Romániában a 65 évnél idősebb embereknek a 64 százaléka él súlyos fogyatékossággal az otthonában, de nagyon kis hányaduk fér hozzá valamilyen szakszerű ápoláshoz – sorolta lapunk megkeresésére a szomorú statisztikát dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója. Az intézményvezető szerint gyökeresen újra kell gondolni az idős betegek hosszú távú ápolását, hiszen a jelenlegi rendszert még Nyugaton sem tudják fenntartani, munkaerővel lefedni, az elöregedés miatt pedig egyre drámaibb lesz a helyzet. Erről és a megoldási lehetőségekről beszél a Caritas vezetője az idős betegek hosszú távú ápolásáról szóló cikksorozatunk harmadik, befejező részében. 

„Romániában a 65 évnél idősebb embereknek a 64 százaléka él súlyos fogyatékossággal az otthonában, tehát kiszolgáltatott helyzetben otthon van, míg EU-s szinten az idősek tíz százaléka van hasonló helyzetben. További szomorú adat, hogy akik Romániában otthon élnek súlyos fogyatékossággal, azoknak mindössze négy százaléka fér hozzá valamilyen szakszerű ápoláshoz. Ebben a tekintetben az EU-s átlag 24 százalék, Dániában 53 százalék” – sorolta lapunk megkeresésére az elkeserítő statisztikai adatokat dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója.

Mint mondta, a tavaly közzétett európai gondozási stratégiához az Európai Bizottság nemrég felmérést is csatolt, eszerint Románia az összjövedelmének mindössze 0,4 százalékát áldozza erre a célra, az EU-s átlag 1,8 százalék, Hollandiában 3,8 százalékot költenek erre.

Nincs ápoló, nincs érzékenység a probléma iránt

„Ami még szomorúbb, a bizottság úgy látja, hogy Románia 2050-re 0,7 százalékig fogja feltornászni ezt a számot, az EU-s átlag 2,8 százalék lesz, a skála másik végén álló Hollandia és Dánia 6,8 százalékot fog erre áldozni a GDP-jéből. Tehát azt láthatjuk, hogy a ráfordítás és az érzékenység ez iránt a probléma iránt Romániában nincs meg. Nyugaton állandó téma: »mi lesz az ápolással?, mi lesz az emberekkel?«, de itt nem” – mutatott rá dr. Márton András. Hozzátette, ebben a helyzetben gondolkodnak megoldásokon azok a szervezetek, amelyek ezen a téren tevékenykednek.

Kapcsolódó

Idősgondozás: nem szabadna egyetlen hozzátartozó nyakába szakadjon

Drámai a helyzet Romániában az idősek hosszú távú otthoni ápolása terén, hiszen nagyon egyetlen hozzátartozó nyakába szakad, vagy épp teljesen magára is marad a gondozásra szoruló.

idősgondozás időskori demencia Gyulafehérvári Caritas pszichológus

„Orvos vagyok végzettségem szerint, de 27 évvel ezelőtt azért jöttem a Caritashoz, hogy ezt a területet – amit ilyen keresetlenül szakszerű ápolásnak nevezünk – kiépítsük. Ez akkor nálunk nyomokban sem volt jelen. Próbáltunk intézményt építeni, próbáltunk mintákat felállítani. Volt, ahol ez jól sikerült, elindultunk, de sajnos rendszerszinten ez a kérdés nemhogy megoldatlan, hanem egyre drámaibb lesz, hiszen nagyon öregszik Európa, és Románia még rosszabb helyzetben van azért, mert hatalmas az elvándorlás, így nagyon sok idős ember maradt teljesen magára” – fejtette ki a szakember. Szerinte már akkor sem áldozott eleget erre az állam, amikor elkezdett kiépülni az idősgondozás rendszere, így el is ment sok szakember. Nyugat elszívta a romániai munkaerőt, de még így sem tudja lefedni az ellátásra szorulókat, így hosszú távon más megoldás kell.

Indiától Mexikóig járnak a nyugati miniszterek ápolókat toborozni

„Gyökeresen át kellene gondolni az ápoláshoz való hozzáállást, nemcsak nálunk, hanem Nyugaton is. Ezt a típusú ápolási kiszolgáló rendszert, ami Nyugaton jól működik – vagy legalábbis működött, amíg elegendő ápoló- és orvosi személyzetet tudtak biztosítani –, egyre kevésbé lehet fenntartani. Ez már Nyugaton is krízisben van: pénzt áldoznak rá sokat, de nem találnak elegendő munkaerőt, ezért vásárolnak világszerte mindenhonnan ápolókat, olyan szinten, hogy államközi megállapodások vannak, és a német miniszter Indiától Srí Lankáig, Mexikóig jár és verbuvál orvosokat, ápolókat. Tehát, ahol sok pénz van, ott sem tartható ez a típusú kiszolgáló rendszer” – kezdte a szakember arra a kérdésünkre, mi lehet a megoldás, hiszen nincs kapacitás minden ágyban fekvő idős ember mellé egy ápolót biztosítani.

A családok támogatása az egyik megoldás

„Mivel láttuk, hogy itt csak valamilyen szinten tudunk szakszerű támogatást felépíteni, úgy próbáltuk megközelíteni, hogy annak a módozatait kerestük, hogyan lehet a családtagokat támogatni abban a nagy teherben, amit viselnek, vagy megfelelő kapaszkodókat adni, hiszen elvenni ezt a terhet nem lehet” – vetette fel az igazgató, aki szerint az még szerencsés helyzetnek mondható, ahol van hozzátartozó, aki ápoljon, hiszen akinek külföldre költöztek a gyermekei, az sok esetben teljesen magára marad, még egy gondozó asszonyt sem találni mellé.

Márton András úgy látja, az idősotthonok sem nyújtanak elegendő megoldást, hiszen kevesen tudják megengedni maguknak, és nálunk nincs is meg ennek a kultúrája. „A szakszerű ápolás egész más minőségben zajlik, mint másutt. Láttuk, voltak botrányok is az elmúlt évben. De még ott, ahol jól végzik ezt a feladatot, ott is nagyon nehéz jól csinálni, ugyanakkor nagyon kevés az a kiváltságos ember, aki ezt meg tudja engedni magának, hogy bevonuljon egy otthonba” – magyarázta.

Prevenció minden szinten

Szerinte azt kellene megoldani, hogy akit nem lehet odahaza gondozni, annak legyen alternatívája, és aki pedig el tudja otthon látni magát, vagy segítséggel el tudja látni magát, az kapjon olyan támogatást, hogy minél tovább minél önellátóbb maradhasson.  

A prevenció a megoldás minden szinten az egészségmegőrzési és megelőzési programoktól kezdve a mozgáskompetencia javításáig, például infrastrukturális szempontokra is figyelve, véli dr. Márton András. „Banális példának hangzik, de két-három évvel megnyújtható az otthoni élet, hogyha például a tömbházba liftet szerelnek. Ezt Németországban többfelé bevetették. Így egy kerekesszékkel le-fel járhat az idős ember, egyedül vagy minimális támogatással ellátja magát” – szemléltette a szakember. Ugyanakkor mindenképp több anyagi ráfordításra van szükség az állam részéről, mivel jelenleg a szakember szerint az látszik, hogy „ahol az emberre kellene költeni, az nem annyira fontos, mint a többi terület”.

„Van egy híres közgazdász, akinek a mondását gyakran idézem, hogy »a kultúra reggelire felzabálja a stratégiát«. Én azt hiszem, hogy ezen a kultúrán kéne nagyon sokat dolgozni, nagyon sok irányból, hogy ne legyen mindegy az, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel. Attól, hogy be van zárva egy ajtó mögé, nem nyugodhatunk bele, nem lehet közömbös számunkra, hogy ott szakad bele az egész család, és szakad bele a szomszédság, és méltatlan körülmények között élnek” – hangsúlyozta dr. Márton András.

Kevés előrelépés történt

„Külföldön állandó téma politikai, kormányzási szinten, hogy mi lesz az ápolással? Miniszterek járnak messze külföldre, hogy kerítsenek munkaerőt. Mi még a saját embereinkért sem versenyezünk” –mutatott rá.

Elmondta, kevés előrelépés történt az elmúlt években azáltal, hogy a biztosítópénztár az egészségügyi szakápolást kissé jobb keretfeltételek mellett támogatja, valamint azzal, hogy a szociális szolgáltatásokra kicsit többet juttatnak, de úgy gondolja, még több kellene: minisztériumok közötti bizottságnak kellene népjóléti kérdésekről tárgyalnia, nemcsak minisztériumok szintjén foglalkozni a kérdéssel, hogy egyik döntését ne húzza át a másik.   

Kapcsolódó

Idősgondozás: ma már luxus a minőségi ellátás

Minden lehetséges állami segítséggel élni kell, és így még az idősotthont is megfizethető lehet.

idősek otthoni beteggondozás idősotthon állami támogatás

Alapvető jog és ne egy termék legyen az ápolás

A Caritas vezetője elmondta, a következőkben azt tekinti egyik fő feladatának, hogy szervezetként minél több embert képessé tegyenek, hozzásegítsenek, hogy minél hosszabb ideig fenntarthassa az önállóságát. Ennek további strukturális feltételei is vannak, például ki kellene kerülnie a profitorientált rendszerből a gondozásnak: ne szolgáltatás legyen a rászoruló idősek ellátása, hanem közszolgálat.

„Amikor az Európai Bizottságnak a stratégiája megjelent, akkor az Európai Caritas szintjén mi is véleményeztük. Egyik szempontunk az volt, hogy komoly rendszerhiba, hogy egy megvásárolható, megfizethető, vagy éppen nem megfizethető termék az ápolás, hogy szolgáltatás, és nem egy közszolgálat. Azt javasoljuk, hogy ki kellene emelni ebből a státuszból, mert amíg piaci termék, addig profitorientált, ebben a helyzetben pedig mindig a kliens húzza a rövidebbet. Tudunk olyan konkrét esetről, ami nyugat-európai ápolási otthonban történt: interregionális projekt keretében fejlesztették az ápolási otthonokban a bent lakó embereknek a kompetenciáját. Az egyik otthonban a bentlakóknak a 60 százaléka a legsúlyosabb ápolási besorolásban volt, de miután egyéves intenzív fejlesztés után mind kikerültek onnan, a menedzsment leállította a fejlesztési projektet. Mivel már nem voltak olyan súlyos besorolásban az idősek, kevesebb pénzt kapott a rendszertől az intézmény, és nem tudta fenntartani magát. Ezek a rendszerfonákságok nálunk is megvannak, csak nem ilyen formában. Ezért mondtuk, hogy nem volna szabad profitorientált szolgáltatásként megjelenjen az ápolás, és nem a függőséget, kiszolgáltatottságot, hanem a minél önállóbb, függetlenebb életvitelt kellene támogassa és jutalmazza a rendszer” – fejtette ki.

„Azt gondolom, hogy ahol a normalitás csírái megjelennek, azokból kellene több, és azok kellene szövetkezzenek” – összegzett dr. Márton András igazgató.