Értékeket, „kincseket” rejt a szilágysági Kusaly település. A hétvégén ünnepelték a helyi református templom építésének 600. éves évfordulóját, ennek tiszteletére a fiatal éveiben ott praktizáló körzeti orvos, a kolozsvári születésű dr. Szász István Tas, szobrot állíttatott Ilosvai Selymes Péter epikus énekszerző emlékére, aki az 1570-es években Kusalyban iskolamester volt.

Az ünneplés istentisztelettel kezdődött, amelyen a 35 éve a településen szolgáló Berke Sándor lelkipásztor hirdetett igét. Ünnepi beszédében visszatekintett a múltra, mondván, nagyon sok év telt el azóta, hogy ebben a templomban Isten kegyelméből hangzik Isten igéje, és hívogatja népét. „Templom mindig van és lesz az idő teljességéig, a próbák és megpróbáltatások azért vannak, hogy felrázzák hitünket, mert általuk is közelebb juthatunk Istenhez. Azt, ami nem az ő áldása, a szeretetének, jelenlétének a bizonyossága az életünkben, el kell távolítani, bármennyire is a szívünkhöz nőtt, részünkké lett” – mondta a lelkipásztor.

Arra szólított, hogy viszonyuljunk helyesen a múlt örökségéhez, ne hagyjuk kiszakítani a múltat és az örökségünket. Amit az emberi kéz alkotott, az mindig romlik, egy templomot mindig javítani kell, egy emberöltő alatt legalább három-négyszer, lehetőség szerint. Minden problémának a kulcsa az élő Istennel való szövetség, minden templom tornya felfele mutat, ott a megoldás – mondta, hozzátéve, hogy adjunk hálát minden pillanatért, hogy találkozhattunk, hogy a templom áll, és csak úgy rendezkedjünk be, mint akik haza indulnak, mert egy várótermet nem tesz otthonossá az ember.

A 600 éves templom

Az igehirdetést követően Lugosi Dániel helyi lelkész a templom múltját ismertette, mondván, 35-40 esztendő alatt rengeteg emlék felgyűl, hát akkor 600 esztendő alatt. 150 évig a templom helyén ferences kolostor állt, amely közel tíz szerzetesnek adott otthont.

1422. október 12-én V. Márton pápa megengedte, hogy a ferences szerzetesek elfogadják a kolostort, amelyet a kusalyi Jakcs család tagjai építettek. 1423-ban Pálóci György erdélyi püspök átvette a pápai bullát, és engedélyezte a ferenceseknek a kusalyi kolostorba való beköltözését. Az alapítólevél bizonyítja, hogy az épületegyüttes templomból, temetőből, harangtoronyból, harangból, kolostorból és hálóhelyből állt.

1508-ban Drágffy Bertalan özvegye, Héderváry Dorottya, több birtokot ajándékozott a kusalyi apácakolostornak, ahova férje halála után bevonult. 1526 körül a kusalyi kolostorban tevékenykedett Csáthi Demeter ferences szerzetes, itt írta az Ének Pannónia megvételéről című művét. 1556-ban megszűnt a kolostor, a nagybányai őrség már nem nevezett ki gvárdiánt a kusalyi kolostor élére. A kolostor vagyonát ekkor az ecsedi várba menekítették.

1564–1570 között a templomot a reformátusok vették használatba, 1570-ben a településen írta Ilosvai Selymes Péter a Ptolomeus király históriája című művét. 1582-ben elhunyt Jakcs Boldizsár, a család utolsó férfi tagja. 1602-ben, a goroszlói csatát követően a községet feldúlták, a templom leégett, majd 1786. március 6-án elkészült az egyház ingóságainak legkorábbi leltára.

1796. július elsején II. Ferenc császár engedélyt adott az elhanyagolt templom felújítására. A javításokat 1798-ban fejezték be, a templomot befedték, szószéket építtettek, padokat készítettek. 1804–1855 között, a templom renoválása után a gyülekezet két harangot akart öntetni. Az első eltűnt harang öntésének évét nem ismerjük, a ma is meglévő, második harangot 1855-ben öntötték Kolozsvárott. A legtöbbet adakozók között szerepel báró Wesselényi Farkas, Balog Pál és Rácz Mózes. 1858-ban a templom tornyának állapota miatt az egyházközség haranglábat építtetett, majd 1869-ben az egyházközség megvásárolta a diósadi templom orgonáját. A templomot 1923-ban renoválták, 1952-ben külső és belső javításokat végeztek rajta, legutóbb 1985 és 1986 között voltak átfogó javítások.

Ilosvai Selymes Péter mellszobrának leleplezése

A szobor leleplezését megelőzően Demeter Katalin kolozsvári konzul szólt az egybegyűltekhez, mondván, Ilosvai Selymes Péter históriás költő korabeli költőtársaival együtt költeményeiben történeti ismereteket terjesztett, népszerűsített. Az udvarról udvarra járó vándorénekesek hazafias tüzet, nemzeti büszkeséget keltettek hallgatóikban. Hősök és csaták, diadal és dicsőség, ez érdekelte a kort. Beszédében méltatta dr. Szász István Tas példaértékű munkásságát, akinek írásai nélkülözhetetlen kapaszkodók, és arra tanítanak, hogy „fogadjuk meg azok igazságait, akik előttünk jártak és intézményeket teremtettek”, ezért azt tanácsolta, olvassák könyveit, épüljenek, bátorodjanak belőlük tudásban, hitben, békességben.

Az emlékezés, tiszteletadás, hálaadás napja ez – mondta Seres Dénes parlamenti képviselő. Azok az emberek, akik 35 éve szolgálták a közösséget visszatértek, visszavonzotta őket a 600 éves templom, és e nap tiszteletére emlékhelyet állítanak.

„A mi ezeréves történelmünk egyik nagyszerű bizonyítéka a kultúránk, mert mi nem a semmiből jöttünk, kézzelfogható, nagyszerű létesítményeink vannak, amit nekünk és a jövő nemzedéknek meg kell őriznünk” – fogalmazott. 600 év több mint húsz generáció, ahogy a tudósok számolják, és generációról generációra újjáépítették, javították, óvták az Isten házát, és nekünk is ez a kötelességünk. A jövőre nézve arra biztatta Kusaly megfogyatkozott közösségét, hogy óvja ezt a nagyszerű emléket, a templomot, s bár erejüket felülmúlja mindez, nagyszabású összefogásra van szükség, hogy szépen rendbetett ősi templomot adhassanak át a jövő nemzedékének. „Adja Isten, hogy tervünk sikerüljön!” – zárta.

Dr. Szász István Tas lehetővé tette, hogy ne csak a templom 600 éves évfordulójára emlékezzenek a jelenlévők, hanem Ilosvai Selymes Péterre is, az egyházközség volt tanítójára. Beszédében hangsúlyozta, a magyar nemzet a történelem játékai következtében ma nyolc országban éli életét, sőt több olyan periódusa volt „szenvedéstörténetüknek”, amikor a négy égtáj felé szétszóródva valóságos világnemzet lett belőlük.

„A magyarság nem határok között, hanem határok felett éli életét. Kisebbségben élő nemzettársaink külön érdeme és büszkesége, hogy szemben a világ nem kevés más hasonló közösségével, lojális, értékes, építő, erősítő állampolgárai országaiknak, amiért csak a jogos megbecsülést kérik cserébe. Megmaradásuk tehát nem csupán önző érdek, hanem helyi és az emberiséget is szolgáló kötelesség, és különös értéke van a nemzeti vagy akár a regionális értékek megmentésének. A mindennek alapját képező múlt, az erre épülő és ebben napjaink harcait vívó jelen, és az ennek nyomán remélt jövő mentése, megvívása és Istenben vetett hittel való remélése, vagyis magyarként való megmaradásunk, mindannyiunk dolga” – fogalmazott.

A Kusalyban töltött éveire visszaemlékezve elmondta, Kennedy elnök kijelentéséhez hasonlóan, „én egy kusalyi vagyok”. Dr. Szász István Tas 1962-ben került a településre fiatal orvosként, és ekkor kezdődött valami, ami gondviselés szempontjából Kusalyhoz köti. Mint mesélte, az akkori Kusalyra, Szilágyságra egyre kevesebben emlékeznek, mert akiknek világra jöttében segédkezett, ma már 60 évesek. Akkoriban nem volt út, mentő nem mehetett be a településre, ökrös szekér vitte a sártengeren át a betegeket a zilahi útig. A szilágysámsoni betegek is hozzá jártak, ő pedig hozzájuk, bár a fő közlekedési eszköz akkor csak a gumicsizma volt. Nemrég megszólalt a hívó szó: „Kusalyban is helye van a segítségnek”, ezért a településnek adományozta Kontur Bertalan szobrászművész Ilosvai Selymes Péterről készített mellszobrát, „Isten hozott ismét Kusalyba!” – felhívással.

Hogy még hitelesebbé és otthonosabbá tegyék az emlékhelyet, olyan somfát ültettek a szobor mellé, amely alatt „a krónikásnak alkotni volt jó kedve”, és azt remélik, hogy Isten kegyelméből ez a somfa is úgy fog növekedni, ahogy a mi reményeink, a magyar megmaradás reménye. A leleplezést követően bemutatták az epikus énekszerző portréját, majd az emlékezéseket követően kulturális műsorral zárult az ünnep.