Harminc éven át volt Székelyudvarhely laboratórium az RMDSZ ellenében szerveződő politikai alakulatok számára, mára azonban sokan megértették, hogy Udvarhely számára is az RMDSZ lehet a járható út – vélte Antal Lóránt szenátor, a székelyudvarhelyi RMDSZ-szervezet nemrégiben megválasztott új elnöke. Szerinte „errefelé a politika még nem számít hívó szónak”, bár tapasztalhatók a változás jelei. Két éven belül egy erős önkormányzati képviselőtestület-javaslattal és polgármesterjelölttel kell előállni, akik el tudják látni a feladatokat, mert e pillanatban Székelyudvarhelyen közigazgatási káosz uralkodik jelentette ki Antal Lóránt szenátor, aki azt követően válaszolt kérdéseinkre, hogy munkába állt a városi szervezet új vezetősége.

A székelyudvarhelyi RMDSZ tisztújítása még a szervezeten kívül is erősen felkorbácsolta az indulatokat. Mivel magyarázható ez a szokatlanul nagy érdeklődés?

A válaszadáshoz szükségesnek tartom érinteni az elmúlt 30 év különböző fontossággal bíró történéseit. Mindenki tudja, hogy Székelyudvarhely egy laboratórium volt az RMDSZ ellenében szerveződő és a szövetség ellen útnak induló politikai alakulatok számára. Hosszú évtizedeken keresztül Székelyudvarhelyről számtalan kritika fogalmazódott meg az RMDSZ felé, tudjuk, hogy volt olyan időszak, amikor 12 éven keresztül első pontként szerepelt a politikai ellenfeleink retorikai listáján, hogy „Mindent az RMDSZ ellenében!”. Ezen keresztül próbálták megerősíteni azokat a politikai tömörüléseket, amelyekről akkoriban még azt gondolták, hogy akár riválisa lehet az RMDSZ-nek a parlamenti választásokon, vagy akár le is válthatja azt. Örömmel konstatálom, és köszönettel is tartozunk ezért a választópolgároknak, hogy az elmúlt három évtizedben a négyévente sorra kerülő parlamenti választásokon mindannyiszor bölcsen döntöttek, és kiálltak az RMDSZ mellett, ahogy más városokban az önkormányzati választásokon is.

Aabból kifolyólag, hogy a Székelyudvarhelyen tevékenykedő politikai erők mindent alárendeltek annak, hogy az RMDSZ ellenében tevékenykedjenek, ez azt eredményezte, hogy sok esetben az önkormányzati választások is az RMDSZ elleni kampányokról szóltak. Egy idő után ez már olyan méreteket öltött, hogy a választási kampányok már nem arról szóltak, hogy miért nincsenek beruházások Székelyudvarhelyen, hanem inkább arra irányították a vitákat, hogy a megvalósítások hiányáért az RMDSZ-t kell hibáztatni.

Szerintem mára mindenki meggyőződhetett arról, hogy ez, ebben a formában nem igaz. Egy település életében a helyi projekteket illetően a felelősségvállalás mindig a helyi vezetőket illeti, így az elvégzett vagy épp el nem végzett munkával a helyi vezetők kell elszámoljanak a választópolgárok előtt. Azóta sokan megértették, hogy Udvarhely számára is az RMDSZ lehet a járható út, oly módon, hogy a Bukarestben tevékenykedő politikai erőnket, a kormányzati erőt okosan fel lehetne használni a jövőben Székelyudvarhely hasznára is. Ezért mutatkozott hirtelen nagy érdeklődés az iránt, hogy az RMDSZ-en belülről készüljenek fel a 2024-es önkormányzati választásokra. Ezzel önmagában nincs is baj, mert ez azt jelenti, hogy sokan gondolták komolyan azt, hogy a nem működő városi RMDSZ-t újra lehet indítani, életet lehet lehelni bele, és fel lehet készíteni 2024-re. Én mindig azt mondtam, hogy a verseny csak jót tehet szervezeten belül, vagy éppen magáncégek esetében is, és ezt eredményezte Székelyudvarhelyen is. Jó volt az, hogy megnőtt az érdeklődés, több jelölt is indult, és összesen 1809 ember ment el, hogy beleszóljon az udvarhelyi közélet alakulásába.

Elégedett a részvételi arányokkal?

Sokan nem hitték, hogy ennyien fognak voksolni. A kampánycsapatom célkitűzésében 2000 ember volt meghatározva, úgy éreztem, hogy ez most egy olyan fajsúlyú kérdés, hogy lesznek legalább kétezren, akik elmennek választani. Ezt amúgy még egyszer köszönöm a szavazóknak. Most rajtunk a sor, hogy a munkánkat úgy végezzük, hogy 2024-ben legalább háromszor ennyien menjenek el, és az RMDSZ polgármesterjelöltjét kijelölő állóurnás választáson megválasszák azt a személyt, aki majd a szövetség színeiben indul a város polgármesteri székéért.

Az RMDSZ-ellenes hangok nem tűntek el teljesen a városból. Elképzelhető, hogy a számuk jelentősen csökkent, és már csak a hangjuk nagy?

Kritikus ember mindig lesz. Kell is legyen, mert ha eltűnnek, akkor valami nem működik jól a demokráciában. De szerintem már számszerűsítettük ezt. Február 27-én lejárt egy állóurnás választás, és ez egy konkrét számszerűsítése volt annak, hogy ki, hol helyezkedik el.

Nagyot nyitott a városi szervezet, sokak szerint túl nagyra tárta a kapuját, mert így nem csak az őszintén tenni akarók jelentek meg az udvarhelyi RMDSZ kapujában, hanem olyan opportunisták, haszonlesők is, akik saját pecsenyéjüket szerették volna sütögetni a városi szervezet tábortüzénél.

Székelyudvarhelyen a politika még nem számít hívó szónak, ezt tényként kell kezelni. Ki merem jelenteni, hogy nincs olyan politikai alakulat, amelyre ez ne lenne érvényes. Bármelyik politikai alakulat is szeretne tenni akaró embereket toborozni, a válasz sok esetben elutasító lenne. Ennek oka, hogy az udvarhelyiek megcsömöröltek a politikától, és attól, hogy különböző bibliai idézetekbe csomagolt mondásokkal olyan dolgokat ígértek, amelyekről két év után már mérni lehet, hogy nem valósulnak meg. Röviden, az embereknek elegük lett a politikai perpatvarból, a civakodásból, a sárdobálásból, és az ígéretek be nem tartásából. Ezért inkább a távolmaradást, az ódzkodást, vagy akár a pozitív értelemben vett spekuláns hozzáállást választották az ilyen jellegű kérdésekben. Ezért fontos, hogy 1809-en szavaztak, mert ebben a kontextusban ez a szám nagyon sok embert jelent, és egyben azt is, hogy tényleg van egy változás-hangulat Székelyudvarhelyen, amellyel érdemes foglalkozni, amit már nem lehet a szőnyeg alá seperni. Világosan kimutatja, hogy ki mennyit ér és hol helyezkedik el a politikai színtéren.

Most az a feladatunk, hogy az emberekkel foglalkozzunk, minél többet legyünk közöttük, platformokat teremtsünk, ahol el tudják mondani a problémáikat. Fontos, hogy meghallgassuk őket, és rajtuk keresztül próbáljuk meg elérni azt a célt, hogy 2024-ben leváltsuk a jelenlegi városvezetést. Kis problémák tömkelege van jelen a városban és azokkal sem foglalkozik senki, miközben különböző fórumokon akár azzal is támadják az RMDSZ-t, hogy miért nincs uszoda Udvarhelyen. Pedig ez a labda már rég nem az RMDSZ térfelén pattog. Nem is az állami intézmények térfelén. Kérdem én, hogy ha a kis ügyeket sem tudjuk kezelni, mi a garancia arra, hogy tudunk kezelni egy uszoda-projektet?  Valójában az emberekkel létező, avagy inkább nem létező kapcsolat, annak a bizonyos bizalmi hálónak a visszaállítása épp a kis ügyeken keresztül érhető el.

Mi mint RMDSZ, meg kell tudjuk győzni az embereket arról, hogy bízhatnak bennünk. Ezért nekünk nem is lehet elvárásunk az emberek irányába. Igaz, hogy ellenzéki pozícióból az elmúlt két évben kevesebbet tudtunk megvalósítani, mint ha mi vezettük volna a várost, de ez logikus. Vagy lehet, hogy még ellenzéki pozícióból is többet tehettünk volna, mégsem tettük. Most itt van a lehetőség arra, hogy az önkormányzati testületen keresztül, amelyben hat képviselőnk tevékenykedik, az újonnan felállt elnökségen és a konzultatív testületen keresztül visszanyerjük az udvarhelyiek bizalmát és változtassunk az eddigi dolgokon. A nyitással kapcsolatban: minden gondolkodó, tenni akaró embernek helye van ebben a szervezetben. Mind mondtam, a politika nem hívószó, az emberek bizalmatlanok. Nemcsak bennünk nem bíznak, de általában a politikumban sem. Be kell fogadnunk olyan embereket, akik azt mondják, hogy tenni akarnak. Hogy esetleg hátsó gondolatokkal is érkeznek? Nos, nem vagyunk mi sem apácakolostor, sem hírszerző szolgálat, hogy megszűrjük, átvilágítsuk az emberek gondolatait.

A szervezeten belül már felvázoltunk egy közös érv- és elvrendszert, és kitűztük azt a célt, hogy 2024-re egy erős önkormányzati képviselőjelölt-testülettel és polgármesterjelölttel kell előállnunk, akik mögé már felállítanánk azt a csapatot is, amely az önkormányzatban különböző közigazgatási feladatokat el tudnak látni, mivel e pillanatban Székelyudvarhelyen közigazgatási káosz uralkodik.

A tisztújítást megelőzően az önkormányzati testület többségi POL-frakciójának vezetője aggódni kezdett a város jövőjéért, annak függvényében, hogy ki nyeri el a helyi RMDSZ elnöki tisztségét, nyíltan kimondta, hogy csak a másik jelöltnek tud baráti jobbot nyújtani. Ez nem beleszólás egy politikai szervezet belügyeibe?

Amikor elvállaltam ezt a jelölést, tudtam, hogy ebben a kampányban minden is benne lesz. Éreztem, hogy nagyon sokan igyekeznek majd a személyem ellen kampányolni. Két szempontból tekinthetünk erre: az egyik, hogy amikor egy politikai szervezet frakcióvezetője elemzést végez egy másik politikai szervezetről, az fölöttébb érdekes. Tévéadásokban nekem is és román kollégáimnak is szegeznek kérdéseket más politikai alakulatok belügyeiről, ilyenkor mindannyian elmondjuk, hogy van egy olyan íratlan szabályunk, hogy más politikai szervezetek belügyeibe nem szólunk bele. Nem vagyok biztos abban, hogy egy sikeres üzletember jó néven venné, ha egy másik sikeres üzletember, netalán éppen konkurense nyilvánosan beleszólna a cégének a működésébe.

De van a másik szempont, ami hozzám is közelebb áll: azt mondtuk, hogy megnyitottuk az RMDSZ kapuit, hogy bárki beléphet, és ezt követően szavazhat. Ha ebből a szemszögből nézzük az esetet, azt mondom, hogy akár bele is fér.

Egy nem működő szervezetet vett át, amelyet talpra kellett állítani, be kellett indítani a működését, tehát eleve hátrányból kezdte elnökségét. Elég lesz ez a két év, hogy elérjék a 2024-re kitűzött célokat?

Ez a kihívás benne. Ezért is vettem komolyan azt, hogy ne én döntsem el, hogy kik legyenek a kollégák és azok a személyek, akikkel együtt dolgozok. Ezért volt fontos meghatározni, hogy milyen formában kezdjük el ezt a munkát. A feladatunk, hogy az emberek között legyünk, eljussunk hozzájuk, meghallgassuk őket, megismerjük a problémáikat. Ha jól dolgozunk, összpontosítunk a feladatunkra és tartjuk a munkatempót, akkor ez a két év elég lesz. Muszáj, hogy elég legyen.