Magyar nyelvű, modern pedagógiai elvekre épülő tankönyvek írására szervezett új tankönyvíró programot az RMDSZ és a Communitas Alapítvány. Nem ez az első alkalom, hogy ilyet kezdeményeznek: a 2000-es évek elején már volt rá példa, és bebizonyosodott, hogy „képesek vagyunk saját igényeink szerint, magas szakmai színvonalon megalkotni a tananyagainkat”, és most újra égetővé vált ez a feladat – hangzott el pénteken Kolozsváron, az esemény megnyitóján, amelyen Szabó Ödön képviselő, Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, valamint Markó Bálint, a BBTE rektorhelyettese is részt vett többek között. A február 6–8. között zajló program tankönyvírási képzés – gyakorlati tréning az érdeklődő tanároknak.

Folyamatosan újra kell gondolni a tananyagot, a változó generációk érdeklődéséhez és körülményeihez igazítani, ugyanakkor mindezt a magyar diákoknak az anyanyelvükön kell nyújtani – emelték ki a felszólalók az RMDSZ és a Communitas Alapítvány új tankönyvíró programja megnyitóján, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karán pénteken, és kifejtették azt is, mi mindenért fontos ez.

„Könnyű elmondani valamit, de nehéz úgy leírni, hogy más tudjon abból valamit szépen elmondani, hiszen figyelembe kell venni az életkort, a körülményeket és az érdeklődést” – mondta el a vállalkozás kapcsán köszöntőbeszédében Markó Bálint, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese.

Kifejtette: egyetemként egyik legkiemeltebb feladatuk az oktatás, a jövendőbeli tanárok képzése, és tapasztalják, hogy folyamatosan újra kell gondolni a tananyagot, hisz az újabb generációk érdeklődése más és más, így nagy kihívás a tankönyvírás. A megírandó tankönyvek kapcsán hozzátette: „nem hiszem, hogy egyetemi anyagot kellene átadni, nem ez a cél, hanem az, hogy a gyerekek jobban magukba szívják a tudást, és általa fejlődni tudjanak”.

Szabó Ödön: „Ne mondjunk le a tankönyvírásról!”

„Meg kell legyenek a saját tankönyvíró műhelyeink, erről nem szabad lemondani” – ezt hangsúlyozta Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő, a parlament oktatási szakbizottságának alelnöke, aki ugyanakkor „nem irigyli, de tiszteli” azokat, akik vállalják a feladatot, hiszen ma talán még nehezebb tankönyvet írni a gyerekeknek, mivel az internetről teljesen más információkhoz is hozzájutnak.

Mint mondta, bár kényelmesebb lenne a tankönyv-fordítás, „értelmiségi közösségünknek kell legyen annyi önbecsülése, hogy mi nemcsak fordításra vagyunk jók”, (…) „ez fontos része a közösségépítésnek”. Hozzátette, képviselőként azt látja a feladatának kollégáival együtt, hogy egyrészt a törvényes keretet biztosítsák ahhoz, hogy „az anyanyelvünkön megírt tankönyveink is megjelenjenek”. Másrészt módszertani változásokról is beszélt: azt is szeretnénk bevezetni, hogy teljes ciklusokra lehessen pályázni, így például, ha egy szerzőcsoport matematikatankönyvet írna, akkor a teljes 5-8. osztályos ciklusra pályázhasson. „Így a tankönyvek egymásra épülhetnek, visszautalhatnak az előző évfolyamok anyagaira, és akár ugyanazokat a grafikai elemeket, illusztrációkat, példákat is lehet használni. Mindez erősíti az összhatást, és valódi szinergiát teremt a különböző évfolyamokra készülő tankönyvek között” – fejtette ki.

„Olyan tankönyveket írjunk, amelyekkel tudjuk, hogy milyen irányba szeretnénk a gyerekeinket terelni” – mondta felszólalásában Szőcs Ildikó, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közép-erdélyi régiójáért felelős alelnöke. Mint kiemelte, Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke dolgozik azon, hogy a tankönyvíró műhelyek megalakulhassanak és működhessenek, és az RMPSZ-szel folyamatosan konzultálva jutottak el a program megszervezéséig.

A tudományos összefüggéseket érthetőbbé tenni

Mihályfalvi Katalin beszédében elmondta, az RMDSZ számára nem újkeletű küldetés a tankönyvírás, a 2000-es évek elején volt már ilyen program, amelyben maga is részt vett, és amely során több olyan tankönyv született, melyek segítettek „saját lábra állni”, és bizonyították, hogy „képesek vagyunk saját igényeink szerint magas szakmai színvonalon megalkotni a tananyagainkat”. Hozzátette: ez a feladat ismét égetővé vált, és bár a technológia és a módszertan változott, a stratégiai cél ugyanaz: „gyermekeinknek anyanyelven írott tankönyveket adjunk a kezükbe”.

Két okot emelt ki, hogy miért fontos ez: egyrészt, amikor a gyermek saját anyanyelvén ismeri meg a tudomány titkait, akkor nem falakba ütközik, hanem „kapuk nyílnak meg előtte, a saját kultúráján keresztül kapcsolódik a világhoz”.

Másrészt – mint mondta – fordítás közben „óhatatlanul a tükörfordítás csapdájába esünk”, ami nemcsak stilisztikai kérdés, hanem „súlyos szakmai pontatlanságot is eredményezhet”. Ugyanakkor, ha magyarul írnak szakemberek tankönyveket, azzal a tudományos összefüggéseket érthetőbbé teszik a gyerekek számára, mutatott rá.

„A növényi táplálkozás kapcsán a román săruri minerale kifejezést ásványi sóknak fordítjuk, ami helyes, de az anyagok eredetére utal. A magyar tudományos gondolkodás fejlesztése érdekében szervetlen sókról, szervetlen anyagokról kell beszélnünk; ez fontos különbség, hiszen a fotoszintézis lényege éppen az, hogy a növény szervetlen anyagból hoz létre szerves anyagot: életet. Az ásványi sók kifejezés ezt az alapvető, a biológia és a kémia közötti összefüggést homályosítja el a diákok számára” – fejtette ki Mihályfalvi Katalin példaként arra, miért fontos, hogy magyar szakemberek írják a magyar tankönyveket.

Kapcsolódó

Merész lépés: három magyar középiskola jelentkezett, hogy kipróbálja a kísérleti kerettanterveket

Országos szinten mintegy harminc középiskola, köztük három magyar tannyelvű jelentkezett, hogy részt vegyen az oktatási minisztérium kísérleti kerettanterv projektjében. 

oktatás középiskolások kerettanterv kísérlet magyar nyelvű oktatás RMDSZ Communitas Alapítvány