550 éve mezővárosi rangot adományozott Zilahnak Mátyás király. Ez alkalomból, Zilah 550 (1473-2023) Képek Zilah történelméből címmel tartott előadást László László történelemtanár csütörtökön a helyi EMKE székházban. A zsúfolásig megtelt teremben szó esett Zilah első évszázadairól, a településről, mint mezővárosról, vásárokról, gazdaságról, céhekről és mesterségekről, a város jogállásáról, lakosságáról, városias arculatának kialakulásáról. Az előadó, mint mondta, azért választotta a Képek Zilah történelméből címet, mert nem egy általános, lineáris, időrendi bemutatóval készült, hanem a már említett témakörökre világított rá, bőven illusztrálva térképekkel.

1473 augusztus 1-én Mátyás király mezővárosi rangot és vásártartási jogot adományozott Zilah településnek – ismertette, ami nem azt jelenti, hogy a mai település csak ennyi idős lenne, mert „ennél jóval több, lehet akár kétszer ennyi is”. Zilah első évszázadai kapcsán elmondta, a szakemberek szerint a település koraközépkori, valamikor 900 vagy 1000, legkésőbb 1100 előtt alapíthatták. Erre vannak régészeti és írott források, közülük a legismertebb Anonymus írása. Ha hitelt adunk neki, akkor a település már Árpád és a honfoglalás idején létezhetett. A zilahi Kraszna utca elején 1989-ben egy régészeti ásatás során a szakemberek egy X-XII. századi temető egy részét tárták fel, ami egy állandó településre utal.

Az előadásban elhangzott, az 1241-1242-ben tatárjárás Zilaht is elpusztította, ekkor égették fel első templomát, a lakosok egy részét leölték, másokat elhurcoltak. IV. Béla király támogatta a település újraépítését, majd Nagy Lajos zilahi tartózkodása idején, 1370-ben vásártartási jogot adott Zilahnak.

Kovách Géza történész szerint a királytól és a püspöktől kapott kiváltságok mellett a fejlődésben szerepet játszott Zilah kedvező fekvése, a Meszes-kapun átvezető út, mely Erdélyt és Magyarországot összekötötte, valamint a Szamoson vagy a mellette haladó sóút. Ugyancsak ő írta, hogy a XIV-XV. században Zilahon a fő foglalkozás a mezőgazdaság volt, de mellette megnőtt a házi mesterségek jelentősége. 1384-ben Mária királynő is megerősítette az erdélyi püspököt Zilah birtoklásában, majd Imre erdélyi püspök megerősítette zilahi jobbágyai kiváltságait.

A nagy áttörés

Zilah fejlődésében a nagy áttörés 1473-ban történt, amikor Mátyás király mezővárosi rangot adományozott a településnek. A mezőváros elsődlegesen egy kereskedelmi központ, ahol a termelők, kereskedők és a vásárlók találkoztak. A vásárokat rendszerint jeles vallási ünnepek alkalmával tartották, lehetőleg az utak kereszteződésénél található vásáros- vagy vásárhelyen. A mezővárosokban, így Zilahon is, többségben éltek földművesek, mellettük mesteremberek, kik mindannyian a termékeik értékesítéséből éltek. Később megjelentek a közvetítők is, a kereskedők. A mezővárosi kiváltságot többször megerősítették, illetve kiegészítették a királyok, majd az erdélyi fejedelmek.

A XVI. században megalakultak az első céhek, szűcsök és csizmadiák. A tímároknak a Híd utcai patak mellett voltak házaik és műhelyeik. A fazekasság régi és elterjedt mesterség volt Zilahon, létezett külön Fazakas utca és fazekas szín. A kerékgyártók és kovácsok egy céhet alkottak. A pékek szerepét sütőasszonyok töltötték be, akik a piacon árulták a saját kezűleg sütött kenyeret. A kereskedők viszonylag későn jelentek meg, és egy ideig örmények kezében volt a helyi kereskedelem.

A céhek az 1500-as évektől 1872-ig működtek, ez után átalakultak ipartársulatokká. 1836-ban a zilahiak megváltották a dézsmát, és 1836. november 1-jén ünnepelte Zilah lakossága szabadulását. 1848. májusában a település szabad királyi város rangot kapott, ami a forradalom leveréséig volt érvényben, majd 1862-ben visszakapta a szabad királyi város címet, amit 1876-ban elvesztett, és rendezett tanácsú város lett belőle. Petri Mór írásában olvasható, hogy „Zilah legrégibb lakosai határőrök voltak, a kiknek emlékét egyfelől a Bánkert, másfelől a Székely-nagyutcza őrizte meg … 1150 táján Deésen, Zilahon s Kolozsvárt meg környékén németek telepedtek le s ez magyarázza Zilah német nevét, de erre a Németi hegy neve is emlékeztet”. Fodor Dániel 1895-ös munkájában közel 7000-re becsülte a város lakosságát, mely annyi, mint Szilágycseh mai lakossága. A XVI-XVIII. századi leírások alapján Zilah kinézetét tekintve, csak egy nagyobb falunak tűnt, melynek környékén jó bor termett. A házak nagy többsége náddal vagy szalmával volt fedve, és fából készült. A zsindelyes tetejű jómódra utalt, a cseréptető vagy kőház luxusnak számított.

Ugyancsak Petri Mór jegyezte fel, hogy a tanácsház alapkövét 1836. június 6-dikán tették le, építését 1838. július 1-re fejezték be. 1887. október 7-én futott be az első vonat Zilahra, 1890. október 1-jén avatták fel a Zilah-Dés vasúti pályaszakaszt – ismertette az előadó. László László kiemelte, hogy 1902-re elkészült a város jelképe, a Wesselényi-szobor és 1903-ra felépült az új iskolaépület, a város másik jelképe, 1905-re bevezették a villanyt, és 1906-ra elkészült a zilahi református templom új, megnagyobbított csarnoka. Végezetül Fodor Dániel szavaival üzent a mának: Zilahon manapság minden téren haladás és pezsgő élet mutatkozik.

Bakó András, az EMKE elnöke az évforduló kapcsán elmondta, az egyik fontos üzenete, ennek az évfordulónak, hogy valakik, vagy valakinek az érdemeiért ez a település megkapta a vásárrendezési jogot, tehát a települések közül a legmagasabb szintre lépett, és megnyitotta az utat a fejlődés előtt. Ez talán a mai generációnak, a közösségnek és a jövőbelieknek is adhat egy olyan motivációt, amiből rájövünk arra, hogy a városunk példájából kiindulva, tanulva, egyre nagyobb szinteket meglépve, fejlődésünk garantált, és így a jövőnk is.