Közösségi térként fog működni a patinás épület.

Ökumenikus istentisztelet, történelmi előadások, gulyásfőzés, modern- és néptáncbemutatók, valamint esti koncertek várták az érdeklődőket július 4-én, szombaton, a Torockói Községnapon. A rendezvény központi eseménye a felújított Thoroczkay–Rudnyánszky-kúria ünnepélyes átadása volt.

A program délben ökumenikus istentisztelettel kezdődött a torockószentgyörgyi unitárius templomban, amelyen a település mindhárom felekezetének lelkipásztorai szolgáltak. Az imádságok és igehirdetések közös üzenete az Istennel és egymással való találkozás fontosságát állította a középpontba. Lőrincz Konrád a Mózes negyedik könyvéből felolvasott igeszakasz alapján arra emlékeztetett, hogy a közösségben senki sincs magára hagyva, hiszen ahogyan egykor a kürtszó, úgy ma a harang hívja közösségbe Isten népét, hogy együtt keresse az útmutatást. Szász János Lukács evangéliuma alapján a találkozások jelentőségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a jövő kihívásaira is felelősen kell tekintenünk. Finta Emese az ünnep örömét a közös imádság erejével kapcsolta össze, és rámutatott: a közösség hosszú évek óta hordozott reményeinek beteljesedése – köztük a kúria megújulása – az Istenbe vetett bizalommal válhatott csak valósággá.

Az ökumenikus istentiszteletet követően Kovács István püspök köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kihangsúlyozta: egy település életében az infrastrukturális fejlesztések mellett legalább olyan fontos a lelki közösség építése és az értékrend megőrzése. Péter apostol első levelének szavait idézve arra buzdított, hogy „élő kövekként” épüljünk lelki házzá, mert a közösség jövőjét a megújuló épületek, az egymásba kapaszkodó emberek és a közösen megélt hit biztosítják. „A Jóisten egyetlen dolgot bízott az emberre: megteremtette ezt a világot, de az építés csodáját az emberre bízta. És az ember csak úgy tudott építeni, ha mindenekelőtt a lélek hajtotta építésre, úgy ahogy a világ is Isten lelke által jött létre. (…) Az a vár ott fenn is azért jött létre, mert valakik fontosnak találták, hogy megőrizzék ezt a gyönyörű Tündérországot”.

A községnap ünnepi programjának részeként adták át a Magyar Unitárius Egyház tulajdonában lévő Thoroczkay–Rudnyánszky-kúriát, amely a torockói önkormányzat sikeres PNRR-pályázata (Országos Helyreállítási Terv) révén újulhatott meg. A 19. század első felében épült klasszicista műemléképület a falu központjában áll, a kommunizmus idején felépített tömbház által elrejtve. A jövőben, valószínűleg augusztustól vagy szeptembertől, látogatóközpontként várja az érdeklődőket, az avatáson már három nyelven (magyar, román, angol) szerkesztett, a község nevezetességeit bemutató szórólap volt elérhető. Másfelöl, a projekt része a torockószentgyörgyi vár konzerválása és néhány hagyományos parasztház felújítása, ezek is szinte teljes mértékben megvalósultak már.

A kúria avatóján elhangzott köszöntőjében Vincze András alprefektus, aki egyben az RMDSZ Fehér megyei elnöke is, a felújítást a közösségi összefogás eredményének és a helyi örökség megőrzésének szimbólumaként méltatta. „Ez a kúria hosszú időn át hordozta a múlt sebeit, de ma, régi fényében tündökölve, az élni akarás, a megmaradás és a kulturális újjászületés jelképévé vált” – hangsúlyozta. Az eseményen jelen volt Fehér Megye Tanácsának elnöke, Ion Dumitrel is.

Horváth Kriszta, a Rudnyánszky család leszármazottja, személyes hangvételű visszaemlékezésében felidézte, hogy édesanyja és keresztapja ebben a kúriában töltötték gyermekéveiket, mielőtt a családot 1949-ben kitelepítették otthonából. A Maszolnak Horváth Kriszta elmondta: a család számára különösen megható megélni a kúria újjászületését, és annak örül, hogy „most már a teljes közösség családi házaként tekinthetünk rá”. De – tette hozzá – nehezen tudja feledni azokat a szellemi fogyatékkal élő gyermekeket, akiket a világításkor tett látogatás alkalmával pillantott meg véletlenül a kúria udvarában, amikor szanatóriumként működött az elkobzott ingatlanjuk.

Kovács István püspök ünnepi beszédében kiemelte: egy műemlék felújításával az épülethez kapcsolódó lelki és történelmi örökséget is továbbadjuk a következő nemzedékeknek. „Amikor egy épületet felújítunk, nem csak falakat építünk újjá, hanem ahhoz a lelkiséghez, ahhoz az örökséghez, a tárgyakon és anyagon túli örökséghez és örökséghez viszonyulunk, amit egy műemlék, egy fal, egy vár tud nekünk közvetíteni. Mert bizony nagyon beszédesek ezek az emberi kéz által létrehozott csodák (…) Miközben hozzányúlunk ezekhez a kövekhez, amiket restaurálunk, milyen kár, hogy nem tudjuk restaurálni azokat a fájdalmakat, sebeket, azokat a lelki romokat, amelyeket egy-egy igazságtalan történelmi pillanat idéz elő (…) A családnak csak az volt a bűne, hogy bűnösnek kiáltották ki őket” – figyelmeztetett a püspök, hozzátéve: a társadalomnak mind a mai napig nem sikerült a „restitucio in integrumot” megvalósítania ebben a vonatkozásban.

A Rudnyánszky család kényszerű távozásának felidézése után Kovács István püspök elmondta, hogy az épület később a Magyar Unitárius Egyház tulajdonába került azzal a szándékkal, hogy közösségi célokat szolgáljon. Bár korábban táborozóközpontként is működött, az egyház erejét is meghaladta a teljes megújítása. Hálás azért, hogy a Torockó Község Önkormányzatával létrejött együttműködés tette lehetővé a kúria felújítását, amely így ismét a közösséget szolgálhatja a találkozások, az emlékezés, a kulturális élet és a helyi örökség bemutatásának helyszíneként. Köszöntőbeszédét a püspök Brassai Sámuel rövid méltatásával és a vallásszabadság tordai kikiáltására való utalással zárta.

Deák-Székely Szilárd Levente, Torockó község polgármestere hangsúlyozta, hogy a kúria felújítása közel öt év kitartó munkájának eredménye. Köszönetet mondott mindazoknak – szakembereknek, tervezőknek, kivitelezőknek, intézményeknek és magánszemélyeknek –, akik hozzájárultak a beruházás megvalósításához, és elsősorban Hegedűs Csilla államtitkárnak, aki felhívta a figyelmét a projektre. Mint fogalmazott, megható pillanat számára, hogy a hosszú előkészítő munka után együtt ünnepelhetik a projekt megvalósulását.

Az ünnepi beszédeket követően a Csíkszeredai Sárga Rózsák dalcsoporttal közösen a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Ezután Kovács István püspök és Deák-Székely Szilárd Levente polgármester közösen átvágták az avatószalagot. A felújított ingatlan ezennel kitárta kapuit, az érdeklődők pedig beléphettek az épületbe, ahol torockói viseletbe öltözött fiatalok a híres somodi kaláccsal kínálták meg a látogatókat. A megújult kúria első tárlatvezetését maga a polgármester vezette, aki ismertette az épület történetét, értékeit és kitért a felújítás során megőrzött, illetve újjászületett részletekre is.

A polgármesteri hivatal, az unitárius püspökség és a leszármazottak közös erőfeszítésének köszönhetően, nem egy üres épület fogadta a látogatókat, hanem érdekes és értékes gyűjtemények ékesítették a belső tereket. Az állandó kiállítás a Thoroczkay–Rudnyánszky-kúria és a torockószentgyörgyi vár történetét mutatja be archív fényképek, korabeli dokumentumok és ismertető anyagok segítségével, egyúttal betekintést nyújtva a Rudnyánszky család történetébe is. Elkészült és kiállították a vár makettjét is, amely Lupescu Radu szakmai felügyeletével valósult meg, így a látogatók fogalmat alkothatnak, milyen lehetett az egykori, romjaiban is impozáns vár.

Egy külön emlékszobát alakítottak ki a falu híres szülöttje, Brassai Sámuel tiszteletére, amelyben a Magyar Unitárius Egyház időszaki emlékkiállítást rendezett be. A gyűjtemény a polihisztor életét és munkásságát személyes tárgyakon, könyveken, kéziratokon és más relikviákon keresztül mutatja be. A gondosan kiállított anyagot a püspökség szakemberei rendezték, Furu Xénia építész irányításával.

A kúria képzőművészeti alkotások bemutatására is kiválóan alkalmas. Falai között kapott helyet Balázs Janó képzőművész csodálatos fa és kerámia szobrai, aki két évtizeden át élt és alkotott Torockószentgyörgyön. A gyűjteményt neje, Balázs Székely Ilona gondozza, aki jelen volt az eseményen. A helyiségben továbbá a torockószentgyörgyi származású Kovács Katalin (művésznevén Kőra Podmon) a várat ábrázoló festményei is helyet kaptak.

A kúria konferenciatermében – amelyet mellesleg az egykori gyermekszoba és a szülők hálószobájának egybevonásával alakítottak ki – két vetítettképes szakmai előadás hangzott el, és mindkettő érdemben hozzájárult a helytörténeti ismeretek bővítéséhez.

Lupescu Radu egyetemi docens Torockószentgyörgy dicső emlékkoronája- a Thoroczkay család várának története az építésétől a lerombolásáig című előadásában a torockószentgyörgyi vár történetét és a Thoroczkay család örökségét ismertette. A neves történész részletesen bemutatta, melyek voltak a család letelepedésének körülményei, hol voltak az előző váraik (a Székelykőn, illetve Szádkő vára valahol a Kőközben), hogyan alakult a család története az általa elért legmagasabb rangtól, az alvajdától elkezdve a kegyvesztettségig, majd az újbóli felemelkedéstől a Rákóczi-féle szabadságharcig, amikor a császári hadsereg 1704 március 14-én ágyúval lövette, felégette és kifosztotta a várat.

Ballai Álmos régész-muzeológus a vár mindennapi életéről, lakóiról és a legújabb régészeti kutatások eredményeiről tartott előadást A tororockószentgyörgyi vár lakói a 17. században - A mindennapi élet terei, a társadalmi reprezentáció és a távolsági kapcsolatok a régészet tükrében címmel. A szakember lenyűgöző stílusban ismertette, hogyan valósult meg a régészeti feltárás, bemutatta, mindenik toronyban, illetve épületrészben melyek voltak az ásatások során felszínre került legérdekesebb tárgyak, mire utalnak azok, illetve arról is beszélt, melyek voltak a kutatás fő hipotézisei és milyen következtetéseket lehetett megállapítani. A szakembertől azt is megtudhatták az érdeklődők, hogy nem találták meg az Orbán Balázs által említett vízvezeték-rendszert, se az északi torony boltíves pincéjét, de rájöttek, mit láthatott a Székelyföld leírása szerzője.

A két előadás között különleges zenei pillanat gazdagította a műsort: Szenkovics Dávid, a bukaresti zeneakadémia hallgatója, Brassai Sámuel egykori csellóján Johann Sebastian Bach első csellószvitjéből a Sarabande, a Gigue és Allemande csendült fel. A híres német zeneszerző G-dúr első csellószvitje a zenetörténet egyik legikonikusabb, legletisztultabb és legmeghittebb alkotása, a csellisták „bibliájaként” tekintenek rá. A fiatal zenész olvasóinknak elmondta: Brassai csellója ma is tökéletes állapotban van. 1835-ben készült Budán, Christian Neubauer bajor származású hangszerkészítő keze által, tizenhárom évvel ezelőtt pedig Márkus Barbarossa János újította fel.

Az ünnepi hangulatot kulturális műsorok színesítették. A színpadi előadások sorát a Csíkszeredai Sárga Rózsák nyugdíjas dalcsoport nyitotta meg, amelyik az elmúlt időszakban gyakori vendége és fellépője volt a Torockó községben zajló eseményeknek. Nagy érdeklődés övezte a torockói Sebes Pál Általános Iskola elemista diákjainak műsorát, akik Varga Dobai Erzsébet Jancsi kutya szeretne lenni című mesefeldolgozását adták elő, felkészítőjük Varga Melinda tanítónő volt. Fellépett továbbá a Magyarlapádi Hagyományőrző Néptánccsoport, a Csegely Zenekar kíséretével. A közönség megcsodálhatta a Dudance by Csilla energikus tánc- és tornabemutatóját. Az újkigyósi Galiba Néptánccsoport, amelyik a Gyulai Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola néptánc tanszakos növendékeiből alakult, vajdakamarási-, felcsiki-, mezőföldi- és dél-alföldi táncokkal, illetve magyarbődi dalcsokorral örvendeztette meg a közönséget.

A községnap ezenfelül másfajta közösségi találkozásról is szólt. A legkisebbeket egész nap gyermekfoglalkozások várták, este barátságos labdarúgó-mérkőzést rendeztek Marosgombás és Torockószentgyörgy csapatai között, és immár sokadik alkalommal eljöttek a rendezvényre a magyarországi testvértelepülések delegációi is (ezúttal Bócsa, Üllés, Tápiógyörgye és Zsombor képviseltette magát).

A községnapot két kiváló koncert zárta. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ötödikes, hatodikos és hetedikes diákjaiból álló rock zenekara, a Seven Souls (Arros Adorján-ritmusgitár, Farkas Viktória-ritmusgitár, Hagymás Róbert-szólógitár, Kiss Erik-basszusgitár,Szilágyi Krisztián-ének, Turzai Balázs-dobok, Turzai Boglárka-szólógitár) bebizonyította, nem csak tehetséges és bátor kis zenészekből áll, hanem megvan bennük a közösség iránt érzet felelősségtudat is. A zenekar a községnapon ugyanis gyűjtést szervezett egy életmentő automata defibrillátor megvásárlására, amelyet az iskolájának szeretne adományozni.

Az est sztárfellépője a marosvásárhelyi, 1982 tavaszán alakult, majd néhány évnyi szünet után 2009-be újra alakult Corax volt. A Krauss Jenő (ütőhangszerek), Bartha János (gitár), Kibédi Zoltán (basszusgitár, vokál), Simon Károly (billentyű hangszerek) és Székely Jenő (ének) alkotta zenekar a country- és retro dalaival elvarázsolta a közönséget.

Történelmi események

Lupescu Radu összefoglalta a Maszol kérésére, milyen országos eseményekkel állt összefüggésben a vár. Hangsúlyozta: „azt mindig figyelembe kell venni, hogy ezek az események nem mindig direkt módon kapcsolódnak a várhoz, hanem közvetett módon, eseménye válogatja”.

Elmondása szerint ez előadása alkalmával is említett első nagy tatárjárás teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a Toroczkay család letelepedhessen a térségben. „Ott kaptak birtokot. Előtte lehettek ugyan korábbi birtokosok, de ők valószínűleg kipusztultak, vagy nagy valószínűséggel inkább királyi birtok volt, kevés lakossággal, és újra kellett telepíteni. De a tatárjárásnál maradva nagyon fontos az úgynevezett kis tatárjárás is, 1282-ben, amelyik viszont élesben érintette ezt a területet, a Székelykő térségét. Akkor már itt laktak, letelepítették a székelyeket, és ők voltak azok, akik a Székelykő mellett legyőzték a betörő tatárcsapatot és a foglyokat kiszabadították” – ecsetelte Lupescu. Nyomatékosította, hogy ez nagyon fontos eseménye ennek a területnek, vélhetően ez vette rá Thoroczkay Ehellőst, a család első igazán fontos képviselőjét, hogy a Székelykő tetején korábban megépített várát átadja a székelyeknek.

„A családnak ugyanez a képviselője Erdély alvajdája lett, mégpedig Erdély és Magyarország történetének egy nagyon kényes pillanatában, amikor kihaltak az Árpádok, Anjou Károly trónkövetelőként jelent itt meg, és mondhatni egyfajta polgárháború dúlt tulajdonképpen az országban” – idézte fel. Elmondása szerint ezekben az években szerezte meg a gyulafehérvári káptalannak a birtokát, Szádkő várát, de azt 1323-ban vissza kellett adni, amikor I. Károly király lett és konszolidálta a hatalmát. Emiatt a család ismét vár nélkül maradt, ez vezethetett a torockószentgyörgyi vár megépítéséhez.

„Ennek az építtetője lehet ez a bizonyos ifjabb Ehellős, vagy a család következő nagy képviselője, Thoroczkay Elek, aki viszont egészen jó kapcsolatot ápolt már az új királlyal, Nagy Lajossal, aki pallosjogot adott neki, mert részt vet a havasalföldi hadjáratában. Talán épp emiatt Nagy Lajos megengedhette az új vár építését vagy az építkezés folytatását. Mindenesetre valamikor a 14. század közepére kiépült ez a bizonyos vár” – mondta.

„A 15. században meghatározó nagy esemény volt az erdélyi nemesség Mátyás-ellenes lázadása. És ebben sajnos a Thoroczkay család néhány tagja is részt vett. A családtagok közül nem mindenki, de Toroczkay Elek a fő bújtogató volt. El is kellett menekülnie Lengyelországba. Ez sajnos azzal járt, hogy a család elveszítette a birtokát, elveszítette a várat, és utána a következő évtizedekben majdnem fél évszázadon keresztül mind pereskedtek, hogy visszakapják ezt a hatalmas értéket.

Ez már egy, a 16. század eléjét képviselő családtagnak sikerült, Toroczkay Ferencnek, aki meggyőzte II. Lajos királyt, hogy a várát, a Dózsa György, lázadás alkalmával, a parasztok elpusztították, az oklevelei is elpusztultak, új birtokadományra van szüksége. Ezt a király vagy elhitte, vagy nem hitte, de kiállította a kiváltságleveleket, és így 1516-ban visszakapta a birtokait, a várral együtt.

Az utolsó nagy esemény már jóval később volt, ez a Rákóczi-szabadságharccal van összefüggésben, amikor is Toroczkay István átállt a kurucok oldalára, és emiatt bosszúból a császári hadsereg elpusztította a birtokait, és ugyanakkor ágyúval lövette a várat, és azt is felégette és kifosztotta 1704 március 14-én” – mesélte Lupescu Radu, hozzátéve: még iskolás korában járt először Torockószentgyörgyön, és az akkori unitárius lelkész megengedte, hogy a padláson nála aludjanak, sőt nagyon sokat mesélt erről a területről, javasolt könyveket, amiket el is olvasott. „Engem nagyon elvarázsolt a hely, úgyhogy amikor aztán végül történelemszakot végeztem, és történész lettem, az első témám, amit kutattam, a szentgyörgyi vár volt, és azóta is sokat foglalkozom ezzel”– mondta a történész.