Miközben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) az állítólagos magyar revizionizmusra és a jobbára szintén képzelt terrorizmusra koncentrál, elmegy a nemzetbiztonságot valóban fenyegető jelenségek mellett. Az oltásellenességet erősítő álhírek veszélyeit például mindössze 2021-ben ismerte fel, évekkel azután, hogy 2017-ben a „fake news” az év szava lett.

„A nacionalista retorika enyhe erősödése várható, anélkül azonban, hogy ez a cselekvési regiszterben változásokat eredményezne” – jósolta a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) az utolsó nyilvánosan elérhető tevékenységi beszámolójában. A 2019-re vonatkozó jelentés valamikor 2020 elején készült, vagyis mindössze hónapokkal azelőtt, hogy a parlamenti választásokon megszerezte a szavazatok közel tíz százalékát a xenofób, antiszemita és magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR). Az eredmény nemcsak az elemzőket lepte meg akkor, hanem – a fenti idézet tanúsága szerint – magát a SRI-t is.

Ahogy az lenni szokott, ez a jelentés is kiemelten foglalkozik a politikai szélsőségek problémakörével. Csakhogy a dokumentum szerint a hírszerzés 2020 elején még nem tulajdonított nagyobb jelentőséget „a szélsőjobboldali potenciállal rendelkező helyi csoportok” egyesülési törekvéseinek. Sőt konkrétan azt prognosztizálta, hogy nem várható a fenyegetés növekedése ezen a téren, „tekintettel az alacsony lakossági támogatottságra és a szélsőséges potenciállal rendelkező struktúrák vagy magok kohéziójának hiányára”. Egyúttal megállapította, hogy a radikálisok általában a virtuális térben próbálják érvényre juttatni az ideológiájukat, „anélkül, hogy erőszakos megnyilatkozási formákhoz folyamodnának”.

A fent idézett mondatok nemcsak azt mutatják, hogy a SRI prognózisai megbízhatatlanok, hanem arra is utalnak, hogy a hírszerzők a napisajtót sem olvassák. Máskülönben értesülniük kellett volna például az úzvölgyi temetőfoglalásról, ami csupán egy példa arra, hogy a „szélsőjobboldali potenciállal rendelkező” csoportok már 2019-ben „cselekvési regiszterre” kapcsoltak át. Ezek ugyanazok a „kohézióhiányos” csoportok voltak egyébként, amelyek 2020 végén maguk mögé tudták állítani a román szavazók tizedét.

Nem ez az egyetlen fájó kudarca a SRI-nek

Az elmúlt évek jelentései részletesen foglalkoznak a legváltozatosabb társadalmi kérdésekkel, amelyeket érthető – vagy az állítólagos magyar revizionizmus esetében kevésbé érthető – okokból a SRI „az alkotmány védelme” címszó alatt tárgyal. Szó esik például az oktatás alulfinanszírozottságáról vagy az egészségügyi ellátás minőségéről, olyan részletekig elmenően, mint például a clawback adó kedvezőtlen hatásai vagy egyes gyógyszerek szűkössége.

A „hírszerzők” figyelmét azonban valahogy elkerülték az olyan tágabb, népegészségügyi szempontból valóban releváns jelenségek, mint az évek óta dagadó oltásellenesség – amely, az ortodox–nacionalista politikai tömörüléshez hasonlóan, jól azonosítható vezéregyéniségekkel rendelkező mozgalommá nőtte ki magát – vagy az álhírek problematikája. Pedig ezek együtt nagymértékben korlátozták a hatósági fellépés hatásosságát a koronavírus-világjárvány idején. Az eredmény: az oltáskampány kudarca fulladt, a járványügyi korlátozások nagyfokú ellenállásba ütköztek, és Románia listavezető a Covid-19-cel összefüggésbe hozható halálozásokat tekintve.

Az oltásellenességet erősítő álhírek jelenségének veszélyeit a SRI mindössze 2021-ben ismerte fel, évekkel azután, hogy 2017-ben a „fake news” az év szava lett.

Mégis mivel foglalkozik a SRI?

A SRI jelentéseiben visszatérő elem, hogy a szolgálat fontos célja az alkotmány(os rend), a társadalmi béke és az állampolgári jogok védelme. Ebbe beletartozik az idegen hatalmak befolyása és az álhírek elleni küzdelem. A felhasznált operatív eszközök természetesen titkosak, de néhány éve biztosan tudjuk, hogy a vélt vagy valós fenyegetések ellen a SRI nemcsak információgyűjtéssel – és ezek alapján a döntéshozóknak nyújtott elemzésekkel, prognózisokkal – lép fel, hanem aktívan is, például a sajtóba „plántált” ügynökei révén. Ezzel magyarázható az egyébként érthetetlen összhang olyan témák kapcsán, mint Magyarország „revizionista agendája”, Orbán Viktor oroszbarátsága, az ukrán és a moldovai tagjelöltség állítólagos megvétózása vagy éppenséggel Nicolae Ciucă doktori botrányának kvázi általános elhallgatása.

Pár éve általános megdöbbenést okozott, amikor a Román Hírszerző Szolgálat akkori igazgatója egy lapinterjúban elismerte, hogy a hírszerzésnek fizetett ügynökei vannak a sajtóban. Nem a hivatásos besúgók létezése volt a meglepő – hiszen kevesen feltételezték az ellenkezőjét –, hanem a „beismerő vallomás”. Egy későbbi interjúban – a hivatalát tekintve egyébként meglepően szószátyár – George Cristian Maior meg is magyarázta, miért van szükség ügynökökre a sajtóban: a nemzetbiztonságot a nyilvánosság útján is védeni kell. Hogy ez a tevékenység nemcsak információgyűjtést feltételez, arra utal a 2019-es SRI-jelentés egyik passzusa, amely az „operatív sikerek” között említi olyan „ellenpropaganda-akciók” végrehajtását, amelyek célja „a közvélemény alakítása annak érdekében, hogy Románia kedvezőbb színben tűnjön fel más országokhoz képest”.

Pár éve a Jurnalul naţional napilap menesztette Valentin Zaschevici főszerkesztő-helyettest, miután a Cotidianulban napvilágot láttak dokumentumok, amelyek arra utaltak, hogy éveken át a SRI ügynökeként működött. A belső jelentésekben – amelyeknek a hitelességét a szolgálat maga sem tagadta – egy Sofia Teodorescu fedőnevű ügynök magyarázkodik azért, hogy nem tudta megakadályozni egy bizonyos cikk megjelenését a napilapban. Ugyanakkor említés történik egy email eredeti példányának az átadásáról; erre a SRI-nek azért lehetett szüksége, hogy azonosítani tudja az elektronikus levél feladóját, a Jurnalul naţional egyik forrását.

A botrány a fedett titkosszolgálati ügynökök sajtóbeli jelenlétén túl rávilágított a szerepükre is: nem pusztán információkat szereznek, hanem részt vesznek az adott médium – és rajta keresztül a nyilvánosság – irányításában.

A SRI jelentései évről évre nagy teret szentelnek a – sikeresen elhárított – terrorfenyegetéseknek, illetve a félig-meddig burkoltan megjelenített „magyar veszélynek”: az „etnikai szélsőségességnek” és az „irredentizmusnak”. A dokumentumokat böngészve azonban nehéz leküzdeni az érzést, hogy a szolgálat a képzelt ellenségek ellen teljesít igazán kiemelkedően.