Idősgondozás: ma már luxus a minőségi ellátás
Mit jelent ma egy családnak, ha egy idős tagja ágyhoz kötött, akár időskori demenciával küzd és a gyermekei, rokonai gondozására szorul? Mit jelent, ha egy családtag napjai arról szólnak, hogy 80–90 éves szülőjét gondozza a nap 24 órájában? Milyen fizikai, lelki megpróbáltatásokkal, anyagi nehezségekkel jár ez ápoltnak és ápolójának, és milyen lehetőségeik vannak, hogy külső segítséghez jussanak?
Háromrészes sorozatunk első fejezetében arról írtunk, hogy nem szabadna a hosszú távú betegápolás egyetlen hozzátartozó nyakába szakadjon, hiszen nagyon nehéz feladat. Összeállításunk mostani, második részében azzal foglalkozunk, kinek és hogyan hozzáférhető az otthoni gondozás és a nyugdíjakhoz képest megfizethetetlennek tűnő idősotthon. A megkérdezett szakemberek azt tanácsolják, minden lehetséges állami segítséggel élnie kell a családnak, és így akár még az idősotthon is beleférhet az anyagi keretbe.
„Elérkeztünk egy olyan ponthoz, hogy egy minőségi betegellátás Romániában ma már luxus. Meg lehet nézni, hogy a lakosság hány százalékának van 5000 lejes nyugdíja, hogy egy öregotthon szolgáltatásait vehesse igénybe. Az áraik reálisak: le tudom vezetni, hogy mi kerül ennyibe, viszont elővenni azt a pénzt nagy dolog. Nekünk az otthoni gondozásban is ezekkel a problémákkal kell szembenéznünk: a fogyóanyagaink költségei nagyon megnőttek, tankolni sem ugyanabban az árban tankolunk, mint néhány évvel ezelőtt. Annyi előrelépés történt, hogy tavaly sikerült kieszközölni a biztosítópénztárnál, hogy – tíz év után – aktualiztálták az árakat, ám még mindig csak épp valamennyire követi az inflációt” – számolt be megkeresésünkre András Nándor, a Gyulafehérvári Caritas otthoni gondozói programjának marosvásárhelyi munkatársa, aki 2009 óta dolgozik ápolóként.
Még a 120 lejt is nehéz kifizetni
András Nándor elmondta, Marosvásárhelyen 120 lej egy óra gondozási szolgáltatás, ebben minden benne van, emeli ki, még a fogyóanyagok is. Az otthoni gondozás során alapápolást és egészségügyi szakápolást is biztosítanak, háztartásban, ha szükséges, szociális felméréssel és tanácsadással, ápolási eszközökkel segítenek, hogy a mozgáskorlátozott vagy ágyban fekvő, alapvető szükségleteit ellátni képtelen emberek életvitelén javítsanak, családjaikat támogassák.
„Már az nagy dolog, ha valaki a Caritas szolgáltatásait szeretné igénybe venni, mivel Marosvásárhelyen az önkormányzat nem tud hozzájárulni a költségekhez” – mondta el a gondozó. Az állami támogatások sok igénylőnek nem igazán elegendőek, úgy tapasztalja András Nándor. Jelenleg sokszor úgy oldják meg az idősekkel, hogy elosztják több napra azt az egy órát és költségét, de van, akinek így sem fér bele anyagilag, ráadásul tapasztalatai szerint „azok, akik idegen ember ellátására szorulnak, többnyire kis jövedelműek”.
Átlagban napi 10-13 beteg jut egy gondozóra. Maros megyében tízen vannak, ebből Marosvásárhelyen hárman látják el a várost és környékét. „Van, hogy kulcsunk van, megyünk és ellátjuk a beteget. Van, ahol gondozó van, és mi csak a medikális szolgáltatást nyújtunk” – számolt be András Nándor. Hozzátette, „azt tapasztalom, hogy várnak az emberek, az a visszajelzés, hogy amit csinálunk, az jó, erre szükség van. Ez erőt ad.”
Elérhetőbb szolgáltatás Háromszéken
Talán szerencsésebb helyzetben vannak a háromszékiek, hiszen a Diakónia Keresztyén Alapítvány Idősgondozó Ágazata ottani vezetőjének megfogalmazása szerint „emberbarátibb” árakat tudtak megszabni a megyében, azonban csakis ott, ahol az önkormányzatok jelentősen hozzájárulnak a költségekhez. „A betegeket nem támogatja a rendszer, minket támogatnak az önkormányzatokkal megkötött partnerkapcsolatok, amiben az önkormányzat a havi fenntartás minimum 60 százalékát nekünk megfizeti. Ezen felül a többit felpótoljuk az állami támogatásból, a betegek önrészéből, Kovászna Megye Tanácsának a pályázati kiírás formájában juttatott résztámogatásából. Tehát össze kell szednünk, mi is meg kell küzdjünk a többiért” – magyarázta lapunknak Tóth Anna, a sepsiszentgyörgyi fiók idősgondozói ágazatának vezetője.
Jelenleg Kovászna megyében 22 önkormányzattal partnerségben 67 településen végeznek otthoni ellátást. Évről évre bővítettek, ahogy nőtt rájuk az igény. A harminchét gondozójuk naponta minimum 222 beteget lát el szociomedikális szakápolást nyújtva, azaz a bevásárlástól az asszisztensi feladatokig mindenfélét. A betegek ezért cserébe a jövedelmüknek annyi százalékát fizetik ki egy egész hónapra, ahányszor hetente elmennek hozzájuk a gondozók. „Elkészül a betegnek az ellátási terve, ennek megfelelően ahányszor megyünk egy héten, annyi százalékot fizet az ő jövedelme összességéből egy egész hónapra. Ha valakinek van egy 2000 lejes nyugdíja, van 390 lej harmadfokú rokkantsági pótléka, ez összesen 2390 lej, ebből 1 százalék 23 lej 90 bani. Ha heti ötször kell kimenni, akkor 5 százalékot kell fizetni, azaz ötször 23,9 lej a költség egy egész hónapra” – magyarázta.
A mozgásképteleneket, demenciában szenvedőket fogadnák be
Amennyiben nincs, aki ápolja, vagy szeretné a család, ha idősotthonba kerülhetne a hozzátartozója, a lehetőségek nem olcsók: 4000-5000 lejes havidíjakkal találkoztunk az ilyen célú magánintézmények internetes oldalain, ráadásul sok helyen kikötik: nem fogadnak ágyhoz kötött vagy pszichés problémákkal küzdő beteget. Tóth Anna el is mondja, hogy miért: mivel az előírások szerint szakápolót kell biztosítani minden beteg mellé és orvosokat. Éppen azért, mert az ilyen súlyos betegeket kevés helyen fogadják, ilyen ápolóotthont készül megnyitni Sepsiszentgyörgyön az alapítvány légkésőbb júniusban, mondta el az ágazati vezető. A Tavirózsa utcai 46 férőhelyes ápolóotthonban azonban a díjak várhatóan magasabbak lesznek, mint általában egy idősek otthonában.
„Az állam megszabja például, hogy 1,2 ágyban fekvő bentlakóra fel kell vegyek egy főállású alkalmazottat, viszont pénzt nem ad hozzá. Az intézményt úgy kell működtetnünk, mint egy szociális vállalkozást. A 46 lakónk havi befizetéséből ki kell adjak 30 fizetést, valamint élelmet biztosítsak, közköltséget és egyebeket fedezzek. Ápolóotthon lesz azért, mert azt szeretnénk, hogy akiket nem szeretnek befogadni az idősotthonok, a mozgásképteleneket, a demenseket, az Alzheimer-kórban szenvedőket, azokat fogjuk mi ide felvenni. 24 órás szociomedikális felügyeletre pszichiáter, neurológus, családorvos munkatársra van szükség. Bedolgozóink kell legyenek, így sokkal nagyobbak lesznek itt a költségeink, mint egy normál idősotthonban” – magyarázta el, miről is szól egy ilyen jellegű szolgáltatás.
Ápolóotthonba, de miből?
A nagy kérdés, hogyan lehet majd fedezni a költségeket egy kisnyugdíjasnak, a válasz pedig az Tóth Anna szerint, hogy minden állami támogatási lehetőséget meg kell ragadni.
„Az elmúlt időszakban minden érdeklődőt arra biztattunk, különösen azokat, akik az ápolóotthonba szeretnének jönni, hogy mindenképpen rendezzék el a rászorultsági kritériumba való besorolásukat, amit csak úgy ismernek sokan, hogy handicapat-igazolás. A családorvosnak el kell mondani, hogy pl. az édesanyám meggyengült, segítséggel kel fel az ágyból, be szeretném soroltatni. Parkinson-kór, demencia, Alzheimer-kór vagy agyvérzés utáni bénulás esetén, ha ágyban fekszik, csak a kezét mozgatja például, automatikusan a legsúlyosabb fokozatba sorolják, akinek személyi gondozói ellátás szükséges” – magyarázza Tóth Anna.
Kifejtette, „ha gondozót alkalmaznak mellé, akkor az kapja az államtól, a tanácstól azt a pénzt, ami jelenleg egy nettó minimálbért tesz ki. Megkaphatja a gondozásra szoruló is kupon, azaz nyugdíj-kiegészítés formájában. Így, ha például van az idős embernek – tételezzük fel – 2400 lejes nyugdíja, és egyes fokozatú a fogyatékossági besorolása személyi gondozói juttatással, azaz még kap 2000 lejt, akkor már van 4400 leje. Az egyes fokozatú besorolással még a szociális ellátási és gyermekjogvédelmi igazgatóságtól is jár egy 590 lejnyi, sérültségi besoroltság szerinti nyugdíj. Tehát 4990 lejnél tartunk. Ezeket a juttatásokat kell a családoknak megszerezni. Ha egyből nem kapja meg az egyes besorolást, mindenkinek azt tanácsoljuk, három hónap múlva újra kell kezdeni a procedúrát. A családoknak kell küzdeni azért, hogy az állam által szavatolt szociális ellátási juttatásoknak a birtokába kerüljenek” – sorolta tanácsait Tóth Anna.
Több mint százan 46 helyre
Ha így sem jön ki az öregotthon havidíja, akkor a gyermekek kötelesek törvény szerint támogatni a szülőt, vagy ha nincsenek, akkor az önkormányzatnak kell kipótolnia a hiányzó összeget, tette még hozzá a szakember. Az ápolóotthonon kívül nyitnak egy 36 férőhelyes lakóotthont is Sepsiszentgyörgyön, ami „olyan lesz, mint egy védett lakás időseknek”, tudtuk meg még Tóth Annától, aki azt is elmondta, előbbire, az ápolóotthonra óriási az igény, már több mint százan jelentkeztek a 46 helyre.
Sokak számára elérhetetlen az idősotthon vagy helyhiány vagy pénzhiány miatt, sőt ahhoz is nagy szerencse kell, hogy otthoni gondozót találjon valaki, legalábbis Székelyföldön. Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója a következő részben arról beszél a Maszolnak, hogy a fogyatékkal élő idősek több mint fele magára maradt Romániában. A nyugati országok elszívták a beteggondozóinkat, és a nyugati miniszterek még most is járják a világot, hogy további munkaerőt toborozzanak. A rendszer nem fenntartható, ez már látszik, gyökeresen újra kell gondolni a hosszú távú beteggondozást.
CSAK SAJÁT
