Jó hangulatú találkozóval indult útjára Szilágybagoson a Felföldi Dalia Népfőiskola Dalia Kollégiuma. A hétvégi képzésre nemcsak a településről, hanem más helységekből is érkeztek érdeklődők. Volt, aki történelemtanárként a tanításban szeretné hasznosítani a megszerzett tudást, másokat egyszerűen a magyar harci kultúra gyakorlati megismerésének lehetősége vonzott. A résztvevők között egy szilágynagyfalui fiatal lány is feltűnt, aki tehetségével különösen felkeltette az oktató figyelmét.

A szilágybagosi kultúrotthonban ezúttal szablyák, botok és ostorok kerültek kézbe, hogy a jelenlévők megismerkedhessenek a magyar harci kultúra különböző elemeivel. A Felföldi Dalia Iskola első szilágybagosi képzési hétvégéjén az elmélet mellett elsősorban a gyakorlati tapasztalatszerzésé volt a főszerep.

Egy baráti összefogásból indult

Kopecsni Gábor, a Felföldi Dalia Népfőiskola vezetője a Felvidékről érkezett Szilágybagosra. Mint elmondta: „egy baráti összefogásnak köszönhetően indult el ez a kezdeményezés. A célunk az, hogy a Felföldi Dalia Iskola helyi közösségét megalapítsuk, az alaptudást pedig egy képzés során átadjuk. Bízunk benne, hogy ez a kis csíra aztán meggyökerezik, és kialakul egy helyi Dalia-közösség” – fogalmazott.

A kapcsolat Szilágybagossal korábban kezdődött. Az Őrzöm a lángot program keretében a Dalia harcművészet néhány tagja pár hónapja eljutott a településre. A bemutatót követően többen érdeklődtek arról, hol és hogyan lehetne ezeket a technikákat megtanulni. Innen már csak egy lépés volt egy rendszeres képzés megszervezése. A helyszín és a helyi szervezés biztosításában a szilágybagosi Kincses János fontos szerepet vállalt, így a felvidéki és a szilágysági kezdeményezés összekapcsolódhatott.

Több mint harcművészet

Kopecsni Gábor útja a magyar harci kultúrához hosszú évekkel ezelőtt kezdődött. Fiatalon keleti harcművészeteket, karatét és aikidót gyakorolt, később azonban megismerkedett a magyar irányzatokkal, előbb a lovasíjászattal, majd a barantával. A Felföldi Dalia Iskola hivatalos formában 2018-ban alakult meg, de létrejöttét több mint egy évtizedes gyakorlati tapasztalat és kutatómunka előzte meg. „Elmentem egy-egy idős emberhez, és megkérdeztem, hogyan birkóztak, hogyan ostoroztak, játszottak-e bottal, milyen játékokat ismertek. Ezeket lehetőség szerint videóra vettük, majd a megismert fogásokat, technikákat beépítettük a rendszerbe” – mondta. A Dalia harcrendszer hét fő elemmel dolgozik. Ezek között megtalálható a szablya, az íj, a fokos, a hajítófegyverek, a bot, a karikás ostor, valamint a magyar népi birkózás. Az oktató hangsúlyozza: nem egyetlen történelmi korszak harcmodorának utánzásáról van szó. „Mi nem egyszerűen hagyományőrzőknek tartjuk magunkat, hanem harcművészeti iskolának. Egy folyamatnak vagyunk a részei. A szablya például évszázadokon keresztül jelen volt a magyar kultúrában, de a használata és a vívás módja koronként változott. A végvári vitézek másképpen vívtak, mint később a huszárok. Mi ezt a folyamatosságot szeretnénk megmutatni.” – ismertette. A hangsúly egyszerre van a testen, a lelken és a szellemen. A fizikai gyakorlás mellett fontos szerepet kap a közösség, valamint a történelmi és néprajzi háttér megismerése.

Nem elég kézbe venni a szablyát

Az oktatás résztvevői hamar megtapasztalhatták, hogy a látványos mozdulatok mögött rengeteg gyakorlás áll. „Megcsinálunk egy ostorcsapást vagy egy lövést, és kívülről könnyűnek tűnik, de abban benne van több ezer, akár több tízezer mozdulat. Az elején gyakran előfordul, hogy valaki megcsapja magát az ostorral, vagy nem sikerül az íjjal a lövés, és már elmegy a kedve. Ilyenkor tovább kell lépni” – mondta.

A monoton gyakorlást játékos feladatokkal teszik változatosabbá. Ezek nem véletlenszerű játékok: minden gyakorlatnak megvan a maga fejlesztési célja. A versenyek és bemutatók szintén részei a rendszernek, de nem ezek jelentik a végső célt. Az oktató szerint, ha valaki kizárólag a teljesítményre vagy a versenyre koncentrál, a harcművészet könnyen egyszerű sporttá válhat.

Lelkes szilágysági résztvevők

A szilágybagosi találkozó kapcsán Kopecsni Gábor elmondta: „nagyon jók az eddigi tapasztalataim. Van egy-két olyan résztvevő, aki kiemelkedő, és akiből a rendelkezésre álló idő alatt sokat ki lehetne hozni. Közben természetesen azokra is figyelnem kell, akiknek nehezebben megy, hiszen egy közös nevezőt kell kialakítani” – fogalmazott.

Különösen felkeltette az oktató figyelmét egy szilágynagyfalui fiatal lány, aki a bemutatott gyakorlatok során ügyesen és gyorsan sajátította el a mozdulatokat. Az első alkalom természetesen még nem alkalmas végleges következtetések levonására, de a tehetség már most megmutatkozott. Mint mesélte, a gyerekek számára a későbbiekben külön foglalkozásokat szeretnének kialakítani. Kopecsni szerint ugyanis a gyermekek oktatása más módszert igényel. „A gyerekeknek több játékra van szükségük. Öt-hat éves kortól már játékos formában el lehet kezdeni a foglalkozást, de náluk tíz-tizenöt percnél tovább nem érdemes ugyanazzal a gyakorlattal vagy fegyverrel foglalkozni.”

A történelemtanár már nemcsak beszélhet róla

A hétvége egyik résztvevője Lóga Zsolt zilahi történelemtanár volt, aki számára különösen fontos a magyar múlt gyakorlati megismerése. A Dalia Iskola bemutatóival korábban a bugaci Kurultájon és az Ősök Napján találkozott, és személyes kapcsolat fűzi Kopecsni Gáborhoz. 2023 óta rendszeresen részt vesz azokon a hagyományőrző rendezvényeken, melyeken fellép a Kopecsni által irányított gyalogos sereg. Most azonban nem nézőként érkezett, hanem tanulóként.„Történelemtanárként kiemelten foglalkozom a magyar nemzet múltjával, különös tekintettel a magyar őstörténetre. Munkámat számtalan korhű kellék és felszerelés segíti, ám a magyar harcászati eszközökről, mint a szablya, a fokos, a nyíl vagy az ostor, eddig jobbára csak elméleti ismereteim voltak. Ez a kezdeményezés most kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a gyakorlatban, használat közben is alaposabban megismerjem ezeket az eszközöket. Bár teljesen tudatában vagyok annak, hogy az őseink által forgatott, régi korokból származó fegyverek mai szemmel sokak számára elavultnak tűnhetnek, valódi értékük a kulturális örökségünkben rejlik. A Dalia Iskola által közvetített tudás és tapasztalat hatalmas segítséget jelent majd számomra a jövőben, hogy a diákjaimnak is hitelesen mutathassam be a korabeli harcművészetet, az érdeklődőknek pedig lehetőséget biztosítsak a fegyverek biztonságos kipróbálására. Rendkívül hiánypótlónak és jó ötletnek tartom, hogy megyénk lakói is közelebbről megismerhetik ennek a többlépcsős, ősi magyar harci művészetnek minden csínját-bínját, a megszerzett tudást pedig továbbadhatják a következő generációknak. Ahhoz azonban, hogy ez a nemes cél helyben megvalósulhasson, elsősorban egy jól képzett, elhivatott csapatra és erős közös akaratra van szükség” – mondta Lóga Zsolt.

A cél: önállóan működő közösség

A Dalia Kollégium résztvevői a tervek szerint havonta, illetve másfél havonta találkoznak, és tavaszig fokozatosan sajátítják el a különböző alapokat. Az első időszakban a szablya kerül középpontba, később pedig a többi elem kerül sorra. A képzés rendszerszemléletű, a résztvevők valamennyi területtel megismerkednek, később pedig eldönthetik, melyik áll hozzájuk a legközelebb. Kopecsni Gábor azt szeretné, ha a résztvevők idővel önállóan legyenek képesek együtt gyakorolni. Ehhez előre kidolgozott edzéstervek állnak rendelkezésre. A megfelelő bemelegítéstől és képességfejlesztéstől az alapgyakorlatokon át egészen a játékos feladatokig minden edzésnek megvan a felépítése. „Az a lényeg, hogy amikor én nem vagyok itt, akkor is összejöjjenek, eddzenek, és közösségként működjenek. Ettől lesz igazán gyümölcsöző.”

A tavaszi időszakban felvételi és később fokozatvizsgára nyílik lehetőség. A vizsga azonban nem feltétele annak, hogy valaki részt vegyen a képzésen. A szilágybagosi első hétvége azonban biztatóan indult. A résztvevők érdeklődőek voltak, a hangulat jó maradt, és a szablya első mozdulatai mellett már formálódni kezdett valami: egy olyan közösség, amelynek tagjait összeköti a mozgás, a magyar történelem, a kultúra és a közösen megszerzett tudás. A kis „csírát” elültették, most az a kérdés, hogy tavasszal mekkora közösséggé tud növekedni.