Április 7-én előválasztást tart az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezete. Hét azonos kérdést tettünk fel a tulipános polgármesterjelöltségért versengő jelölteknek: Demeter Istvánnak, Szakács-Paál Istvánnak és Ilyés Szabolcsnak. Egy-egy kérdést a jelöltektől kértünk, ezeket pótoltuk ki a sajátjainkkal. Kiderült, mindhármuk számára az udvarhelyi terelőút kiépítése jelenti a prioritást, a jelenlegi városvezető által megígért, de el sem kezdett projektjei közül a városi uszodát tartják a legfontosabbnak, s bármelyikük is legyen az RMDSZ-es polgármesterjelölt, az udvarhelyi mozi beindítása ott lehet a terveik között.

– Emeljen ki egy olyan tulajdonságot/gondolatot, ami alapján magát alkalmasabbnak gondolja a két másik jelöltnél, majd egy-egy mondatban fogalmazza meg, hogy ön szerint mi a két ellenjelölt legnagyobb erénye, amiért őket is alkalmasnak tartja Székelyudvarhely vezetésére!

Demeter István: – Mindkét jelölttársam nagyon jól felkészült, alkalmas a városvezetésre. Jelenleg nyugodt, csendes életük van, rendezett anyagi hátterük, amit feladnának egy naponta harcokkal töltendő, nem is olyan puha márványszékért.

Jómagam idősebb vagyok, tele élettapasztalatokkal, megjártam az élet összes napsütötte hegycsúcsát és legsötétebb szurdokait, ismerem a könnyek és a mosoly erejét, a bölcsőcsengettyűt, a nászokat, a kiégés hangulatát, egészen az utolsó templomharangig. Ily módon, meg tudnám tölteni szeretettel, reménnyel a városlakók halkan dobogó szívét.

Ilyés Szabolcs: – Más profilú jelöltek vagyunk, míg az ellenfeleim közintézményekben dolgoznak, addig én az eddigi életem folyamán mindig önállóan vezettem szervezeteket, soha nem volt biztosítva semmilyen forrásból a cég vagy az általam vezetett szervezet költségvetése – mindig a csapatommal kellett megteremtsük a lehetőségeket.

Projektmenedzsmentben, csapatvezetésben, fejlesztésekben valószínűleg nagyobb tapasztalatom van, mint nekik. Demeter István nyugalma, humora, biztosan sok nehéz helyzeten átsegítené, és úgy gondolom, hogy Szakács-Paál István az elmúlt években szerzett intézményvezetői tapasztalatai is nagy hasznára válnának a városnak.

Szakács-Paál István: – Demeter István egy igazi lokálpatrióta, akinek valóban inspiráló életútja van, és azt gondolom, hogy emberségből, alázatból, de bölcs meglátásokból is sokat tanultam tőle. Ilyés Szabolcs pedig egy rendkívül eredményes vállalkozó, projektmenedzser, aki Erdély majd' minden szegletében letette névjegyét fejlesztési területen, ráadásul egy kiváló szervező is. Csak remélni tudom, hogy ezeken a területeken egyszer én is hozzájuk mérhető tudással fogok rendelkezni.

Mellettem az szólhat, hogy egy udvarhelyi közintézményt menedzselek. Mára a HBC Európa-szerte ismert és elismert inkubátorházzá nőtte ki magát. Napi kapcsolatban vagyok több száz helyi vállalkozóval, ugyanakkor a fenntartó közintézményeinkkel, a városi és megyei tanáccsal is rendszeresen egyeztetünk. Ízig-vérig székelyudvarhelyi vagyok, tudom, hogyan kell bevonzani forrásokat, és hogyan lehet azokat szabályosan elkölteni, ráadásul igyekeztem munkásságom során csak barátokat szerezni.

– Nevezzen meg néhány fejlesztési tervet, amelyek meghatározzák a város jövőjét, és amelyeket prioritásként kezelne! Nyolc éve Gálfi Árpád polgármester öt ilyet nevezett meg, de még egyik sem valósult meg: a terelőút, a városközpont teljes felújítása, a Székelytámadt vár rehabilitációja, a városi fedett uszoda és a sportbázis építése, szejkefürdői gyógyfürdő-komplexum létesítése…

Demeter István: – A terelőút megépítése a prioritás. Sajnos a város utcái adottak, nem szélesíthetőek, emiatt káosz van a közlekedésben. Egy ésszerű átrendezési tervre lenne szükség a tehermentesítés érdekében. A Szejkefürdő azonnali rehabilitációja és egy új épület létesítése a kádasfürdő működtetésére, ugyanis nyugdíjasok százainak nyújtott enyhülést. Egy fedett uszoda építése olimpiai méretű medencével, ugyanis így nemzetközi versenyeket szervezhetnénk, köztudott, hogy az országban kevés ilyen létesítmény van. Ezáltal fellendíthetnénk a turizmust és támogatást nyújthatnánk a vendéglátóiparnak és szállásadóknak, fényezve a városunk jövőjét.

Ilyés Szabolcs: – Be kell fejezni a lehető leghatékonyabban a városban futó projekteket, és ehhez a 20 éves projektmenedzsmenti tapasztalatom hasznos lesz, hisz tudjuk, hogyan kell ezeket megvalósítani. Mindezek mellett a kiemelt területek: el kell kezdeni a terelőút megvalósítását, hogy a város élhetőbb legyen. 4 év alatt ez nem lesz meg, de a mandátum végén már a tervek és a finanszírozás – legalább részben – rendelkezésre kell álljon, és talán a munkálatokat is el lehet indítani.

Egy tiszta, élhető várost kell létrehozzunk: a sok kis apró ügyet meg kell oldjuk. Újra kell éleszteni azt a lehetőséget, hogy a lakók bejelenthessenek egy problémát (csúszós járda, belógó fa, leszakadt oszlop, döglött állat stb.), és ezt a „városi 112” szám, vagy egy applikáció útján a Városháza egy gyorsreakciós egységgel kezelni tudja. Oda kell figyeljünk a mindennapok bosszantó gondjaira. Nem lehetünk Erdély (vagy Románia) legnagyobb, leggazdagabb városa, de a legtisztább, a legélhetőbb igen. Újra kell iparosítani Székelyudvarhelyt: számos nagy beruházás indult el a környező nagyvárosokban. Ezekre rá kell csatlakozzunk, elsősorban a helyi vállalatokat kell segítsük, hogy az újonnan épített gyárak beszállítói legyenek és mindent meg kell tenni, hogy érkezzen új nagybefektető is. Az elmúlt években több ezer munkahely tűnt el, ez nemcsak a gyárakat érinti, de a szolgáltatásokat is. Ugyanakkor a magas hozzáadott értékű munka lehetőségét is segíteni kell, ehhez számos kezdeményezés van, pl. az informatikai fejlesztések, de a turisztikai és a gasztronómiai fejlesztések is lehetőséget adnak. A munka becsülete a helyére kell kerüljön.

A közlekedést a környező településekkel közösen kell fejleszteni. Udvarhelyszék központjaként együtt kell működjünk a községekkel elsősorban a közlekedés hatékonyságában, de kulturális és sport területeken is. Mi a százezres Udvarhelyszék motorja kell legyünk, egy igazi központ. Az udvarhelyszéki sport és kultúra központja kell legyünk. Ehhez elkerülhetetlen a megfelelő infrastruktúra fejlesztése. Még ebben a mandátumban el kell kezdjünk uszodát építeni, a Művelődési Ház és a régi Mozi épületeinek rendbetétele meg kell történjen. A parkok kis sportbázisok is kell legyenek – számos jó példa van erre, tanulni nem szégyen.

Szakács-Paál István: – A polgármester úréval megegyezik a véleményem, nagyon szomorú, hogy az elmúlt 8 évben nem sikerült lezárni egyik tervet sem. A terelőút létfontosságú a város élhetősége szempontjából, 4 év alatt ennek legalább a nyomvonalát és tervét el kell fogadni. A városközpont felújítása előtt konzultálnunk kell a lakosokkal, és el kell döntsük közösen, hogy milyennek akarjuk látni a belvárost. A Székelytámadt vár rehabilitációját be kell fejezni, a várat a turisztikai körforgásba be kell kapcsolni. A fedett uszoda megépítése rövidtávú célunk lesz megválasztásunk esetén, és a sportstratégia elfogadása után a sportinfrastruktúra kiépítése is sürgős feladat lesz. A szejkefürdői gyógyfürdő komplexum és a mofetta rehabilitációja szintén stratégiai szintű feladat, és én hatodikként újabb vállalkozásfejlesztő központok létrehozását is célomnak tűzném ki.

A módszer eltérő, a cél azonos

– Hogyan javítana a nyugdíjasok, szépkorúak életminőségén?

Demeter István: – Öregotthonok építése. Olyan szolgálat elindítása, amely napközben saját otthonaikba vigyáznák, segítenék szépkorúaink jelenleg magányos életét. Kedvezményes bejárást biztosítanék a felépült uszodánkba, gyógytorna-programokat szerveznék. Csapatépítő kirándulások által utaztatnám ifjúságuk, boldogságuk emlékeztető vidékeire, mosolyt csalogatva arcukra és lelkükbe.

Ilyés Szabolcs: – A nyugdíjasok, a szépkorúak sok esetben egyedül maradnak, a gyerekeik, unokáik távol vannak. Ezt a helyzetet kezelni kell, szakembereket és szakintézményeket kell bevonni, és a város 4-5 pontjában meg kell teremteni az idős emberek számára a nappali foglalkoztatót, valamint civil szervezetekkel közösen egy „egymásra figyelési” rendszert kell felépíteni, hogy az egyedülálló emberekre is oda tudjunk figyelni.

Szakács-Paál István: – Több irányból közelíteném meg a kérdést. Egyrészt azt gondolom, hogy a szombatfalvi nappali foglalkoztató központ egy nagyszerű otthont biztosíthat azoknak a programoknak, amelyek elsősorban a nyugdíjasokat szólítják meg. Itt a városháza stratégiai partnereként jelenhetne meg egy olyan civil szervezet, amely vállalja, hogy programmal és élettel tölti meg a házat, erre nyilván anyagi fedezetet biztosíthat a hivatal. A városi parkok folyamatos karbantartása, a szejkefürdői gyógyfürdő beindítása, rekreációs központ (Kerekerdő, Szejke) létrehozása szintén a szépkorúak életminőségén javíthatna.

– A jelenlegi városvezető meg nem valósított – vagy el sem kezdett – ígéretei közül melyeket foglalná bele a következő négy év tervei közé: városi stadion felújítása (2021–2023), városi uszoda építése (2022–2024), városi strand korszerűsítése (2021–2025), multifunkcionális fedett csarnok építése (2024–2028)? Röviden indokolja meg döntését.

Demeter István: – Az uszodával kapcsolatos terveimről már előzetesen is beszéltem, tehát ezt mindenképp belefoglalnám. A városi stadion felújítása, a strand korszerűsítése, valamint a multifunkcionális fedett csarnok építése mind szerepelnek terveimben, mert a sport a hosszú élet titka. Életem egyik jelmondata: „Mens sana in corpore sano”, tehát „ép testben, ép lélek”.

Ilyés Szabolcs: – Nem hiszem, hogy mindent meg lehet egy mandátum alatt oldani. Ennek ellenére mindenik projektet el kell kezdeni racionálisan megtervezni, és megvalósítani. A városi uszoda talán az első prioritás – ez már a következő mandátum eredményei között kell legyen. A realitás talaján maradva akár több lépésben is lehet gondolkodni: nem szükséges egy több tízezres stadion, de körülményeket kell teremteni (pálya minősége, öltözők, vécék stb.), majd a látványos fejlesztések ezután következhetnek. A városi strand korszerűsítése egy reális projekt lehet akár a következő mandátum alatt, és itt sem kell csili-vili projektben gondolkodni. Ezeket az intézményeket nemcsak fejleszteni kell, hanem a karbantartás, a tisztaság, használhatóság és az „élhetőség” a kulcs. Bár szeretnék látni egy új, multifunkcionális csarnokot, de ez hosszabb távú terv. Amennyiben lesz erre forrás, akkor mindent megteszünk, hogy megvalósuljon, de addig is: a meglévő sportcsarnokot nem szabad elhanyagolni, azt minél jobb állapotban kell tartani, és esetleg kisebb sporttermek (akár iskolai) fejlesztésében, építésében is érdemes gondolkodni.

Szakács-Paál István: – A városi uszoda építése egyértelműen prioritás kell legyen. Nem is igazán tudok olyan megyei jogú városról, ahol ne lenne hasonló létesítmény. Ezt mindenképpen meg kell valósítani. De a városi stadion felújítása is egy olyan terv, ami kivitelezhetőnek tűnik a következő 4 évben, és a városi strand sem igényel éppen akkora beruházást, hogy azt ne lehetne megvalósítani 2028-ig. Nyilván a multifunkcionális fedett csarnok megépítése nagyobb kihívás, de ez esetben is legalább a terveket el kell készítenie a következő polgármesternek. Fontos, hogy az egész folyamatot előzze meg a sportstratégia elkészítése.

– Mi a véleménye a helyi adók mértékéről? Változtatna ezeken?

Demeter István: – Nem emelnék adót, amennyiben a törvény nem kötelez rá. A pénzt nem a városlakók zsebéből kell kiszipolyozni, hanem más forrásokból finanszírozni a fenntartási költségeket, fejlesztési projekteket. Használaton kívül lévő épületek megvásárlása és vállalkozók idecsalogatása adókedvezményekkel.

Ilyés Szabolcs: – Az arányos teherviselés híve vagyok: mindenki a lehetőségeihez mérten, de járuljon hozzá a fejlesztésekhez, ahhoz, hogy jobb legyen a város. Nem fogok adócsökkentést ígérni, mert semmiért csak semmit lehet nyújtani. Átgondolni, méltányosabbá alakítani az adókat – ezek lehetnek a reális tervek.

Szakács-Paál István: – Ezzel a válasszal nem leszek túl népszerű, de látni kell azt, hogy ezekre az adóbevételekre most mindennél nagyobb szüksége van a városnak, ennek megfelelően a helyi adók szorzóit nem módosítanám. Cserébe viszont bevezetném azokat a támogatási formákat – más, környékbeli városok mintája alapján –, amelyek segítségével a helyi adófizetők visszaigényelhetik az illeték egy részét, és azt befektetésekre fordíthatják. Egy turisztikai adó bevezetését is megfontolnám, amit teljes egészében a városi turisztikai és vendéglátós egyesület költhetne el, kimondottan turistacsalogató rendezvények megszervezésére.

És mi legyen a mozival?

– Legyen mozi Székelyudvarhelyen? Foglalkoztatja a kérdés?

Demeter István: – Gyermekkoromban két mozi is működött Székelyudvarhelyen. Emlékszem minden filmre, minden szóra, mozdulatra, happy end-re, ami az életre tanított, ugyanis szerintem a tartalmas, jó filmeknek jellemformáló jellege van. A mozi más. Ott vágtatsz a fehér paripán, szárnyal a tested, lelked, zuhansz életed repülőjén, de mindig túléled. Megnyered a harcaid a filmvásznon és önmagadban, legbelül. A moziban mindig a jó győz, talán megértjük, nem is olyan rossz jónak lenni.

Ilyés Szabolcs: – Természetesen fontos lenne egy mozi – de azt kell megvizsgálni, hogy melyik kulturális intézmény keretein belül, és hogyan működtessük. Egy megfelelő, rendszeres programmal működő, moziélményt nyújtó lehetőséget kell teremtsünk. Megvan erre a kezdeményezés, már egyeztettem a kulturális intézmények vezetőivel – reális a terv.

Szakács-Paál István: – Természetesen igen. Nem örvendek, amikor azt látom közösségi oldalakon, hogy a székelyudvarhelyiek Csíkszeredába, vagy éppen Marosvásárhelyre kell járjanak moziélményért. Azt gondolom, hogy egy városi mozi beindítása akár első mandátumos feladat is lehet, hiszen a helyszín adott, az üzemeltetésre biztosan kapunk szakképzett embereket. A legnagyobb kihívás a teljes felújításhoz szükséges anyagi forrás előteremtése. Hiszem, hogy összefogással és bukaresti, meg budapesti támogatással ezt meg tudjuk valósítani.

– Fejezze be a következő mondatot: „Még arra is képes lennék, hogy lemondjak a polgármesteri tisztségemről, amennyiben…”

Demeter István: –  ...a városlakók többsége nem elégedett a munkámmal, ha nem tudom szebbé, jobbá, békésebbé tenni közösségünk életét.

Ilyés Szabolcs: – ...a város és a közösség érdekei ezt kívánják, hisz a feladatot akarom a legjobb tudásom szerint ellátni, és nem a funkció határoz meg engem.

Szakács-Paál István: – …a városnak jobb lenne nélkülem, mint velem. Amennyiben a város érdekei ezt megkívánnák.