Újabb mandátumra pályázik Kézdivásárhely RMDSZ-es polgármestere, aki úgy ítéli: nem volt könnyű az elmúlt négy év, de rengeteg fejlesztés zajlott a városban, sok pályázatuk van leszerződve vagy leszerződés előtt. Az elöljáró azt sem rejtette véka alá, hogy melyek azok a forró pontok, amivel egyelőre nem boldogultak. Nagyinterjúnkat olvashatják a céhes város újrázó vezetőjével.

– Milyennek értékeli az elmúlt négy esztendőt?

– Négy pillére van egy városfejlesztésnek, ezek: az oktatás, az egészségügy, a közösségépítés és az infrastruktúra. Ezeket próbáljuk egyensúlyba hozni és mind a négy területen fejlesztéseket eszközölni. Természetesen azt is figyelembe kell vegyük, hogy az európai unió milyen típusú projekteket támogat, azokat célozzuk meg legelőször. Az sem elhanyagolható, hogy az épp aktuális román kormánynak mi a tendenciája, mivel támogatja a településeket.

Az elmúlt periódusban több oktatási intézményt – legyen szó iskolákról vagy óvodákról – sikerült korszerűsíteni: a Csipkerózsika óvodát, megújult a régi bölcsőde épülete és egy újat is építettünk, épület egy új óvoda a Bod Péter Tanítóképző udvarán, megújult a Turóczi Mózes és a Jakabos Ödön épülete, most zajlanak a felújítási munkálatok az Apor Péter Szaklíceumnál. Szinte minden intézményünk pályázott új iskolabútorzat és felszerelés vásárlására, többmillió euróról van szó csak ebben az egy esetben, várjuk, hogy a cégek leszállítsák a megrendelt termékeket.

– Jelentős fejlesztés zajlott és zajlik a kórháznál is...

– Ami az egészségügyet illeti, én többször hangsúlyoztam, hogy a kézdivásárhelyi kórház nemcsak a várost, hanem egész Felsőháromszéket szolgálja, de ezt mondhatjuk az oktatási intézményekre is. A betegeknek is mintegy harminc százaléka csak kézdivásárhelyi, a többi vidéki. Nagyon fontosnak tartottuk a csapatommal a sebészeti osztály felújítását, ott középkori állapotok uralkodtak, ma már egy korszerű, nagyon jól felszerelt létesítmény fogadja a betegeket. Ebben a mandátumban sikerült nekikezdeni a járóbeteg rendelő bővítésének és korszerűsítésének, a munkálatok a vége felé tartanak. Közbeszerzés alatt áll 12 orvosi kabinet felszereléssel való ellátása. Jelen pillanatban a kórház udvarát újítjuk fel, térrendezés zajlik.

Víz- és csatornahálózatot újítottunk fel, az épületeket új aszfalúttal kötjük össze. Úgy ahogy ígértük, amint véget ér a járóbeteg rendelő felépítése, megnyitjuk a bejáratot a Vasút utca felől is. Tervezés fázisában vagyunk egy új belgyógyászat építésére, mivel az az épület, ami van, az mindenre alkalmas, csak nem arra célra. Ezzel párhuzamosan a kórház logisztikája átköltözne a főépületből a mostani belgyógyászat épületébe, így sokat javulna az ellátás minősége. Hamarosan licit alá kerül két lakóépület építése is, ezek orvosoknak és tanároknak biztosítana szolgálati lakást, célunk ugyanis, hogy az orvosok Kézdivásárhelyre költözését ezzel is bátorítsuk.

– Említette a közösségfejlesztést. Mit kell ez alatt értsünk?

– Ami a közösségépítést illeti, ez talán a legnehezebb kihívás. Két dolog is ide tartozik, egyik a sport, a másik a kultúra. Sikerült egy intézményesített, stabil lábakon álló színházat létrehozni, így már nem csak befogadó intézmény a Vigadó. Ebben a mandátumban sikerült két csodálatos, emblematikus épületet, a minorita rendházat és a régi kaszárnya épületét megmenteni a városnak. A minorita rendházban szakképzés zajlik, ami nagyon fontos a fiatalok számára, ez a munkahely teremtést és keresést egyaránt segíti.

Ami az egykori Székely Katonaneveldét illeti, oda csak a bútorzat hiányzik, sajnos egyelőre nem jelentkezett senki, aki ezt a munkát elvállalná, az árak nagyon elszálltak. Ami a sportot illeti: nagy előrelépés, hogy az RMDSZ-es miniszterek segítségével sikerült finanszírozást kapni a fedett uszoda építésére, egy szint már elkészült, következik a látványos előrelépés: Temesváron gyártják a tetőszerkezetet, ez idén a helyére kerül. A medencék is meg vannak rendelve, finanszírozás tudtommal van rá. A fedett uszoda kapcsán – amint elkészül – egy cég létrehozásában gondolkodunk, ami a sportlétesítményeket hatékonyan tudja menedzselni.

– Az uszodánál maradva: olyan vélemények is elhangzottak, hogy túl nagy lenne a városnak. Erről mi a véleménye?

– Nos, amikor készült a műjégpálya, akkor is voltak ilyen hangok, de meg lehet nézni, folyamatosan foglalt, van közönségkorcsolyázás, de vannak itt edzőtáborozó csapatok és mérkőzések is zajlanak. Azt is el kell mondani, hogy ezek a beruházások nem mindig gazdaságosak. A sport és a kultúra olyan, hogy muszáj megpótolni, ha nincs hozzáállás, akkor be lehet zárni ezeket az intézményeket. Az érték máshonnan származik, legyen szó kultúráról vagy sportról: az egészséges életmód révén nem kell annyi gyógyszert vásároljanak az emberek, nem kerül akkora teher az egészségügyi rendszerre. Másként nő fel egy gyerek, ha sportol, mintha egész nap a táblagépen játszik. Ugyanakkor más emberré is válik, ha egy csapatban megtanul együtt dolgozni és gondolkodni a társaival. A kultúra hozadékát nem kell külön említenem. Ami az uszodát illeti: sokan mennek Brassóba, Sepsiszentgyörgyre, Tusnádra, a bálványosi wellnessbe szinte be se lehet jutni. Az uszoda hozzájárul az életünk jobbításához.

– Elég sok utat sikerült felújítani, sok van betervezve is. Mit kell erről tudni?

– Ami az infrastruktúrát illeti, sikerült a nagyon forgalmas Bem József utcát felújítani, ez elég sok pénzbe került. Önerőből végeztünk kisebb munkálatokat, befejeztük a Mihai Eminescu utcát, korábban a Fenyves és a Purczell utcákat, ugyanakkor folytattuk a tömbházak közötti területek rendezését is. Gyakorlatilag alig maradt rendezésre váró terület: hamarosan megkezdjük az új inkubátorház környékének a felújítását és várjuk, hogy mi történik az Anghel Saligny programmal, ugyanis abban szerepel úgy a Csernátoni úton lévő tömbházak mögötti terület, mint számos más utca: Iskola, Bod Péter, Matkó, Temető, Kanta. Ez utóbbinál még nincs teljesen megoldva a szennyvíz elvezetése.

Amennyiben nem lesz előrelépés, akkor a Csernátoni úton önerőből kezdjük meg annak a résznek a felújítását is.

Az udvarterekben a víz- és csatornahálózatot teljes mértékben felújítottuk, hátravan még három, ahol elég nehezen mozog a cég, közben megkezdtük az újra kövezésüket is, ezt a munkálatot is folytatjuk. Amint ezekkel megvagyunk, következhet a főtér felújítása, mert nagyon rossz állapotban van a kockaköves burkolat. Ez mellett zajlik a gázházhálózat bővítése, a munkálatok 80 százalékban el is vannak végezve. Több mint húsz kilométer vezeték került a föld alá, ez munkálat is több, mint tízmillió euróba került. Amint ez megvan, a hozzánk tartozó falvakban ezt követően kezdjük meg a járdák és a bicikliutak építését. Szintén az elmúlt négy évben sikerült sokat javítani a vízhálózaton, kevesebb a csőtörés, ritkábban folyik zavaros víz a csapokon, ez egy roppant nehéz kérdés volt. Ezen folyamatosan javítunk, hogy ne térjenek vissza a problémák.

– Többmillió euró folyt be az elmúlt négy évben Kézdivásárhelyre. Mi várható ezentúl?

– Megnéztük, hogy mennyi volt a város költségvetése négy évvel ezelőtt, nagyjából hetven millió lej körül volt, 2024-ben 170 millió lejről beszélhetünk. Ez olyan pénz, ami valahonnan jön, hiszen a saját jövedelmünk számottevően nem emelkedett – nagyjából másfél millió lejjel mindössze, lévén, hogy a helyi adókat csak a kormány által előírt mértékben növeltük. De sokkal több uniós és kormánypénz érkezett a városba, ezekért lobbizni kellett.

Ez mellett voltak olyan beruházások, amelyek egyáltalán nem jelennek meg a város költségvetésében, hiszen a minorita rendház felújítása 3,5 millió euróba került, de ilyen volt az új bölcsőde építése, ami szintén több, mint hárommillió eurót jelent. Az uszoda egymaga megközelíti a 30 millió eurót, ez a város egyévi költségvetésével egyenlő. Ezért is hangsúlyozom, hogy a problémái és a politikája ellenére fontos az európai unióban jelen lenni, de ott kell lenni a parlamentben és amennyire lehetséges a kormányon is, hiszen, ha nincs Cseke Attila miniszter úr, akkor nem épül bölcsőde, nincs pénz az uszodára. Nekem az egyebek mellett a feladatom, hogy ezekkel a támogatókkal jó viszonyban legyek, kopogtassak a megfelelő ajtókon.

– Milyen tervekkel vágna neki a következő négy évre?

Elsősorban arra koncentrálunk, hogy ami nincs befejezve, annak a végére tegyünk pontot, elég csak a felsoroltokon kívül a Dac-tó, mint szabadidőközpont megnyitását említenem. Jó pár uniós pályázatunk és egyéb munkálatunk amiatt is csúszott, mert bekavart a koronavírus, nem úgy működtek a dolgok, mint normális esetben. Ez magával hozta a gazdasági válságot, az általános drágulást, amire csak rátett egy lapáttal az energiahordozók liberalizálása. Olyan eset is volt, hogy két százalékos pályázati részünk ötven százalékra hízott.

Van még két oktatási intézményünk – a Molnár Józsiás iskola és a Manócska Napköziotthon – ami felújításra vár, egyiknél már megvolt a licit, a másiknál következik a kiírás. Dolgozunk azon, hogy a Nagy Mózes Főkollégium esetében is találjuk meg annak a lehetőségét, hogy fel lehessen újítani az intézményt, ez a tulajdonviszonyok miatt némiképp bonyolultabb dolog. Vannak a városnak nagyon elhanyagolt, kockakővel burkolt részei, azokra is koncentrálunk, de pont ezért küszködünk az Anghel Saligny programmal. Nem könnyű ezeket az utakat felújítani, kevesebb pénzt szánnak, mint egy aszfaltútra jóllehet háromszor annyiba kerülnek. Az is gondot okoz, hogy nincs megfelelő kivitelező, én látom, hogy nem úgy rakják le a kockakövet sem, ahogy kellene.

– Hogyan látja az elkövetkezendő periódusban a város gazdasági életét? Forrong a világ, a szomszédos országban háború zajlik, ennek a lenyomata kétségtelenül megjelenik nálunk is.

– Nemcsak az ukrajnai háború okoz gondokat, hanem az európai uniós gazdaságpolitika is. Két olyan, az ipari parkban dolgozó cégről tudok, amelyek fel kellett számolják a tevékenységet, mert a német autóiparhoz kapcsolódtak, amit az unió az intézkedésekkel szinte tönkretett, érzik ezt a németek is. Sajnos ezt mi még hangsúlyosabban érezzük, mert nem egy szinten állunk Németországgal. A nagy cégek jobban kitéve a gazdasági sokkhatásoknak, így én a jövőt kisebb vállalkozásokban látom, amelyek gyorsabban és rugalmasabban tudnak reagálni, mint egy többszáz, vagy akár ezer embert foglalkoztató vállalat. Ebben kell gondolkodni, a város gazdasági életére pozitív hatással lesz az is, ha végre teljesen, normálisan fog működni a brassói repülőtér és ha majd egyszer elhalad mellettünk egy autópálya.

Ennek hatással lesz az iparra, de igazából a turizmus tud sok pénzt és munkahelyet generálni és nem utolsósorban a mezőgazdaság, amelynek nagy potenciálja van. Ha valaki azt képzeli, hogy három-négyezer embert foglalkoztató gyár fog manapság létrejönni a környékünkön, az nincs a valóság talaján, ha ilyent ígér, nem beszél igazat. Arról nem beszélve, hogy szakképzett munkaerőre van szükség: amikor egy nagyobb kapacitású vállalkozó valahová befektet, az nem egy kis közösséget céloz meg, hanem nagyobb települést, ahol több százezer ember lakik és van, akiből válogasson. Mi több, van a környékén egyáltalán szakember. Szerintem a szolgáltatások terén még nagyon sok tennivalónk van és ez az a terület, ahol Kézdivásárhely meg tud erősödni, fejlődni lehet.

(Támogatott tartalom.)

Comandat de UDMR, Realizat de Fundatia Progress. Cod AEP 23240001.