedélyezettbe, de akkor megszűnik az anyanyelvű misézés lehetősége” - vázolta a helyzetet Pászkán Zsolt.

Az elemző szerint Romániában két irány körvonalazódott ebben az ügyben, az egyik azt szorgalmazta, hogy - akárcsak Moldovában -, a Román Ortodox Egyház itt is vesse meg a lábát és vegye át a románok és/vagy románajkúak által látogatott templomokat, a másik, a „progresszív” oldal viszont azt: mindegy, milyen nyelven vallja meg a polgár a hitét, sőt, az ukrajnai románoknak és/vagy románajkúaknak még „hasznára is válik”, ha a templomban is gyakorolják az ország nyelvét. „Ezek és a román-ukrán miniszterelnöki tárgyalás után megjelent információk alapján nehéz megítélni, pontosan miben is állapodtak meg a felek. Nagyon úgy tűnik,hogy itt megint egy kommunikációs trükkről, az esetleges romániai bírálatok kivédéséről van szó, mint tényleges rendezésről” - fogalmazott Pászkán Zsolt.